Minden, ami Amerika!

Kovácsot lelkendező örömmel fogadja otthon a felesége:

- Te Gyula, szenzációs hírt mondok: megszűnik az Adóhivatal!

- Ne beszélj marhaságokat, anyukám - mondja korholóan Kovács.

- De igazán megszűnik. Nézz ide mi jött neked! Rá van írva a borítékra, hogy: Utolsó felszólítás!

*

...ma este minden gyerek fürödhet a csokoládéban, s talán minden felnőtt egy kicsit gyerek is...:)

...epekedhetnék, ahogy vers is írja, de mért tegyem? felfalok minden édességet...:)

EPEKEDÉS

.

HATALMAS vágy ég bennem, elepedek érte!

nem csillapítja semmi ezt a kínt.

KÖNNYem folyik, olyan nagyon kivánom,

s csak bámulom, ahogy reám tekint.

.

Szeretlek!- suttogom, ne hallja senki,

ahogy felébred testemben a tűz,

oly ÉDES, szép vagy, téged megszerezni

zaklatott szívem mindíg visszaűz.

.

Megpróbáltalak elfeledni végleg,

de álmom visszahoz, hiába szenvedek.

AKKORDjaid a lelkemben zenélnek,

még akkor is hallom, mikor felébredek.

.

Szférák zenéje nem lehet szebb dallam,

angyalok kara is csak ZIZEGŐ gyerekzsivaj.

Velence sejlik a regiszter-dalban,

pedig Elvíra is csak szerelmet akar.

.

Ha ruhádból kibontanálak,

látnám csillogni selymes barna fényedet,

illatod átjárná szobámat,

nem tudnék már ellenállni neked.

.

Habzsolnám testedet falánkan,

mértékletesség, el veled!!

Kit érdekel, ha kiakad a mérleg,

s a túlNYOMást nem bírva megreped?

.

Hát nem lehet! Továbbra is csak messziről csodállak,

nézni szabad! Attól még nem nő a hasam.

Oh Mozart-kugel! Annyira imádlak!

És mégis megtartóztatom tőled magam.

.

/Debora /

 Leselkedő

A Mikulást egy este

a sok gyerek megleste.

Megleste. És mit látott?

Csinálta a virgácsot,

s belerakta puttonyba.

Jaj, csak tán nem azt hozza!

Nagy csizmáját krémezte,

azután meg fényezte.

Mit tett még a puttonyba,

a sok gyerek megtudta,

cipőjében mind benne

lesz is holnap reggelre.

Lesz ott minden földi jó:

arany alma, zöld dió,

csokiból lesz valahány,

a sok gyerek várja már.

Azért titkon egy este,

a Mikulást megleste...

 Donkó László

Szent Miklós napja

A Mikulás eredete

Szent Miklós püspök Kisázsiában, Myra városában élt a IV. században. Több legendát ismerünk életéből, melyek közül íme az egyik.

Élt Myra városában egy szegény özvegyember három fiatal lányával. Annyira szegények voltak, hogy a lányok úgy határoztak, reggel elmennek , és tisztességtelen munkával szereznek pénzt, hogy magukat és apjukat el tudják tartani. Miklós püspök hírét vette ennek, és gondolt egyet. Bár ő is szegény volt, de valahonnan éppen azelőtt kapott egy marék aranyat. Varrt hát egy bársony zsákocskát, s beletette az aranyakat.

Este a lányok lefeküdtek, de az ablakot nyitva felejtették. Ez éppen kapóra jött Miklós püspöknek. Hajnalban még kakasszó előtt a szegény ember házához ment, a zsákot az ablakon bedobta.  A ház lakói alig hittek a szemüknek, mikor reggel meglátták a csodát. Nyomban hálaadó imádságba kezdtek, és dicsérték az Istent, mert e csodát csak ő tehette velük.  Az apa most már férjhez adhatta lányait, és megmenekültek a rossztól.

Ennek a történetnek az emlékére jön a Mikulás minden Miklós napra virradó éjszaka, s teszi a cipőbe, csizmába ajándékait.

( részlet Czárán Eszter Világnak világa című könyvéből )

  Borbála napja

 Borbálakor a lányok faágat tettek a vízbe, hogy Karácsonyra kizöldüljön az ág. December 4-én ünnepeljük a Borbálákat, ehhez a naphoz is köthetők népszokások és hagyományok.

A Borbála-nap hiedelmei és szokásai hasonlóak a Luca-napéhoz, de a magyar nyelvterületen csak szórványosan terjedtek el. Borbála-napkor nem szabad fonni. A Mura-vidéken azért nem nyúlnak a rokkához, mert Borbála bedobná az ablakon az orsót, a fonál kóccá válna, és a marhák lábára tekeredne, azok pedig megsántulnának.

