...vajon meddig tarthatnak még ezek a bizonyos "bőjti szelek" ???
...amerre megyek , letört ágak, cserépdarabok, és üvöltő hangok...
...hallottam, régen az idős emberek azt mondták, szükség van ezekre a bizonyos szelekre, hogy felszárítsák az ingoványos földet, s a mag jó földbe kerüljön, s ott kihajtva , jó termést hozhasson...de nem sok ez már egy ici-picit ?
„Élsz, s egyszerre megrohan a kaland. Mi ez a kaland? Nem ismertél meg senkit, nem nevetett szemedbe az olcsó, boldog, vacak öröm, egyedül vagy. S mégis történik ez órákban körülötted valami. Az élet, délután négykor, egyszerre izgalmas lesz és veszélyes. Mindenfelé jelek figyelmeztetnek, a köznapinak értelme van.
Egy ajtó nyílik, mintha a végzet küldöttje nyomná le a kilincset. A napsugár szíven döf, mint az orgyilkos pengéje. Fülelsz, neszelsz. Mi ez a kaland, amely betört az álmos-ólmos létezésbe? Aztán egyszerre megérted és elsápadsz.
Megérted, hogy élsz. Ez az egyetlen kaland."
/ Márai Sándor /
Te kemény lélek, te lágy képzelet!
A valóság nehéz nyomait követve
önnönmagadra, eredetedre
tekints alá itt!
Itt, hol a máskor oly híg ég alatt
szikárló tűzfalak
magányán a nyomor egykedvű csendje
fenyegetően és esengve
föloldja lassan a tömény
bánatot a tűnődők szivén
s elkeveri
milliókéval.
Az egész emberi
világ itt készül. Itt minden csupa rom.
Ernyőt nyit a kemény kutyatej
az elhagyott gyárudvaron.
Töredezett, apró ablakok
fakó lépcsein szállnak a napok
alá, a nyirkos homályba.
Felelj -
innen vagy?
Innen-e, hogy el soha nem hagy
a komor vágyakozás,
hogy olyan légy, mint a többi nyomorult,
kikbe e nagy kor beleszorult
s arcukon eltorzul minden vonás?
Itt pihensz, itt, hol e falánk
erkölcsi rendet a sánta palánk
rikácsolva
őrzi, óvja.
Magadra ismersz? Itt a lelkek
egy megszerkesztett, szép, szilárd jövőt
oly üresen várnak, mint ahogy a telkek
köröskörül mélán és komorlón
álmodoznak gyors zsibongást szövő
magas házakról. Kínlódó gyepüket
sárba száradt üvegcserepek
nézik fénytelen, merev szemmel.
A buckákról néha gyüszünyi homok
pereg alá... s olykor átcikkan, donog,
egy-egy kék, zöld, vagy fekete légy,
melyet az emberi hulladék,
meg a rongy,
rakottabb tájakról idevont.
A maga módján itt is megterít
a kamatra gyötört,
áldott anyaföld.
Egy vaslábasban sárga fű virít.
Tudod-e,
milyen öntudat kopár öröme
húz-vonz, hogy e táj nem enged és
miféle gazdag szenvedés
taszít ide?
Anyjához tér így az a gyermek,
kit idegenben löknek, vernek.
Igazán
csak itt mosolyoghatsz, itt sírhatsz.
Magaddal is csak itt bírhatsz,
óh lélek! Ez a hazám.
1933 tavasza
...április 11. nem csak Márai születési dátumát jelzi...
...ezen a napon született József Attila is...és ez a nap a "Költészeté" teljesen...
...mikor ezt a verset olvastam, azt hiszem akkor szerettem bele József Attila költészetébe...igaz, utána találtam még száz és száz csodás verset az ő tollából, de ez volt az első...
...talán a sors keze, vagy valami más, hogy ezen a napon született a kisebbik lányom is...
...minden évben megemlítem ezt neki...
