foto:http://www.picfor.me
...tele van a szívem érzésekkel...
...van benne öröm,boldogsá,, meglepettség, rácsodálkozás...de itt ragadt a csalódottság is...
...idő kell,még mindez leüllepszik, megemésztődik...
...valahol olvastam egy nagyon igaz mondást, miszerint amit Isten a jobb kezével ad, a ballal vissza is veszi...
...nem tudom , szükségem van -e erre a borzasztó nagy egyensúlyra ?
"Mi az öröm?
Egy madár, melyet mindannyian el szeretnénk kapni.
Ez ugyanaz a madár,
Melynek mindnyájan úgy szeretjük látni a röptét."
*
/Sri Chinmoy/
...hát nem érdekes az óriási ellentmondás ?
...pár éve itt töltöm a szabad időm nagy részét...volt részem jóban , rosszban egyaránt...
...nem is olyan régen osztoztatok velem a rosszban, és mellettem is álltatok...hát most legyetek velem a jóban is...
...örömömet , bánatomat megosztom veletek...no meg a sok sütit, amit még délelőtt hoztam, hogy mindenkinek jusson...:)
...a kosár nem az övé...csak 5 percre engedtem, hogy kipróbálja...aztán sipirc , mehetett is ki...
...olyan finom meleg bundája van, hogy szerintem biztos nem fázik...
...játszhatunk egy kicsit, de ez az enyém...
...szépek a fogaid...:)
...tegnap sütős napot tartottunk...
...mézes-krémes készült...
...és mézes-kókuszlitben forgatott...
...amilyen finom ez a kókuszos süti, annyira nem fotogén...közelről semmit sem látni , csak az egybeolvadt kókuszréteget...
...tudtátok, hogy egyes helyeken ezt sünikének hívják...?
Mit hoztál, December?
Téli erdőn, réten
fehér csend honol.
Didergős december,
vajon mit hozol?
Mélységes tarisznyád
miket rejteget?
Hoztál-e örömhírt,
szép üzenetet?
.
December az úton
szánkóval szalad,
karácsonyi kedvvel
kincset osztogat,
piros ünnepet hoz,
fenyők illatát -
hóember a kertben
kicsípi magát!
(Fésűs Éva)
Kevés olyan jeles nap van, amelyhez annyi hiedelem és szokás kapcsolódna, mint Luca napjához. Ez a nap éppúgy alkalmas volt termékenységvarázslásra, mint házasság-, halál- és időjárásjóslásra, bizonyos női munkák tiltására, valamint a lucaszék készítésére.
Akárcsak a téli ünnepkör más napjain, ilyenkor is jósoltak az első látogatóból a várható állatszaporulatra. „Ha Luca reggelén férfi jár nálunk, akkor a szaporodás bika lesz, s ha nő jár leghamarább nálunk, akkor a szaporodás ünő lesz. Luca nap reggelén, mikor felkelünk, mindig várjuk, hogy ki jő leghamarább nálunk. Hogy a báránykák nyőstények lesznek, s a borjúcskák ünőcskék lesznek, vaj bikák lesznek" (Gyimes-völgy; Bosnyák S. 1982: 108).
E napon a cél elsődlegesen a tyúkok termékenységvarázslása volt. Ehhez kapcsolódott a nők munkatilalma is. Országszerte úgy tartották, ha ezen a napon fonnának vagy varrnának, akkor ezzel bevarrnák a tyúkok fenekét. A praktikák, mágikus eljárások és szövegek a tyúkok szaporaságát, tojáshozamának növekedését igyekeztek elősegíteni.
Csuzán piszkavassal megérintették a tyúkokat és közben mondták: „Az én tyúkom tojj, tojj, tojj, a szomszédé kotkodát", Kopácson pedig így szólt a mondóka: „Tyúkom, tyúkom tojj tojást. A másé meg Koktokodácst!" (Lábadi 1988a: 304).
