Szeretem az okos embereket, de ha szószátyár, azt már nem nagyon. Van akiből csak úgy potyognak a szavak, és én élvezettel hallgatom, mert minden szava megfontolt, minden mondata tartalmas. Viszont az még jobban tetszik,ha nem mond ki mindent...kiváncsivá tesz...s én kérdezhetek, hogy hol történt, miért , mikor...?
Tudom, van úgy is, hogy hallgatni kell, de ez ne tartson túl sokáig...a némaságot nem bírom...
"Úgy megnőttél, szinte félek,
már a válladig sem érek,
alig-alig hihetem már,
hogy ölbéli bubám voltál."
/Várnai Zseni/
...ma egész nap ez a régi vers járt a fejemben...
...kisgyerek kisgond, nagy gyerek meg nagy...szokták mondani...én egyáltalán nem bánom, hogy nagyok már, de mégis sokszor eszembe jut, milyenek is voltak akkor...a kiságyban, a pólyában, a kocsiban...
...megtaláltam...:)
.
Tavaly ősszel a kisebbik lányom beíratkozott egy egyéves cukrász képzésre.
Holnap és holnapután lesz a vizsga, sütésből. Szerdán elméletből.
Hoztam pár tortát, amit az elmúlt év során ő készített. ( az utolsó egy tiramiszus kép lett, mert nem találom a fekete erdő tortát, de ha meglesz , kicserélem, hogy torta legyen az összes képen )
Egyszóval megy a készülődés és az izgulás rendesen...
Pixdaus
Arról, hogy az emberek kiszámíthatatlanok...
Mert az emberek teljességgel kiszámíthatatlanok. Hiába ismersz harminc éve egy ember, nem tudod megjósolni, hogyan viselkedik majd sikerekben vagy a balsorsban. Hasztalan ismered egy ember jellemét, köznapi szokásait, értelmét, szívét, reflexmozdulatait - az ember csodálatos és titokzatos marad, akkor is, ha máskülönben félhülye. A csapásra talán rikoltással és örömkiáltással válaszol, a siker néha megtöri, lehangolja.
Néha egészen érthetetlen alkalomból dühöngeni kezdenek az emberek; például elviseltek gyászt, megaláztatást, anyagi, testi vagy erkölcsi szerencsétlenséget, de aztán egy pillanatban gyilkolni, vagy hörögni és üvölteni kezdenek, mert a villamos nem jön idejében, vagy szorít a cipőjük. Kiegyensúlyozott, mértéktartó emberek egészen különösen válaszolnak valamilyen útszéli megjegyzésre: mintha lényük titkos sebét érintetted volna meg. Van, aki nem bírja el a telefon csengését, más kadarkát kér, mielőtt a bitóra vezetik. Az állat, a kő, a növény is szabályosabb, kiszámíthatóbb, a vihar és a földrengés megbízhatóbb, mint egy ember. Az emberek csodálatosak."
/Márai Sándor/
...nagyon érdekesnek találtam Márainak ezt az írását...az ember, aki előbb utóbb kivillantja foga fehérjét, csak az alkalmas időre vár...
...olyan esős a reggel...
...borult ég, és semmi remény, hogy ma kisüt a nap...
A normál eper már letermett...de az apró erdei szamóca még csak most indult be igazán...
...igaz, hogy aprócska, kb.1 cm-es...de nagyon zamatos az íze...
...ma leszedtem egy kis tállal, és készítettünk belőle egy kis finomságot...
...ilyen lett...
Úgy látszik tegnap elkezdődött a lepkeszezon...:)
...ma minden felé pávaszemes lepkék szálltak...alig győztem kapkodni a fejem...
.
A világról és a torzításról...
.
"Nagy cselekedetre szántad el magad. Elhatároztad, hogy kimondod azt, amit megismertél. Világgá akarod kiáltani életed titkos, legbensőbb meggyőződését. Odaállasz az emberek elé és így határoztál - kimondod, végre az igazat. Vállalod a harcot, eldobod gúnyád, házad, otthonod. Igen, elszántad magad, hogy minden következménnyel világ elé állsz és kimondod az igazat.
Mindez nagyon szép. Ez az ember dolga a földön, ez igazi feladata. Csak egyről ne feledkezz meg soha: a világ rettenetes torzító tükör is. Olyan, mint azok a görbe tükrök a panoptikumban, melyek a magas embert törpének, a kövéret keszeg éhenkórásznak mutatják. Nem számíthatsz arra, hogy akad egyetlen ember is a világban, aki szavad, cselekedeted pontosan úgy érti majd meg, úgy fogja fel és magyarázza, ahogyan te elgondoltad. Mindig csak te tudod, mit akartál igazán; a világ mindig annyit ért és lát csak szándékodból, amit az emberi értelem rejtélyes torzító tükre felfog és visszatükröz. Ezért ne jajongj soha: "Nem értettek meg! Milyen gonoszak!" Mindig csak ezt mondjad: "Én ezt és ezt akarom, de a világ így és így értette." Mert ez az igazság."
/Márai Sándor/
Astilbe ...vagyis csótárvirág...
...utóbbit csak most kerestem meg ...nem tudtam hogy ez a magyar neve...
.
Még sosem írtam kép nélkül...de most nem lesz kép...viszont holnap pótolom. Az történt ugyanis, hogy ma csináltam jó pár képet, de amikor be akartam rakni a gépbe, nem reagált rá....a "mester " elment kirándulni, így most várnom kell...nektek is...:)
Semmi baj, a fényképezőgépen jó, és sikeresen működik ismét minden...:)
...így nyílik a balónvirág...
Kinyílt a kaktusz két virágja is...megigértem Esztynek, hogy hozom...:)
...még fotóztam a virágokat, egy ilyen lepke szállt le az eperlevélre...nem ismerem ezt a fajtát...
...ha valaki tudja mi a neve, megoszthatná velem...
...ma reggel nem találom a szavakat...beborítom a betűket virágokkal, hogy érintetlen legyen , még ismét önmagam lehetek...már csak pár óra, s talán meglátom az alagút végét...
Utolsó kommentek