Nem szabad varrni, akárcsak Lucakor, mert bevarrnák a tyúkok fenekét. Borbála-napkor is jártak kotyolni a fiúk. Mondókájuk végeztével leguggoltak a következő felkiáltással: „Igy üjje meg a kentek kotlósa a tojást!" A Zala megyei Beleznahegyről való az alábbi kotyolóvers, melynek szövegében keverednek a lucázó, a farsangköszöntő és a regölés szövegtöredékei:

Bara, Bara kity-kotty,
Gelegunya kettő,
Három,
A pálinkát várom.
Ha nem adnak pálinkát,
Letöröm a gerendát.
Adjon az uristen
Ennek a gazdának,
Két szép tehenet,
Tehén mellé szekeret,
Szekér mellé jármot,
Járom mellé vasszeget.
Adjon az uristen két szép malacot!
Egyik ólból kifusson,
Másik ólba befusson.

Söpörni sem szabad, mert elsöpörnék a szerencsét. Akárcsak az egész téli ünnepkörben, Borbála-napkor sem hoz szerencsét a házra a női látogató, ha mégis odatévedne, seprűvel verik ki. A boszorkányok rontása miatt tilos ezen a napon ruhadarabot kinthagyni. Az ajándékozás, kölcsönzés is elvinné a szerencsét a háztól.

Vannak erre a napra javasolt tevékenységek, így Göcsejben a tollfosztás, egyes baranyai falvakban a borfejtés. Borbálakor vagy Lucakor csíráztattak búzát, mely karácsonyra kizöldülve a következő év termésére jósol. Ugyancsak e napon is szoktak gyümölcságat vízbe tenni, hogy karácsonyra kizöldülve a leány férjhezmenetelére jósoljon. A Középső-Ipoly mentén, Paláston gyümölcságat tettek vízbe, ha karácsonyra kivirágzott, a leány közeli férjhezmenetelére jósolt. Doroszlón ugyan virágoztattak borbálaágat, de nem kötötték hozzá a férjhezmenetelre való jóslást. Ha karácsonyig kihajtott, a következő év jó termésére jósolt.

Minden történetkritikai megállapítás ellenére fény és vonzerő árad Szent Borbálából. Szent Cecíliához és Alexandriai Szent Katalinhoz hasonlóan Borbála tisztelete is jóval megelőzi a 7. századból ránk maradt latin, görög, szír és örmény nyelven megírt legendát, függetlenül attól, hogy a hitelesnek tekintett történeti források nem beszélnek róla.

 Borbála/Barbara (kinek neve a Barbarus, azaz barbár szó nőnemű alakja) egy pogány apa nagyon szép leánya volt. Valahányszor az apa kereskedelmi útra ment, leányát egy magas toronyba zárta. Egy ilyen távollétet ragadott meg Borbála arra, hogy miután már régóta vágyott a keresztségre, fölvételét kérje az Egyház közösségébe. A Szentháromságba vetett hite jeleként a torony falába, amelyen addig csak két ablak volt, vágatott egy harmadikat is. Atyja hazatérve az ablakok számából fölismerte, hogy leánya elhagyta ősei hitét. Emiatt azonnal meg akarta ölni, ám Borbálának sikerült elmenekülnie, mert a torony fala és a sziklák megnyíltak előtte.
A hegyek között egy barlangban rejtőzött, de egy pásztor elárulta atyjának a rejtekhelyet. A pásztor árulásának büntetéseként Isten a bárányait ganajtúró bogarakká változtatta. Ez azonban nem tartotta vissza az atyát attól, hogy leányát a bíró elé hurcolja.
A bíró megfélemlítésül keresztényeket gyötörtetett Borbála szeme láttára a legválogatottabb kínzásokkal. Krisztus azonban erőt öntött lelkébe, s hogy ne féljen, társnőnek adta mellé Juliannát.
A város kormányzója akkor a megszégyenítés eszközéhez folyamodott: megparancsolta, hogy ruhátlanul pellengérezzék ki a piacon, minden kíváncsi tekintet prédájául. Borbála azonban most is az Úrhoz menekült, és meghallgatásra talált: a földből felszálló köd és az égből leereszkedő felhő úgy beburkolta a testét, mintha teljesen föl lett volna öltözve. Végül a bíró fővesztésre ítélte, és ekkor történt a legszörnyűbb: az apa, aki korábban esztelen féltékenységgel óvta a leányát, most maga ragadta meg a kardot és fejezte le. Mikor azonban hazafelé ment, villám sújtotta őt, és nem maradt belőle más, csak egy maréknyi hamu.
Egy Valerianus nevű ember gondoskodott arról, hogy Borbála és a vele együtt lefejezett Julianna teste méltó temetésben részesüljön. A sírnál pedig hamarosan megkezdődtek a csodák.

 A gazdag népszokás-anyagból csak egyet említünk, a Borbála-ágat. Ha a cseresznyefa ágát Borbála napján beviszik a szobába, karácsonyra kivirágzik. Ez a szokás nemcsak Jessze kivirágzott vesszejére emlékeztet, hanem Borbálán keresztül arra is, hogy a mi szívünkben is kivirágzik a szeretet, ha Krisztus benne él.
Ha történetileg lehet is kifogásokat emelni Borbála legendájával szemben, két dolgot mindenképpen el kell fogadnunk: a vértanú szűz alakja és tisztelete olyan erővel sugárzik mintegy másfél évezreden át, ami fölér a történeti adatokkal. Borbála Krisztus tiszta tükre volt, ezért képes sugározni az örök szentség világosságát.

katolikus.hu, Néprajzi Lexikon, NT

 forrás:http://felvidekma.bici.sk

...tegnap este sütöttem egy nagy tál töpörtyűs pogácsát...ma már csak levest készítek hozzá...így marad időm másra is...

