Csokiruhákat mutattak be New Yorkban

2010.11.15.

A hétvégén rendezték New Yorkban a 13. New York-i csokoládé divatshow-t, a párizsi esemény [1] testvérét, amelyen a csokoládéipar legfontosabb szereplői mutatták be a termékeiket. Az idei esemény különlegessége volt az a divatbemutató, amit Zac Young cukrász és Nicole Romano divattervező sokadszorra [2] hozott össze, és csokoládé felhasználásával készült ruhákból állt. "Imádom látni, ahogy a ruháimban végigvonulnak a kifutón, és mindenki azokat fényképezi! Olyan, mint a divathét, azzal a különbséggel, hogy itt cukrászok dobnak egymásnak puszit a színfalak mögött" - mondta Young a New York Postnak a bemutatóról.

A csokoládé nem a legmegfelelőbb anyag a ruhatervezéshez, ezt Young is elismeri: nem igazán rugalmas, ráadásul viselve meglehetősen gyorsan megolvad, és elveszti a tartását. Ennek ellenére nagyon szórakoztatónak tartotta a különféle csokiruhák elkészítését.

A csokoládénapok kapcsán az Independent [3] arról ír, hogy húsz év múlva valószínűleg egy jó csokoládé akkora különlegességnek fog számítani, mint most egy ritka kaviár. Az ok viszonylag egyszerű: több kakaóbabot használunk fel jelenleg, mint amennyit egy évben jó minőségben elő lehet állítani. Egy másik ok, ami a csokoládé várható drágulása mellett szól, hogy jelenleg nagyon kevés pénzt kapnak az alapvetően dél-amerikai, afrikai kakaóbabtermelők. Az Indenpendent cikke szerint egy nagyjából háromszáz forintos csoki után körülbelül öt forintot, amit különböző termelői szövetkezetekbe tömörülve, az igazságos kereskedelem támogatását elérve igyekeznek megváltoztatni a termelők.

A másik opció, hogy az olcsóbb csokoládékban a kakaóbabot - amit csak az egyenlítő környékén lehet termeszteni - a mediterrán régiókban megélő szentjánoskenyérfa [4] termésével pótolják.

http://velvet.hu/

...ez egy régebbi, 2008-as csokoládé modell...szerintem lenyűgöző...:)

Jégkrém és Buddha szobor - Obama édes gyermekkori emlékei

Ázsiai körútjának utolsó állomásán, Japánban az amerikai elnök egy buddhista templomban tett látogatásával fejezte be programját. Az amerikai elnök vasárnap Japán ősi fővárosában, a Csendes-óceán partjánál található Kamakurában járt, és a Kotokuin templomot látogatta meg - ahol utoljára 6 évesen, édesanyjával együtt járt. Gyermekkori emlékeinek felidézése közben Obama egy zöldteás jégkrémet majszolgatott - csakúgy, ahogyan kisfiú korában is.

2010. november 14.

Forrás: Népszava

 A fa éneke a lehulló levélhez...

 ...

elengedlek...

most menj,
s ha messze jársz is,
azért üzenj,
mert én itt maradok,
nem mozdulhatok
ez a dolgom:
várakozok
a télre,
a fehérbársony létre,
míg te a messzeföldet járod...
itt várok rád,
hogy visszatérj,
mert én anyád vagyok,
s szerelmes párod...
mesélj majd,
merre jártál
s hogy te is úgy vártál
engem,
mint én téged?
számoltad-e a perceket?
s amikor álmodtál
virágos rétet,
emlékeztél-e rám,
ki e rét fölé borúl,
ki alatt hűs az árny
és megpihen a vándor,
ha az est ráalkonyul?
mesélj az álmaidról,
miket a puha avar adott neked
ugye nem fáztál
a bársony hó alatt,
ugye nem bántott
a zord téli üzenet?

itt vagy ágaim alatt,
mégis oly távol...
s bár létünk tűnő pillanat,
állnom kell helyemen,
vigyáznom rád,
testvéreidre,
és a rétre is,
hogy amikor
a Fénykirály
újra életre kel,
és a Tavasztündér
már közel,
felemeljelek,
ébresszem
gyengéd álomlétedet,
hogy sarjadj ki újra ágamon
s adj nekem
új tavaszt,
új Életet.

/Őri István/

Radnóti Miklós feleségével Fannival

Ma kaptam egy egész sorozat bronz szobrot...elvarázsolt rendesen...

Vajon kiket ábrázol ez a szobor ?

Nézzétek meg a bronzcsodákat zenével ,itt ...szerintem gyönyörűek...

