Minden, ami Amerika!

    HÚNYT SZEMMEL...   Húnyt szemmel bérceken futunk s mindig csodára vágy szivünk: a legjobb, amit nem tudunk, a legszebb, amit nem hiszünk.   Az álmok síkos gyöngyeit szorítsd, ki únod a valót: hímezz belőlük fázó lelkedre gyöngyös takarót. .   /Babits Mihály/  

      "  – Álmom? Az van. Szeretném, hogy ne legyen vége a nyárnak. …szeretném, hogy örökké nyár legyen. Hogy járjak az utcán, és mint kamillavirágot, gyűjtsem az emberek mosolyát. Minden mosolyban egy-egy Nap van. Egy egész garmada. És senki sem sajnálja, mindenki osztogatja. Nem fizetek,…

      " Falusi fecskecsapat röppen fel a ciprusligetből, köröznek a magasban, hegyes szárnyukkal végigkaristolják a derengő égbolt vásznát. Hangtalanul hull le az első harmatcsepp – sűrű, éltető –, és kitessékeli az éjszakát." /Narnie Abgarjan : Élni tovább /  

    "Mindenkinek megvan a maga igazsága. Mariamé egyszerű, egyszerűbb nem is lehetne: bármennyire is fáj az ember lelke, bármennyire is sír a szíve, tartsa tisztán a világnak azt a darabkáját, amelyet rábíztak. Mindössze ennyit tud tenni az üdvössége érdekében." /Narnie Abgarjan : Élni…

      "  Tollas kis jószág a remény,Lelkünk ágára ül,Fújja szövegtelen dalát,És sosem némul el,"   ...és mégis...   " Rubint-torkú teszteli a szárnyait.   Nem ismeri az utat, de elindul egy olyan tavasz felé, amiről hallott." .  /Emily Dickinson/  

     Január   Száll az idő, száll fölöttünk, Sebesebben, mint a madár, Gyűlnek az évek mögöttünk. S vajon, hol a véghatár: Nem tudja ezt a halandó, Csak annyit tud, hogy mulandó Minden itt az ég alatt – Életünk egy pillanat.   /Benedek Elek/  

    . " A toronyban elhallgatott már az órák zengése, de a kongás szétrepült az éjszakában. Megérintette az alvó falut, a kihűlt kéményeket, a meleg párnákat, az élőket és a holtakat. Szétáradt az erdők felett, hol némán állnak a fák, és a csend gyalogútján puhán ballag az Idő. Az erdő…

      Megosztozunk a hazugságokonViselhetővé válik a fájdalomDarabkáira hullik a képzeletSokáig boldog voltam én veledDe nem tart örökké semmilyen mágiaAmi megszületett meg kell halnia Zivatar esőfelhő húú de sötétA hajlékony álom megnyalja köldökétTudom hogy egyszer én is annyi leszekMint a…

    Emlékezés...     " Az emlékezés akár az álom: átkölti a dolgokat, fölnagyítja, kiszínezi, eltorzítja életünk eseményeit, vagy tündéri széppé varázsolja őket. Föltámasztja a holtakat, megöli az élőket, agyunknak valamely rejtélyes rekeszéből elővarázsol elfelejtett arcokat, érzéseket.…

    " Ekkor megjajdult a szél az erdőn, a holt levelek zörgő táncba kezdtek, a száraz ágak összeverték csonkkarjaikat, és mindenki tudta, hogy meghalt November. Aztán csend lett, csak a köd sírdogált csendesen, és könnyei halk koppanásokkal hulltak az avarra." /Fekete István/