A kisgyermek a magyar paraszti társadalomban...
A család
A paraszti kultúra hagyományos keretei kijelölték az egyén helyét és szerepét adott kis közösség, a falu társadalmában. Ezt az életkeretet elsősorban a munka és a vallás szabályozták. A munka, az évszakok változásait kényszerűen figyelembe vevő földművelés, a többé kevésbé önellátó gazdálkodás családi keretek között szerveződött évszázadokon keresztül. A család ugyancsak évszázadokon keresztül több generáció - legalább három - olyan együttélésének a formája volt, amely mint munkaszervezet is működött és feltétlenül szükséges volt ahhoz, hogy a megélhetés biztosított legyen. A falu társadalma lényegében a közösséget hálószerűen átfogó nemzetség méretű család együttese volt.
Szerelmi élet és lehetséges következményei a házasság előtt
"Nem volt akkor szerelem, majd összeszoknak, oszt jó van"-ez volt az általános vélemény a fiatalok érzelmeivel kapcsolatban. A férfiak szerelmi tapasztalatszerzésének ideje és helye is elég korlátozott volt, jobbára a katonaságra korlátozódott, amelynek idején a városban nyílt lehetőség néhány alkalmi szexuális együttlétre. Az udvarlás néha csupán néhány hétre korlátozódott-néhol még annyira sem-máskor akár 2-3 évre is elhúzódott. Ám ez utóbbi esetben is csupán csókolódzásra, simogatásokra kerülhetett sor és nem a szó igazi értelmében vett szexuális kapcsolatra. A "szeretőt tart", "szeretője van" stb. kifejezések csupán a tartós udvarlási kapcsolatra utalt.
Amennyiben a nem házas fiatalok között szexuális kapcsolatra került sor, s annak híre ment, a megítélés aszerint változott, hogy gyermekáldással végződött-e vagy sem. A lányt mindig hibásnak tartották, a férfiakat sokkal kevésbé, noha egy megszületett gyermek a további házassági esélyét mind a férfinak, mind a nőnek rontotta. A megesett lány, házasságon kívül született gyermek is helyet talált a falu társadalmában. Ha a helyzet házassággal végződött, helyreállt a rend, s maguk az érintettek is tréfálkozhattak a korábbi eseményeken. A házasság előtt született gyermek meg is jegyezhette például, hogy ő volt a vőfély az anyja lakodalmán.
A gyermek születése: termékenység-meddőség
Már a párválasztást követő lakodalomban találni számos olyan, az analógiás mágián alapuló mozzanatot, amely a gyermekáldás biztosítására vonatkozik.
A hagyomány szerint a lakodalom előtti napokban viszik át a menyaszony ágyát a vőlegényes házhoz. Szokás volt, hogy az ágy felállításakor egy férfi és egy nő meghemperedjen ebben az ágyban, utalva az elkövetkezendő eseményekre és várható eredményére. Másutt fiút vagy lányt ültettek az ágyra, ugyanazzal a mágikus célzattal.A gyermekáldást biztosító gesztusok sorolhatók tovább, a menyasszonynak például meg kell fogni esketésnél a pap stóláját. Ha középen fogja meg, akkor közepes lesz a gyermekek száma, ha végén, akkor nem is lesz gyermeke. Egy más változat szerint a vőlegényes házba lépő menyasszonynak pattogatott kukoricát kellett az asztalra szórni, hogy a férfi magjának bőségét biztosítsa. Nyíltabb célzás, ha a menyasszonyi kalácsba babapárt helyeznek, újabban fiú vagy leány-babát vagy babapárt ültetnek az esküvői pár autójának hűtőjére.
A meddőség gyógyítására inkább mágikus jellegű eljárások voltak ismertek, a meddő nő fogadalmakat tett, Szent Anna és a Szűz Mária segítségért folyamodott, búcsúba járt stb. A mágikus eszköztárba beletartozott az, hogy az anyaméh nevű fű főzetét igyák, vadrózsa gubacsban talált kukacot aszalt szilvába téve lenyeljék. A bábák is nyújthattak némi segítséget: fürdőket, főzeteket készítettek, kenéssel igyekeztek a méh fekvését befolyásolni vagy ők is mágikus jellegű segítséget nyújtottak.
A terhesség
A terhességet illetően a néprajzi szakirodalom általában arról számol be, hogy a paraszti közösségekben a terhességet, szülést egyrészt természetes folyamatként élték meg, másrészt szégyellték is ezt az állapotot. A terhes anya csak akkor vallotta be állapotát, amikor már nem tudta letagadni. Először anyjának, anyósának, illetve férjének vallotta be a terhességet. Az anya és anyós a szülésnél és a későbbi gyermeknevelésben is meghatározó szerepet vitt. A várandós anya szorongásainak, félelmeinek feloldására, az elfojtáson kívül nem igen voltak eszközeik és elvárások a paraszti társadalomban.
A gyermekáldás bekövetkeztére előjelekből következtettek: Aki felől eldől az asztalon a pohár-annál várható gyermek. A gólya-sőt a kuvik röptéből, hangjából is lehetett a teherbe esésre következtetni.
Forrás: Verebélyi Kincső, Várandóság, születés és gyermeknevelés a magyarországi kultúrákban.
Utolsó kommentek