...el kell készítenem a feladni való csomagokat...

...nagyon puha, de nagyon hideg...:)

...nagyon hideg volt a reggel...

...mikor kifutottam az ÚjSzóért a postaládához, ilyen hókristályos jégcsapokat pillantottam meg...

...varázslatos dolgokat tud művelni ez a természet...ő a legnagyobb művész...

...végre a nap is kisütött...

- Hát mondok most mán gyerünk föl a várba, oszt annak a tetejibűl keressük mög, hogy mijik erányba lösz a mi utunk?

Hát mögtőtettük az tsutoránkat, oszt fölballagtunk a várba, annak is a közepin a dombra, ahun az názáreti Jézus van mög a két lator haramia, ott oszt kiteritöttem az makfát a füre, körülhasaltuk.

- No mondok hát okosoggyunk.

De mivelhogy négyünk közül tsak magam vagyok a zirástudó, hát a többi tsak ugy véleködésképpen nézte a képet, mint dörótos az szappanyt.

Hát nézzük, szömléjjük, körülpélpájjuk nagy gondókodva.

- No aszondi a sógor bolond embör vót ö. m. a f. a ki ezt föstötte.

- Mér? sógor.

- Mert még tsak azt se látni tisztára, hogy tél van-e vagy nyár az fődekön?

- Mondok tavasz löhet, mert lássa kend imitt amott ződul is az vetés. Ihul van-e Török ország tsupa ződ.

- Lám aszondi a sógor ott tsupa őszit vetöttek.

Börtsök is mögszólal.

- Hát az a kék mitsoda?

- Az mondok bizonyosan a zég bótozattya.

Nézöm oszt hogy mi van ráirva? hát az vót ráirva, hogy aszondi Ádria.

No kutya ögye meg azt a bótost mondok nimöt makfát adott.

- De aszondi Börtsök magyarul van az, mert én lyártam ottan.

- Ne hazuggy mondok, mán hogy lyártál vóna a zégbe?

- Nem ég az aszondi, hanem tengör.

- Mondok hát ha az mind tengör ami kék, hát mijik a zég?

- Aszondi nem kék az tengör, hanem ződ.

- Mondok mán hogy vóna ződ, te, mikor ihol-e ide van irva, hogy aszondi Fekete tengör.

- No aszondi Börtsök, ott én nem lyártam.

Ráakadtunk osztán Amerikára is a sógornak a pélpája alatt oszt mondok ihol van, mijen közel 3-m tyúklépés tsak Magyarországhon.

- No aszondi a sógor, itt van a világ széle is, azt mögnézzük, ö. m. a f.

Oszt aszondi, lám milyen bolondokat tanitanak nálunk, az oskolába, hogy aszondi a főd gömbölyü, pedig hát ihol-e négyszögletes.

- No mondok rá is parantsolok a tanétóra, mihelyöst visszakerülünk, hogy ilyen bolondokat ne tanitson.

- Hát aszondi Börtsök is az a sok kégyókanyargás forma mi löhet.

- Bezonyosan a zútak, mondok, no fene girbe görbe útak.

De oszt kivilágosodott, hogy nem útak, hanem fojóvizek, mer a Dunát is mögtanáltuk.

Ahogy ott vizsgálódunk tovább, odagyün ám az röndér, oszt aszondi mi a?

- Hát mondok fődképe.

- No aszondi tsak ezt akartam tudni, kejjenek föl oszt utánam.

- Mér? mondok.

- Azér aszondi mer kentök tzutzilisták.

- Mondok tzutzilista a zöregaptya.

- De aszondi hiába tagaggyák, mer én már régön nézöm, hogyan osztják itt kentök a zérsök főggyit.

Mögijettem, hogy mondok bizony még valami tsufságba keverödünk, de aszondi Börtsök tsak ugorjanak el kentök, majd én elbánok vele.

Mög is kapta háturrul, leduhintotta az gyöpre, hogy még az kargya is elgörbült.

Káromkodott a röndér, hogy aszondi mögáj paraszt, iszen majd beszélünk még ma.

Mink bizony nem állottunk mög, tsak hamarosan befoktunk, fölhajitottuk a szent körösztfát is az kotsira, oszt Szent István ditső kirájunként, ha Isten velünk, ki ellenünk, úgy elnyargaltunk Egerbül, hogy mög se állottunk az 3-dik faluig.

 Gárdonyi Géza

"Fáradt szemünkön összefogódzva guggol a szorongás. El ne menekülj, mert most kezdjük csak látni egymást. A mámor - rikító selyem volt csak - elszakadt - téged szeretlek immár, nemcsak magamat."

/Hervai Gizella/