A főd képe.
- Hát mondok most mán gyerünk föl a várba, oszt annak a tetejibűl keressük mög, hogy mijik erányba lösz a mi utunk?
Hát mögtőtettük az tsutoránkat, oszt fölballagtunk a várba, annak is a közepin a dombra, ahun az názáreti Jézus van mög a két lator haramia, ott oszt kiteritöttem az makfát a füre, körülhasaltuk.
- No mondok hát okosoggyunk.
De mivelhogy négyünk közül tsak magam vagyok a zirástudó, hát a többi tsak ugy véleködésképpen nézte a képet, mint dörótos az szappanyt.
Hát nézzük, szömléjjük, körülpélpájjuk nagy gondókodva.
- No aszondi a sógor bolond embör vót ö. m. a f. a ki ezt föstötte.
- Mér? sógor.
- Mert még tsak azt se látni tisztára, hogy tél van-e vagy nyár az fődekön?
- Mondok tavasz löhet, mert lássa kend imitt amott ződul is az vetés. Ihul van-e Török ország tsupa ződ.
- Lám aszondi a sógor ott tsupa őszit vetöttek.
Börtsök is mögszólal.
- Hát az a kék mitsoda?
- Az mondok bizonyosan a zég bótozattya.
Nézöm oszt hogy mi van ráirva? hát az vót ráirva, hogy aszondi Ádria.
No kutya ögye meg azt a bótost mondok nimöt makfát adott.
- De aszondi Börtsök magyarul van az, mert én lyártam ottan.
- Ne hazuggy mondok, mán hogy lyártál vóna a zégbe?
- Nem ég az aszondi, hanem tengör.
- Mondok hát ha az mind tengör ami kék, hát mijik a zég?
- Aszondi nem kék az tengör, hanem ződ.
- Mondok mán hogy vóna ződ, te, mikor ihol-e ide van irva, hogy aszondi Fekete tengör.
- No aszondi Börtsök, ott én nem lyártam.
Ráakadtunk osztán Amerikára is a sógornak a pélpája alatt oszt mondok ihol van, mijen közel 3-m tyúklépés tsak Magyarországhon.
- No aszondi a sógor, itt van a világ széle is, azt mögnézzük, ö. m. a f.
Oszt aszondi, lám milyen bolondokat tanitanak nálunk, az oskolába, hogy aszondi a főd gömbölyü, pedig hát ihol-e négyszögletes.
- No mondok rá is parantsolok a tanétóra, mihelyöst visszakerülünk, hogy ilyen bolondokat ne tanitson.
- Hát aszondi Börtsök is az a sok kégyókanyargás forma mi löhet.
- Bezonyosan a zútak, mondok, no fene girbe görbe útak.
De oszt kivilágosodott, hogy nem útak, hanem fojóvizek, mer a Dunát is mögtanáltuk.
Ahogy ott vizsgálódunk tovább, odagyün ám az röndér, oszt aszondi mi a?
- Hát mondok fődképe.
- No aszondi tsak ezt akartam tudni, kejjenek föl oszt utánam.
- Mér? mondok.
- Azér aszondi mer kentök tzutzilisták.
- Mondok tzutzilista a zöregaptya.
- De aszondi hiába tagaggyák, mer én már régön nézöm, hogyan osztják itt kentök a zérsök főggyit.
Mögijettem, hogy mondok bizony még valami tsufságba keverödünk, de aszondi Börtsök tsak ugorjanak el kentök, majd én elbánok vele.
Mög is kapta háturrul, leduhintotta az gyöpre, hogy még az kargya is elgörbült.
Káromkodott a röndér, hogy aszondi mögáj paraszt, iszen majd beszélünk még ma.
Mink bizony nem állottunk mög, tsak hamarosan befoktunk, fölhajitottuk a szent körösztfát is az kotsira, oszt Szent István ditső kirájunként, ha Isten velünk, ki ellenünk, úgy elnyargaltunk Egerbül, hogy mög se állottunk az 3-dik faluig.
Gárdonyi Géza
Utolsó kommentek