Országszerte ismert hiedelem volt, hogy ilyenkor a gazdasszony, „Aki soha iletében nem lopott, Luca napján lop a szomszédtól egy marik szalmát s egy tojást, beteszi a tojófészekbe s azt mongya:
"A mi tyúkunk tojogájjon,
a szomszidé kotkodájjon!"
Azért, hogy jó ülősek legyenek a tyúkok, a gazdasszonynak napközben ülnie vagy feküdnie kellett. „Ülni kell a kuckóban, hogy sok kotlóstyúk legyen!" - tartották Zagyvarékason (Pócs 1964: 147). A Dunántúl egyes falvaiban a közelmúltig szokás volt a Luca-napi kotyolás. Fiúgyerekek házról házra járva mondták, énekelték a termékenységvarázsló mágikus szövegüket.
Luca-Luca kitty-kotty
Tojjanak a tiktyok, luggyok!
Kalbászunk olyan hosszi legyen, mint a falu hossza!
Szalonnájuk olyan vastag legyen, mint a mestergerenda!
Zsírjuk annyi legyen, mint kútba a víz!
Pénzük annyi legyen, mint pelyvakutyóba a pelyva!
Lányok csöcse akkora legyen, mint a bugyogakorsó!
Lányok segge akkora legyen, mint a kemence szája!
Fejszéjek, fúrójuk úgy álljon a helibe, mint az én tököm a helibe!
Luca, Luca kitty-kotty tojjanak a tiktyok, luggyok!
(Bük, Vas m.; Tátrai Zs. gy. 1966)
A lucázók, kotyolók térdük alá szalmát tettek, amit azután a gazdasszony a tyúkok alá vitt. Ha nem kaptak adományt, fenyegetőztek: „Egy csibéjük legyen, az is vak legyen!"
Luca napját gonoszjáró napnak tartották az egész magyar nyelvterületen, ezért különösen védekezni kellett a boszorkányok rontása ellen.
A Tápió vidékén is fokhagymával védekeztek a rossz, ártó hatalmak ellen. Az ólak ajtajaira keresztet rajzoltak, miközben mondták: „Luca, Luca távol légy!" (Barna 1985b: 743). Tápiószentmártonban nem a Lucától, hanem a boszorkányoktól óvták az állatokat. Az Ipoly menti falvakban a boszorkányok rontása ellen úgy védekeztek, hogy megfokhagymázták az állatok fejét, az istálló ajtaját, eléje meg hamut szórtak, hogy a macska képében járó boszorkány nyomait felszedhessék. Lefekvés előtt mindenkinek fokhagymát kellett nyelnie. A söprűket eltették, nehogy a boszorkányok azon nyargaljanak a Gellért-hegyre. Kelenyén az ólajtót dörzsölték fokhagymával a boszorkányok {7-226.} ellen. Pereszlényben a ház ajtaját, miközben mondták: „Űzd el Isten a házunk tájáró a zördögöt" (Csáky 1987: 28). Ipolyvarbón fokhagymás kenyeret ettek, hogy a boszorkányok ne menjenek be a házba.
Általában tiltották ezen a napon a kölcsönadást. A Csallóközben sem adtak ki semmit se a házból Luca-napkor, nehogy a boszorkány kezére kerülve bajt hozzon a házra. Jánoshidán általános hiedelem szerint Luca napján kísértet jár, ezt nevezik lucadisznónak. A lucadisznó gyermekijesztőkben is előfordul. Azzal ijesztgették a rossz gyereket. hogy elviszi a lucadisznó. A lucadisznó az állat alakú kísértetekkel hozható kapcsolatba, és a felvidéki szlovák, morva néphitből átvett hiedelemalak (Barna 1974: 89-90). Alkalmas volt a nap rontásra is, aki a másik tehenétől el akarta venni a tejhasznot, ezen az éjjelen titokban megfejte a szomszéd tehenét, és a keresztútra vitte a tejet.
