várok:) merre kirándul a "mester"?:)

:-)))..ugye milyen fura kép nélkül írni?.......nekem is ...:-)

Kata! ...nem is tudom pontosan...:o...de ha itt lesz megkérdezem merre járt...:) Skyppy! ...az , olyan érdekes ...csak abban bízom , hogy nem a fényképezőgépnek van baja, remélem valami apró kis dolog, amire én nem jöttem rá...

Az tény, hogy nagy divat a blogolon ez a fényképes blogolás, de azt hiszem, csak itt olyan erőteljesen szokás, más blogszolgáltatónál nem. Én jónak tartom, hogy a hangulat fokozásához képekkel illusztrálunk, mert olyankor bárki azt gondol bele a képbe, amit akar. Igaz, ez az írásra is érthető, mert legnagyobb részt a képek alá csak egy két sor kerül. De azt hiszem, ez a blogolás már régen nem arról szól, hogy valaki naplót vezessen, hanem egy társalgási formulát megvalósítson az őket érdeklő olvasókkal. Mondhatnám azt, hogy a fonó helyett a blogcsaládokba járnak az emberek ismerkedni, beszélgetni, társasági életet folytatni. Ennek csak az a hátránya, hogy nem valóságos, és így gyakran hamis képet kapunk a másikról. A társalgás meg eltolódik valami üres, felszínes dolog felé. Persze, sok haszna van, sok jó is lehet tanulni, csak nekem ennyi év utáni tapasztalatból, biztos tudom, hogy nem a valóságot kapjuk egymásról, ezért nem tudom, megéri-e csinálni, ha csak nem azért a kis jóért, amit mégis ad ez a blogolás. Sokszor olvastam, hogy egyfajta lelki terápiának használják a blogolást a magány, a félelem, és különböző lelki sérülés után. Kevés az a blogos, aki emléknek, naplónak, vagy csak játékos alkotásnak használja, de azok őszintébb írások. Nekem van ilyen kedvenc blogom, legújabb felfedezettem egy pár hete, Csijja blogja: http://sicuurfi.blogol.hu/ Amúgy, mellesleg, nekem mostanában nincs időm blogolni, érettségi, meg egyebek a családban, vagyis nincs időm virtuális társasági életet élni. De azért, nincs is hiányom, mert hát a valóságos élet sokkal érdekesebb. Remélem Amerika, te nem unod meg sosem ezt a társalgási folyamatot itt, a blogolon, mert érdekes a blogod!

Lí! ...örülök, hogy tetszik...:)...s ha ilyen visszajelzést kapok, akkor nem hagyom abba... ...nagyon tetszett ez a "fonós" hasonlat...igen, szerintem is hasonlít hozzá...és hogy mindenki másképp látja ugyanazt, bizony ez benne van a pakliban...de egyáltalán nem baj...:)

Köszönöm, köszönöm:). Gyönyörűűűűűűűűűűű:)

Eszty! ...szivesen...:)

hasonlóan gondolom én is, mint Lí... én is magamnak kezdtem el írni, aztán mi lett belőle...

Ba3o! ...no mi lett ? :)... ...szerintem egész jól írod te azt a blogot...:)

lehet, de már nem a magamnak szánt napló... rég nem az...

vazo írhatsz magadnak is, de akkor bizony vagy nem engeded a kommenteket, vagy privátolod....és valld be ezt nem igazán akarod, mert neked is jól esik amikor egy-egy bejegyzésednél jó kis beszélgetés alakul ki....én nem szégyenlem, hogy igenis szeretem, ha minél többen leírják a véleményüket egy -egy bejegyzésemhez....még az sem zavar, hogy modern "fonóház" és beszélgetnek.....ebből is tanul mindig az ember...mindenből lehet tanulni, mindig....és általában nem hamis a kép amit kialakítok magamnak belőlük....:-)) persze van amikor tévedek....de ki nem....:-)))