Minden, ami Amerika!

...ezek a képek még tegnap készültek a verőfényben...

9/11...van rendes neve is, de én így hívom őt...

...s mikor eljött a június, kinyíltak a fáklyaliliomok is...

...a méhek nagyon kedvelik...szinte zúg az egész virág...megközelíteni csak óvatosan mertem...

"Furcsa: az ember eddig észre se vette, milyen komoly különbség van a férfi és nő között. A férfi, ha kétségbeesik, a haját tépi. A nő a szemöldökét. A férfi, ha beleszeret valakibe, leveleket ír neki. A nő, ha leveleket ír valakinek, beleszeret. A goromba férfi üt. A goromba nő sír. A szelíd férfi simogat. A szelíd nő sír. A férfi féltékeny. A nő irigy. A férfi a kapott csóknak örül, a nő az adott csóknak. A férfi egyetlen estén se mondja el, mit csinált egész nap. A nő elmondja, mit csinált egész nap. De nem azt csinálta."

/Aszlányi Károly/

.

...már nem is kell nagyon keresnem, a könyvek rám találnak maguktól...:)

...teljesen véletlenül egy halom régi könyv közelébe kerültem...érdekes ez a "ha akkor nem vagyok ott...."

...nem bírtam ki, hogy ne kutassak egy picit...a második kihúztt könyv egy régi kiadású Jókai Anna  volt...

...ha nincs kapcsolat  a világgal, van valami egészen más...a könyv varázsa...sikerült pár napra megfeledkeznem a computerről...

...és most, a könyv  vége felé kicsit szomorú vagyok...fura könyv, keserű emberekkel...olyan keveset szeretnének, de még az sem akar sikerülni ...

Pénteken befejeztem Diana Appleyard :Távolodó szerem című könyvét...

Az egyik ismertetőben azt olvastam róla, ez egy „csajos könyv"...belátom, tényleg ilyennek indult...

Viszont mégis hasznosnak találtam...ha másra nem is, de arra jó volt, hogy megtudjam ki is volt Berthe Morisot ?

...és hogy nem minden könyv ér véget happyenddel...van úgy, hogy a szülők nem értik meg egymást , útjaik elválnak...viszont egy gyerek ezt sose fogja megérteni...igen, mindannyian máshogy látjuk a család fogalmát...de egy gyereknek ez a szó szent és sérthetetlen... amíg hinni tud benne...

„Ahogy utaztunk az autóban az iskola felé, elmentünk egy erdő mellett, és én elképzeltem, ahogy a családom szerteágazik úgy, mint egy fa. Anya és apa a fa törzse, ami fenntart engem. Most úgy érzem magam, mint akibe belesújtott a villám, és kettészakította. Ahogy visszagondoltam arra, milyen szerencsés is voltam, szégyenkezem magam előtt, hogy hogyan akartam egyre többet , és hogy egy ilyen drasztikus dolog kellett ráébresszen, mennyire önző is voltam."

Három napig nem volt internetkapcsolat...a pénteki villámlást még egy gép sem bírta megemészteni...

...elég nehéz volt , mint akit elszakítottak a külvilágtól /balanglakó a XXI.században/...de mikor erre a képre akadtam, rájöttem ,pontosan ott vagyunk , ahol az őseink...:)

...még a testtartást is visszavettük...:)

...Springnek a két aprócska kaktusz bimbó...

...még váratnak magukra...

...a dögkaktuszom egyetlen virága...

Kendy új kendőt kapott...:)

...a piros pöttyös amúgy is már teljesen elhasználódott, és ráfért egy valódi fiús kendő...elmúlt 3 éves, s ha jól tudom a cicáknál minden év hetet jelent...egyszóval ő már "nagykorú"...

Sütike is megbámulta, úgy látszik neki is bejön a zöld szín...:)

Nagy a barátság köztük, irigységnek semmi nyoma...:)

.

"Találkoztam egy férfival, és beleszerettem. Igen egyszerű oka van annak, miért hagytam, hogy elhatalmasodjon rajtam az érzés: nem várok semmit.

Tudom, hogy három hónap múlva már messze járok innen, és ő addigra csak emlék lesz, de nem bírok tovább szerelem nélkül élni.

Írok egy történetet Ralf Hartnak - így hívják. Nem vagyok biztos abban, hogy visszatér a bárba, ahol dolgozom, de ez életemben először nem számít. Elég, hogy szeretem, hogy gondolatban vele vagyok, és hogy léptei, szavai és kedvessége kiszínezik ezt a várost. Ha majd hazautazom, Ő csak egy arc lesz az emlékeimben, egy név és egy kandalló. Minden más, amit itt átéltem, minden, amin keresztül mentem, eltörpül majd az ő emléke mellett.

Szeretném azt tenni vele, amit ő tett velem. Sokat gondolkodtam, és rájöttem, hogy nem véletlenül léptem be abba a kávézóba. A legfontosabb találkozásokat a lelkek előre megbeszélik egymással, amikor a testek még nem is látták egymást.

Ezek a találkozások általában olyankor történnek, amikor valamilyen határhoz érünk: a lelkünknek meg kell halnia, hogy újjászülethessen. A találkozások megvárnak, de a legtöbbször éppen mi nem hagyjuk, hogy valóra váljanak. De ha végképp el vagyunk keseredve, ha már nincs mit veszítenünk - vagy ha éppen ellenkezőleg: imádjuk az életet -, az ismeretlen testet ölt, és a világ kifordul a négy sarkából.

Mindenki tud szeretni, hiszen mindannyian ezzel az adottsággal születünk. Van, aki eleve jól csinálja, de a többségnek újra kell tanulnia, vissza kell emlékeznie, hogyan szeretett, és mindenkinek - kivétel nélkül mindenkinek - el kell égetnie az elmúlt érzelmeket, újra kell élnie néhány örömöt és fájdalmat, botlást és gyógyulást, hogy észrevehesse a vezérfonalat, ami ott rejlik minden új találkozásban. Igen, van egy vezérfonál.

És akkor a testek megtanulnak a lélek nyelvén beszélni, és ez a szex, ez az, amit odaadhatok annak a férfinak, aki visszaadta a lelkem, bár ő még nem tudja, milyen sokat jelent nekem. Ezt kérte tőlem, és meg is fogja kapni. Azt akarom, hogy nagyon boldog legyen.

Az élet néha nagyon fösvény: az ember ilyenkor napokig, hetekig, hónapokig élhet úgy, hogy nem érez semmit. De ha egyszer kinyílik az ajtó - és ez volt Mária esete is Ralf Harttal - valóságos lavina zúdul be rajta. Az egyik percben nincs semmid, a másik percben meg többet kapsz, mint amennyit el tudsz fogadni."

/Paulo Coelho : 11 perc/

"Három olyan dolog van, amelyet mindig eltanulhat a felnőtt a gyerektől: hogy kell ok nélkül örülni, hogy kell mindig valamilyen foglalatosságba merülni, és hogy kell kíméletlenül kiharcolnia magának azt, amit ő akar."

(Paulo Coelho)