Jósló, varázsló eljárások között szerepel Luca-napkor is a tollaspogácsa, ún. lucapogácsa készítése (ha Pál-napkor sütik, pálpogácsának nevezik). A jósló eljárás lényege az, hogy akinek sütés közben a pogácsáján a toll megperzselődik, annak közeli halált jelez. Főleg a Dél-Alföldön ismerték ezt a hiedelmet. Lucapogácsával jósoltak a jövendőbelire, úgy, hogy belesütöttek cédulán egy-egy férfinevet. Luca napján sok egyéb házasságjósló eljárás volt az egész magyar nyelvterületen. A Drávaszögben a szemétdombra állva hallgatóztak, s ahonnan a kutyaugatást vagy kakaskukorékolást hallották, úgy vélték, abból az irányból jön majd az a legény, aki őket elveszi feleségül. Gombócot is főztek. A gombócba férfineveket rejtettek cédulára írva, s amelyik a leghamarabb feljött, úgy vélték, hogy abban a gombócban rejtőzik a jövendőbeli neve. Ahol több lány volt a családban, úgy jósoltak, például a Drávaszögben, hogy a saját neveiket tették a gombócba. Amelyiké legelőször jött fel, az megy elsőként férjhez. A jósló, varázsló eljárások többségét Luca és karácsony között kellett elvégezni. Így az almával való jóslást: Kelenyén minden nap haraptak belőle egy darabkát, majd a maradékkal az éjféli misére mentek, s úgy vélték, akivel elsőnek találkoznak, olyan nevű lesz a férjük. Ugyancsak a névre tudakozódás másik módja az ún. lucacédula. Általánosan ismert eljárás szerint a cédulákra férfineveket írnak, abból minden nap egyet tűzbe vetnek, s ami karácsonyra utoljára marad, az lesz a jövendőbeli neve. A pereszlényi lányok 12 cédulát írtak, és Luca-nap után kezdték tűzbe vetni.
Luca-napkor vetették el az ún. lucabúzát, ha karácsonyra szépen kizöldül, a következő esztendőre jó termést jósol. A lucabúzának különféle változatai ismertek. A Szerémségben 2-3 marék búzát vetnek el egy kis tányérba, a közepébe mécsest tesznek, olajat béllel, ami karácsonytól vízkeresztig ég. Karácsonyig kizöldül. Pacséron karácsonykor megnyírták a lucabúzát és szalaggal átkötötték. Székelykevén 12 szemet vetettek. Karácsony után a baromfinak adják. Újabban a temetőkbe is visznek lucabúzát. A Csallóközben egy tál vízbe tették a búzaszemeket, ez karácsonyra kicsírázott. Ezután tálra tették, hogy olyan gazdag legyen a termés, mint a kicsírázott gabona. A sarjak nagyságából a következő év termésére következtettek.
Az időjárásjósló praktikák ideje ugyancsak a Lucától karácsonyig terjedő időszakban volt. Közismert az ún. lucakalendárium, mikor a Luca és karácsony közti tizenkét nap időjárásából jósolnak az elkövetkező tizenkét hónap időjárására. Hasonlóan közismert a hagymakalendárium. Tizenkét besózott hagymalevél segítségével igyekeznek megjósolni a következő év havonkénti csapadékosságát, illetve szárazságát, attól függően, hogy a hagymalevél átnedvesedett-e.
