Pénteken befejeztem Diana Appleyard :Távolodó szerem című könyvét...
Az egyik ismertetőben azt olvastam róla, ez egy „csajos könyv"...belátom, tényleg ilyennek indult...
Viszont mégis hasznosnak találtam...ha másra nem is, de arra jó volt, hogy megtudjam ki is volt Berthe Morisot ?
...és hogy nem minden könyv ér véget happyenddel...van úgy, hogy a szülők nem értik meg egymást , útjaik elválnak...viszont egy gyerek ezt sose fogja megérteni...igen, mindannyian máshogy látjuk a család fogalmát...de egy gyereknek ez a szó szent és sérthetetlen... amíg hinni tud benne...
„Ahogy utaztunk az autóban az iskola felé, elmentünk egy erdő mellett, és én elképzeltem, ahogy a családom szerteágazik úgy, mint egy fa. Anya és apa a fa törzse, ami fenntart engem. Most úgy érzem magam, mint akibe belesújtott a villám, és kettészakította. Ahogy visszagondoltam arra, milyen szerencsés is voltam, szégyenkezem magam előtt, hogy hogyan akartam egyre többet , és hogy egy ilyen drasztikus dolog kellett ráébresszen, mennyire önző is voltam."
Utolsó kommentek