- Te egy gyönyörű napon születtél, a költészet napján...pontosan akkor, amikor a tulipánok már nyílnak...:)
Alkotó:
Gáspár Péter
Felállítás éve: 2004
Márai Sándor gyermekkorát Kassán töltötte. Csak 18 évesen költözött Budapestre, amikor egyetemre ment.
Az emlékmű annak az utcának a végénél van, ahol gyerekként lakott szüleivel. A házon kétnyelvű emléktábla örökíti ezt meg (Mészáros utca 74.)
A széken ülő bronz szoboralak valamivel nagyobb mint az életnagyság. Előtte bronzból készült másik szék van, mögötte meg egy szürke gránitfal magasodik.
...tegnap volt Márai Sándor születésnapja...mostanában mindig egy napot kések...bocsika...:)
1900. ápr. 11-én szül. Kassán Márai Sándor (Grosschmid) író, költő, Grosschmid Géza fia, a 20. század egyik legnagyobb magyar írója (megh. San Diego, 1989. febr. 21.).
.
.
"Az emberek elmúltak, mint az álom,
A házak elrepültek könnyű szárnyon,
A földre néztem. Jeleket kerestem.
Így éltem a bombázott Budapesten."
/Márai Sándor/
"...Az ilyen tavaszi csönd a legcsodálatosabb valami. Egységes és tömör, mint maga a természet ébredő és követelő rendje. De ugyanakkor valósággal mozaikszerű: ezer, meg ezer apró hangból és színből tevődik, mozdulatból és mozdulatlanságból, az ember el se hinné, mennyi minden van együtt egy ilyen tavaszi csöndben.
A délelőtti napfényben fürdő kert élénkzöld hallgatásán, mint apró kis kék selyemszalagok lebegtek csokorra kötve a rigók könnyű füttyei. A fülemüle szava széles tarka szivárványt húzott keresztül ezen a csöndön s a vadgalambok búgásai, mint apró lila tollak díszítették, akárcsak bokrok tövét az ibolyák. Valahol bégetett egy bárány s egy kakas kukorékolt s ez a két hang is könnyű volt, úszott és lebegett a békesség fölött."
Wass Albert:Zsoltár és trombitaszó /részlet/
.
Árvácskák és gombocskák között...
...ez még a verőfényes csütörtökön történt...szélcsend volt és napsütés...
...azóta megjöttek a böjti szelek, és viharként tombolnak ezen a sík vidéken...
...már egy hónapja is van, hogy Kendy anyukájának született 3 aranyos kölyke...
...nem mutattam akkor, mert nem szeretem még azokat a nagyon picurokat...de most, hogy már elég elevenek, a lányom kihozta őket a napfényre...
...kettőt rögtön lefoglalt egy ismerős, de a kis zoknis megmarad nekünk...
...Süti nagy előszeretettel vesz részt a nevelésükben...
...körbenyalogatás után még azt is megengedte nekik, hogy megvizsgálják a fogait...
...előbb utobb minden cicának tudnia kell, hogy milyen is egy valódi kutyus...
...majd beterelte őket a legnagyobb fűbe, ahol a százszorszépek nyílnak...
...élvezték a napsütést és a puha virágszőnyeget...
.
Mégis...
Fényesre kopott perceket
őrízgetsz, tűnődsz, hogy lehet:
Elvették már őket százszor,
mégis itt vannak veled...
.
/Kormányos Sándor/
Hogy megtaláljalak...
Friss illatok kacagnak már
nyíló ég alatt,
nyújtózó fák közt kereslek,
rég nem láttalak.
Rólad mesél, súg a nádas,
zsong a fűzberek,
minden arra ösztönöz, hogy
megkeresselek.
Rétek ébredő dalában
ringsz, mint árnyalak,
feléd küld az új tavasz, hogy
megtaláljalak.
.
/Kormányos Sándor/
Utolsó kommentek