A boszorkányok felismerésére készült az ún. lucaszék, melyet ugyancsak Luca-naptól karácsonyig kellett elkészíteni. „Luca-naptól karácsonyig csinálták a lucaszéket, vasnak nem volt szabad benne lenni. Kerek szék, három három lábbal. Azt elvitték a templomba, ha készítője ráállt, meglátta róla ki a boszorkány a templomban. A boszorkányoknak szarvuk volt, de azt csak a lucaszékről lehetett látni" (Kémes, Baranya m.; Zentai T. 1983: 126). Ha valami munka nehezen készül, azt mondják: „Na ez es olyan nehezen készül, mint a lucaszéke" (Magyarfalu, Moldva; Bosnyák S. 1980: 127). Pereszlényben a lucaszék kilencféle fából: kökény-, boróka-, jávor-, körte-, som-, jegenyefenyő-, akác-, cser- és rózsafából készült. Szöget nem lehetett beleverni, az ékeket bükkfából faragták. Az éjféli misén kellett ráállni, hogy meglássák a boszorkányokat, utána nyomban el kellett égetni, mert elverték vóna a boszorkányok. Ipolyvarbón a lucaszék tulajdonosa mákot vitt magával az éjféli misére, hogy hazafelé elszórja, ellenkező esetben „szétszaggatták vóna a boszorkányok" (Csáky 1987: 28). A Középső-Ipoly mentén mindig a templom ajtajába tették a lucaszéket, s onnan figyelték a boszorkányokat. Ipolykeszin a keresztúton is ráálltak a lucaszékre, mert itt gyülekeztek a boszorkányok. Lucaszéket a Drávaszögben is készítettek. A legény mákot szórt, nehogy a boszorkányok utolérjék. Sepsén, hazatérve fokhagymát dugott a kulcslyukba, kést vágott a bal ajtófélfába, és keresztbe állította a söprűt.
A Drávaszögben úgy tartották, hogy a lucaszékhez hasonlóan meg lehet tudakolni, hogy ki a boszorkány, ha lucainget készítenek. Luca-naptól karácsonyig kellett ezt is elkészíteni, s - hasonlóan a lucaszékhez - a karácsonyi éjféli misén láthatták meg ebben a boszorkányt.
A Luca-napi szokások közt meg kell emlékeznünk a Luca-napi alakoskodásról. A Csallóközben és Nyitra vidékén élő népszokásként is megfigyelhető volt a közelmúltban, hogy fehér lepelbe öltözött legények, esetleg lányok, asszonyok, arcukat belisztezik, vagy fehér tüllkendőt tesznek, hogy felismerhetetlenek legyenek. Lisztbe mártott tollseprűvel sepregetnek. Egyes helyeken a lányokhoz jártak, másutt a gyerekeket ijesztgették. Az Ipoly menti falvakban a fonóházakat keresték fel. Volt, ahol a tyúkokat is megpiszkálták. Egyedül vagy többen jártak. A Luca néha büntet, néha ajándékoz. A Csallóközben a Luca csak férfi lehetett, fehérbe öltözött, nem volt szabad megszólalnia. Söprűt vagy meszelőt vitt magával. Mímelték a meszelést, söprést, a háziak arcát is „meszelték", hogy ne legyenek kiütésesek. Az arcukat fátyolszerű anyaggal takarták be. Balonyban Luca napján járt a „szalmatörök". Alacsony, kitömött hasú ember. A beregi Tiszaháton fiúk, lányok „luccának" öltöztek. Bekormozott arccal, ócska ruhadarabokban mentek az ismerős házakhoz. Megkergették őket és igyekeztek kideríteni a kilétüket. Lucatököt is készítenek. Szem-, orr- és szájnyílást csinálnak a tökön, belülről gyertyával kivilágítják és az ablakhoz teszik, hogy a házban lévőket megijesszék. A Szerémségben a lányok öltöznek Lucának - fehér lepedővel leterítve, fehér szoknyában, az arcuk elé szitát {7-228.} borítva, hogy ne ismerjék fel őket. Kikérdezik a gyerekeket, megimádkoztatják őket. Aki jó, ajándékot kap, diót, mogyorót, a többit meszelővel, fakanállal ijesztgetik. Kókán a Luca-alakoskodók fehér ruhába öltözött fiatal asszonyok, a gyerekeket ijesztgették. Utána is mondták nekik: „Jön a Luca, elvisz!" (Barna 1985b: 743).
Luca-napi tréfaként a legények kicserélik a kapukat, a tetőre viszik a szekeret szétszedve, és ott ismét összerakják, a gazdák bosszúságára. Galgamácsán ezt általában a lányos házakkal tették meg, de bosszúból vagy haragból is bekötötték, leemelték a kaput, a kútba dobálták a szétszedett szekereket.
forrás:Magyar Néprajz
...a pénz nem boldogít, tartja a mondás...s én egyet is értenék vele, ha az a ha ott nem volna...
