Minden, ami Amerika!

.

"Aki azt kérdezi tőled: haragszol-e még rá, az biztos, hogy közel áll hozzád, hiszen ezt nem lehet kiáltva mondani, csak halkan. Ehhez talán még a három lépés távolság is túl sok."

.

/Ancsel Éva: Száznyolcvankét új bekezdés az emberről /

.

Az úgy kezdődött, hogy a múlt hét végén készülődtünk valahova, látogatóba.

Elhangzott , csak úgy mellékesen, hogy a /rajtunk kívül /meghívottak szeretik az eszterházi tortát, hát gondoltam kipróbálom .

Itt látható életem első eszterházija, amit elfogyasztottunk otthon, mert hát érdekelt mindenki véleménye.

Kicsit édesnek találtatott, és jó sok a macera vele, azt sem szabad elfelejteni.

.

Aztán hirtelen felbukkant Margit blogján egy nagyon finom citromos túrótorta, gondoltam inkább ezt sütöm, mert lesz elég vajas -krémes édesség, és ez egy kicsit más...sőt, a gyerekek nagyon szeretik a túrós édességeket.

Mondanom sem kell mekkora sikere volt. Köszönet itt Margitnak, remek süti.

.

Maradt még egy jó adag tejszínem a hűtőben, a citromos torta sütése után...gondoltam megsütöm most meggyel, egyszerű kacsa sütő tepsit béleltem ki a piskótával, meggylekvárral megkentem az alját, majd rá a habos túrót és fél cseresznyével díszítettem.

Ezt ma délutánra sütöttem , hiszen kell valami új, valami finomság a családnak, és nálam nagyon szeretik a túrós dolgokat.

Mondanom sem kell, hogy mennyire ízlett mindenkinek.

.

Mi van ma, mi van

ma piros pünkösd napja.

Holnap lesz, holnap lesz,

a második napja.

Királyné pálcája.

szálljon a házára,

ha nem a házára,

az úr asztalára

.

Lányok ülnek a toronyba,

arany koszorúba.

Arra mennek a legények.

sárga sarkantyúba,

levenném a süvegemet,

annak örülnétek.

{7-178.} Királyné pálcája,

szálljon a házára,

ha nem a házára,

az úr asztalára.

.

(Papp L. gy. 1958)

.

ZÖLD ÁG, ZÖLDÁGHORDÁS, MÁJFA

Pünkösdkor különféle magyarázatokkal a házakra, kerítésekre, istállókra zöld ágat tűznek. Általában a gonosz, rossz szellemek elhárításával magyarázzák vagy egyszerűen az ünnep jelképezésével, néhol pedig a lányos ház jeleként értelmezik. Zöldágként nyírfaágat, gyümölcsfaágat, leggyakrabban bodzát tűztek ki, a Dunántúlon Szent György-napkor, az ország többi részén pünkösdkor.

Martonoson pünkösd reggelére a házakat bodzaággal és pünkösdirózsával díszítették a század elején. Szajánban az ablakba, kapura tették és a pünkösd jelének tartották. Tiszaszigeten az ablakhoz, ablakpárkányhoz tűzték a bodzaágakat, ahol lány lakott. A századfordulón Dávodon azért tűztek pünkösdkor bodzát az ablakba, hogy a boszorkányok be ne mehessenek rajta.

A Zemplén megyei Pányokon a pünkösdi zöldágjárást fendijózásnak nevezték. Énekelve mentek ki a közeli erdőre, ahol gallyakat törtek, visszajövet a falu utcáin eldobálták. A lányok összefogódzva vonultak végig, két lány kaput tartó keze alatt:

.

Bujj, bujj zöldág, zöld levelecske,

Nyitva van az aranykapu, hadd bujjatok rajta.

Nyisd ki rózsám kapudat, kapudat,

Hadd kerüljem váradat, váradat,

Szita, szita péntek,

Szomorú csütörtök,

Dob szerda.

Haj fendi, fendi, fendi jó

Cinegemadár gönci jó.

Vagy életem vagy halálom,

Vagy tetőled el kell válnom,

Édesem, kedvesem.

.

(Tátrai 1984: 252)

.

.

Mint a zöld ág változata, a májusfa a pünkösdi ünnepeken is fontos szerepet kapott. Egyes vidékeinken ilyenkor állították a májusfát, míg ott, ahol május elseje volt a felállítás hagyományosan megszabott ideje, az ünnepélyes kidöntésére került sor pünkösdkor. Galgamácsán például pünkösd szombatján mentek a legények a fáért az erdőbe, aznap este hordták szét. Többek között a Zempléni-hegyvidék falvaiban is pünkösdkor állítják a májusfát. A pünkösdi májusfának a fiatalok mulatságával kapcsolatos két jellegzetes példája a csallóközi vámkerék és a szabadszállási jádzófa.