"Hiába hullt le száz és száz levél, s szirom,

Az újraharsanó rügy, s a gyűrt bimbó bontogatja vakon,az újraszületett, tudni mit sem akaró, ismétlődő ígéretünket."

/Királyfi Zsófia/

Ősz aranya

Szólnék hozzád, ha lehet,
ne sürgessed a telet,
várj még vele, ne keresd,
itt van az ősz, azt szeresd!

Gesztenyeszín levelek,
ködkristályos lehelet,
közeledben elmereng,
alkony-piros fény dereng.

Marasztalnám álmaid,
ellegyezném árnyait,
mézgagyanta itt ragad,
sérült fából kifakad.

Hideg eső sokszor ver,
markomban az október,
néha napján pityereg,
múlt magjából kipereg.

Narancssárga fénycsóva,
hosszan vetül a tóra,
futólag még megjelen,
majd eltűnik hirtelen.

Árnyak, fények, színszalag,
szellő, szél után szalad,
levél legyezi a fát,
felillik már a kabát.

Szólnék hozzád, ha lehet,
ne siettesd a telet!
Ősz aranya kincset ér,
nap sugara, míg kísér.

Ligeti Éva

Tevékeny ősz

Szó sincs itt semmiféle gyászról az ősz
teljes iparkodással ténykedik:
szervezi a kerti brancsot a kezdőket
kitanítja a haladókat emlékezteti
s fokozatosan adagolja
a kopárságot hideget olykor
a gürcölésbe csöpp játékot is kever:
például ökörnyálat úsztat szusszanó
sündisznóval zörgeti végig az avart
s a gyöngyvirág-tövön piros bogyót fakaszt

De persze többnyire mégiscsak dolgozik
hogy meglegyen aminek meg kell lennie:
az ál-halál a visszatartott lélegzet
a tág-üres terek a hasznos türelem
mikor majd agresszíven és hatalmasan
a zúzos talpú tél megérkezik.

Csorba Győző

ImagineStudio

Sírnak a fák ...

Már rőt avar zizeg talpunk alatt,
és elborítá erdőnk útjait.
Van közötte sárgásbarna, s zöldes,
de összességben rozsdabarna mind.

Mig lágyan hull a fáknak levele,
mintha egy-egy könnycsepp lenne az.
Egy siratódalt dúdolgat a szél,
téli álmot hoz majd, s új tavaszt.

Ne sírjatok ti ligetnek fái,
hiszen büszke derék törzsetek.
Hoz majd tavasz zsenge ruhát néktek,
bár tél jöttére levetkeztetek.

A tél nektek csak röpke álmodás,
mint éjszakai álom emberen.
Csak pihenőtök hozhat változást,
mint hullámzás az idő-tengeren.

Már a múlt mögöttetek maradt,
dús lombozat, fény, állatsereg.
De ami elmúlt, újra visszatér,
Bezár a kör, kitérni nem lehet.

Ti liget fái, mindent visszanyertek,
oly buja és dús lesz árnyas lombotok.
Ti kis rügyek, jövő szent zálogi,
Tavasznak csókjára mind kibomlotok.

Szuhanics Albert

Tavasz az őszben...

November úrfi ma felmeletítette az hideg őszi földet...

...a délutáni napsugarak megcirógatták a tarkómat, aztán fel felborzolták a hajamat...

...ez már nem az a meleg, csupán langyos az érintése, mégis van benne valami hívogató...valami igéretes, és valami várakozással teli is...

...tudom, mindenki mást vár, hiszen ez is nézőpont kérdése, ki mit szeret , esetleg mit bír elviselni...

...én azért elárulom, már várom egy kicsit az óriási fehérséget...

"Ha valaki azt mondja neked, hogy mennyire különleges vagy, pontosan csak ennyit mondhatsz: "Ez a személy, figyelembe véve sajátságos ízlését és szükségleteit, vágyait és kivetítéseit, különleges kívánsággal viseltetik irányomban, de ez semmit sem mond az én személyemről. Valaki más egészen közönségesnek fog tartani, de az sem mond rólam semmit sem." Tehát abban a pillanatban, amikor elfogadod a bókot, és átengeded magad az örömnek, akkor hatalmat adsz ennek az illetőnek önmagad felett. Azon fogsz fáradozni, hogy ő továbbra is különlegesnek tartson. Állandóan attól fogsz rettegni, hogy talál valaki mást, aki még különlegesebb lesz számára, s te kirepülsz a kegyeiből. Te állandóan úgy fogsz táncolni, ahogy ő fütyül, igyekszel megfelelni elvárásainak, s így elveszíted szabadságodat. A boldogságodért függővé tetted magad tőle, mert a boldogságod a rólad alkotott ítéletétől függ."

/Anthony De Mello:A szeretet útja/