...mert lehet, hogy engem közvetlenül nem a pénz tesz boldoggá, de mégis, ha adhatnék, s ettől boldogok a körülöttem lévők, akkor nekem is örömet tud okozni...
Tegnap befejeztem Diana Appleyard- Egy gazdag lány panaszai c.könyvet...
...nem volt rossz, de az előző , amit olvastam tőle (Szülés vagy szabadság!) sokkal jobb volt...
...egyetlen mondatot azért mégis kiragadnék a könyvből....ami nagyon tetszett...
" Vannak pillanatok, mikor azt hiszem sikerült elkapnom a fonalat, de aztán kiderül, hogy üres a tenyerem."
...és a rövid ismertető a könyvről, hátha valaki mégis kedvet kapna hozzá...
"Az ellentétek vonzzák egymást. De vajon lehet-e ez a vonzalom olyan erős, hogy akár egy életre szóló kapcsolatot építsünk rá? Valóban képesek vagyunk párunk származását, műveltségbeli hiányosságait vagy eltérő életmódját egy életen át elfogadni, társunkat éppen emiatt szeretni? Lucy Beresford tisztában van azzal, hogy középosztálybeli családja rangon alulinak tartja a lélegzetelállítóan szexi Robbal kötött házasságát. A férfi jóképű, vonzó, megfontolt és tanult - de származását tekintve tagadhatatlanul a munkásosztályt képviseli. Lucy szülei képtelenek elhinni, hogy a lányuk a minden szempontból megfelelő udvarló, a valóban "közülük való" Max elé helyezte. A sok együtt töltött év után azonban Lucy számára is bebizonyosodik, hogy édesanyjának volt igaza. A fiatalok közötti, eleinte jelentéktelennek tűnő különbségek egyre gyakrabban, egyre élesebb összetűzések formájában öltenek testet. Az anyagiakról, a gyereknevelésről, a házaséletről folytatott viták beárnyékolják a házaspár mindennapjait. Ekkor kerül vissza a képbe a tökéletes Max, aki minden követ megmozgat, hogy visszahódítsa egykori szerelmét. De vajon kötélnek áll-e Lucy? Feladja-e férjét és családját, hogy új életet kezdjen régi szerelme oldalán?"
fotó: Sk készítettem...hazafelé az úton...2010.nov.18.
FAUSTI LENDÜLET
A fészekmeleg
primitiv paradicsomból
rég kizuhantunk.
Izgalmas kaland:
édenért nyüzsgünk s pokol
perzseli szárnyunk...
Liszói Gyuricza József
...SK foto...eső után...
Blogolásom történetében tegnap éjjel a életem legkeményebb kommentjét kaptam. Nem vagyok magamra büszke, de tolvajnak sem érzem magam. Az internetet mindig nyilvános területnek tekintettem, mert ami ide felkerül, bekerül, azt millió szem látja.
Sok fotót csináltam magam is,és ha bármelyik képem elviszi valaki, majd én azt nála megpillantom, jó érzéssel tölt el...hiszen tetszik neki a kép, s ez engem dicsér...egyáltalán nem fontos, hogy a nevem szerepeljel alatta....mindaddig működhet, még nem az ő neve került alá.
Sosem loptam egyetlen képet sem akarattal...mint pl.egyesek, mások süteményes képeit berakva úgy, akár ők készítették volna (igaz Geszetenye....erről nálad olvastam egyszer)...ha módomban állt, s tudtam kié is az a kép, elkértem először, majd feltüntettem a nevet ( ugye így volt Vanguard )...
Tovább mennék...volt olyan is, aki azt írta, boldog lenne, ha az ő képeit raknám be...neki üzenem, ami késik, nem múlik...
Soha nem tennék olyant, hogy más képe alá a saját nevem rakom...
...és még valamit nem tennék soha...egy bocsánatkérőt nem hagynék faképnél egyetlen szó nélkül...
Utolsó kommentek