A Csallóközben szokás volt a vámkerékállítás. 15 méter magas rúdra kocsikereket tettek, feldíszítették szalagokkal, borosüvegekkel. Az erre az alkalomra kinevezett bíró vagy csősz a párokat elfogta, és a lányokkal bírságot fizettetett. A mulatságot is a lányok rendezték, vám nélkül senki sem mehetett a kocsmába. A pénzt közösen mulatták el, úgy vélték, a bőséges evés-ivás a természetet is bőségre készteti.

Szabadszálláson pünkösd szombatján állították fel a májfát, a jádzófát. A lányok csináltak a másnapi labdázáshoz labdát. A legények díszítették fel a fát azokkal a kendőkkel, amit a lányoktól kaptak. Pünkösdvasárnap kitáncolták a fát, hétfőn pedig bált rendeztek.

.

PÜNKÖSDI HIEDELMEK

Pünkösddel kapcsolatos időjárás- és termésjóslásra is van példa. Gyimes-völgyben úgy tartották, ha ilyenkor esik, akkor jó termés várható. Baranyában, Palicson is mondják: „Ha pünkösdkor szép az idő, sok bor lesz." Az eső azonban nem kívánatos, mert a „pünkösdi eső ritkán hoz jót" (Penavin 1988: 94).

Magyar nyelvterületen nincs a pünkösdnek boszorkányos jellege, mint a szláv néphagyományban. A keleti szlávoknál jellegzetes az ünnep kapcsolata a vízzel. Erre csak szórványos adataink vannak, például Szegeden egykor a lányok nemcsak nagypénteken, nagyszombaton, hanem pünkösdkor is megfürödtek a Tiszában. A pünkösdi harmattal kapcsolatosan is élt az a hit, hogy gyógyító-, varázsereje van. Turán pünkösdkor harmatot szedtek, amit a szembaj ellen tartottak foganatosnak. A zsebkendőbe szedett harmatot pedig a szeplő ellenszerének. Turán a falon függő szentkép elé virágokat is tesznek, például vadbodzát, ha valaki beteg, ebből főznek neki teát.

Mint minden nagy ünnepen, ilyenkor is tiltották az állatok befogását és a kenyérsütést is.

.

/forrás:Magyar Néprajz/

.

"Ha hálás vagy azért, amid van, legyen az bármilyen apróság, a szemed előtt indul gyarapodásnak. Ha hálás vagy a pénzért, ami adatott neked, bármilyen kevés is, varázsütésre sokasodni kezd. Ha hálás vagy egy kapcsolatért, még ha nem is tökéletes, csodába illően javulni fog. Ha hálás vagy az állásodért, még ha nem is az álmaid állása, a dolgok olyan irányba kezdenek változni, hogy jobban érzed majd magad a jelenlegi munkahelyeden, illetve új, kedvezőbb lehetőségek nyílnak meg előtted. Ezzel szemben ha nem tartjuk számon az áldásokat, könnyen beleeshetünk abba a csapdába, hogy akaratlanul is csak a negatív dolgokat vesszük észre. Amikor arról beszélünk, amink nincs, a negatív dolgokat vesszük számba."

 

/Rhonda Byrne: A varázslat/

.

VIGASZUL...

.

Hétnapi gondok, ronda-bolondok serge kisért.

Fő a fejünk hol a tegnapiért, hol a holnapiért.

Dobban a szívünk, csobban a vérünk valakiért.

Munka szerelme: kaccan az elme, ha vagyon, aki ért.

Sanda a hála, ám int ama Kánaán, ama Föld, az igért.

Ó, sose bágyadj, forrjon a vágyad, hagyd ne kíméld.

Forrj, ha elönt, száműzd a közönyt, sose légy te kimért.

Ó, ne busulj kicsikém, kicsit én ha imádlak, számít-e bárki, hogy megitél?

„Tengve a drága kenyéren unalmasan itt nyavalyogni mit ér?"

(Babits)

.

/Szilágyi Domokos: Leltár az évszakokról/

.

Évekig a munkásmozgalmi ihletésű nők napja volt a sztár, az anyák napját nem nagyon ünnepeltük. Most van, mindjárt kettő, mert honi magyarunk megtarthatja a magyar szokás szerintit és a szlovákiait is. Már ha akarja. Van gyöngyvirág, talán nyílik még az orgona, a boltokban meg csokiból elég nagy a választék. Csak anyából van egyre kevesebb.

