Január
Száll az idő, száll fölöttünk,
Sebesebben, mint a madár,
Gyűlnek az évek mögöttünk.
S vajon, hol a véghatár:
Nem tudja ezt a halandó,
Csak annyit tud, hogy mulandó
Minden itt az ég alatt –
Életünk egy pillanat.
/Benedek Elek/
Január
Száll az idő, száll fölöttünk,
Sebesebben, mint a madár,
Gyűlnek az évek mögöttünk.
S vajon, hol a véghatár:
Nem tudja ezt a halandó,
Csak annyit tud, hogy mulandó
Minden itt az ég alatt –
Életünk egy pillanat.
/Benedek Elek/
.
Megosztozunk a hazugságokon
Viselhetővé válik a fájdalom
Darabkáira hullik a képzelet
Sokáig boldog voltam én veled
De nem tart örökké semmilyen mágia
Ami megszületett meg kell halnia
Zivatar esőfelhő húú de sötét
A hajlékony álom megnyalja köldökét
Tudom hogy egyszer én is annyi leszek
Mint a párna alatt szunnyadó emlékezet
Szerettem veled lenni nem is vitás
És csak a gyermek szívből hiányzó lojalitás
Zokog most bennem... mondatja velem
Nem igazság.
Meghalni könnyű meghalni mindenki tud
És lehet hogy végül minden a pokolra jut
De milyen szép
Milyen szépen viszi magával a szél
A hamut
De milyen szépen
Milyen szépen viszi magával a szél...
/Quimby:Sirató/
" Az emlékezés akár az álom: átkölti a dolgokat, fölnagyítja, kiszínezi, eltorzítja életünk eseményeit, vagy tündéri széppé varázsolja őket. Föltámasztja a holtakat, megöli az élőket, agyunknak valamely rejtélyes rekeszéből elővarázsol elfelejtett arcokat, érzéseket. Hangokat hallunk: zenét, dallamot, szavakat, soha el nem mondott vallomásokat, és sokszor feledteti velünk azt, ami valóban megtörtént."
/Várnai Zseni/
" Ekkor megjajdult a szél az erdőn, a holt levelek zörgő táncba kezdtek, a száraz ágak összeverték csonkkarjaikat, és mindenki tudta, hogy meghalt November. Aztán csend lett, csak a köd sírdogált csendesen, és könnyei halk koppanásokkal hulltak az avarra."
/Fekete István/
Szégyenlős november
.
Forró napsütésben fürdőzik november
Ingét, bár ledobta, csupaszkodni nem mer
Szégyenlős mosollyal tart még pár levélkét
reszketeg kezében, s eltakarja testét
Majd - ha jő december, s havat szór a tájra -
felöltözik akkor hófehér ruhába
Forró napsütésben fürdőzik november
Ingét, bár ledobta, csupaszkodni nem mer
Szégyenlős mosollyal tart még pár levélkét
reszketeg kezében, s eltakarja testét
Majd - ha jő december, s havat szór a tájra -
felöltözik akkor hófehér ruhába
Forró napsütésben fürdőzik november
Ingét, bár ledobta, csupaszkodni nem mer
Szégyenlős mosollyal tart még pár levélkét
reszketeg kezében, s eltakarja testét
Majd - ha jő december, s havat szór a tájra -
felöltözik akkor hófehér ruhába
" -Amíg meg nem halunk, addig nem fogjuk megtudni, hogy vannak ők ott minélkülünk- suttogta valahová felfelé Anatolija. "
/Narine Abgarjan : Égből hullott három alma /
" Mint amikor a gyermekek sírnak,
Ha éjjel rossz álmot látnak,
Belül úgy izzik a bánat.
Az emlékek csendben fájnak."
.
/Ossian/
" A szív számára az élet egyszerű: ver, ameddig bír. Azután megáll."
/ Karl Ove Knausgård /
Utolsó kommentek