Meg gyerekből. A demográfiai adatok katasztrofálisak, a sokgyermekes szülőket meg jobb esetben hülyének nézik. Azt mondják, a gazdasági helyzet nem kedvez a gyermekvállalásnak. Meg hogy nagyobb támogatást érdemelnének a családok. Magasabb családi pótlékot, anyaságit, miegymást. Hatalmas tévedés.

A 21. századi fogyasztói társadalomban az anyáknak semmi másra nincs szükségük, csak tiszteletre. Társadalmi megbecsülésre. Akármennyire bicskanyitogató a megállapítás, tájainkon - a mélyszegénységet leszámítva, s ott aztán terem a gyermek - a történelem során soha nem éltünk jobb materiális szinten. Lehet érezni mást, a tényeket, a háztartások állapotát, a piaci fogyasztást nézve egyszerűen így van. Mégse akarnak tömegesen szülni a nők. Mert munka és karrier? Ugyan, szó sincs róla. Komoly beosztásban dolgozó menedzser asszonyokat ismerhetünk 2-3 gyermekes anyaként. Egyszerűen arról van szó, hogy nagyobb társadalmi megbecsülés övezi a szinglit, nyugodtabban él, jobban keres, többet költ magára. A munkaerőpiacon a gyermekvállalás előtti nőktől hideglelést kapnak a human reserche felkent papjai, az ötven fölötti nőktől pedig - helytelenül - úgy ódzkodnak, mintha legalábbis leprások lennének. A gyermekéhez hazarohanó anya nyűg a munkahelyen (ahelyett, hogy a nyolc óra munka nyolc óra lenne). Ezen túl sem kedveli a piac a női munkaerőt, lásd az abszolút szélsőséget, amikor egy áruházlánc munkatársnőit színes karszalaggal jelölték meg havi vérzésük idején. És az sem elhanyagolható, hogy olyan nők a médiasztárok, akik pénzes pasikra akaszkodva alapozzák meg anyagi biztonságukat, és besorakoznak a már közízlést formáló, bugyutácska, de mindenre kapható valóságshow-hősnők mellé, akik legnagyobb erénye, hogy rekordidő alatt képesek élő adásban lehúzni a bugyijukat.

Nehogy azt gondoljuk, hogy a szórakoztatóipar nincs hatással a társadalomra. Ovis és kisiskolás lányok példaképe nem a szorgalmas és szeretetteljes anya, hanem a modell - majd egyszer ő is az akar lenni.

Az anyaság vállalásához - politikusok, figyelem! - nem kell pénz. Elég lenne talán annyi, hogy pl. a háromgyermekes anyát ne riogassuk azzal, hogy 65 évesen megy nyugdíjba. A gyermekvállaló nők korábbi nyugdíjazása nem teszi tönkre a nyugdíjpénztárt - amúgy is mögöttük áll az addigra már munkavállalóvá cseperedett gyermek. Nem olyan nagy gond a gyes és a munkavállalás párhuzamos végzése. Talán az sem lenne baj, ha a középületekbe gyermekkocsival könnyebb lenne bejutni, de főleg, ha elitjeink közbeszédében és magánéletében követhető példa lenne a nagyobb család, ha észrevennénk, hogy nem az élvezeteket és pénzt hajszoló nőknek kellene reklámot csinálni - és talán ha észrevenné a piac azt is, hogy a gyermek szülei komoly, s komolyan veendő fogyasztók.

Addig is a magam részéről meghirdetem az Anyák 365 napja mozgalmat, amelyben idén, szökőév lévén, a 366. nap bónusz. Indításként szimbolikus kalapemelés. És köszönet - anyukák.

/Köszönet ezért a cikkért Lovász Attilának.../

ANYÁM FEKETE RÓZSA...

.

Anyámnak fáj a feje,
nem iszik feketét -
Anyámnak fáj a feje,
nem szed be porokat:
szótlanabb sápadtsággal
feji meg tehenét,
szótlanabb sápadtsággal
söpröget, mosogat.

Anyámra durván szólnak
jöttment idegenek?
Anyám az ijedtségtől
dadog és bereked.
Sötét kendőjét vonván,
magányát húzná össze:
ne bántsa többé senki,
félelmét ne tetőzze.

Anyám utakon lépdel
s nem jut el sehova.
Szegénység csillagától
sebes a homloka;
vállára még az orgonavirág
is úgy szakad,
mintha csak teher volna,
jószagú kárhozat.

Nyár van égen és földön,
zene szól, muzsika,
Anyám csönd-sivatagján
el kell pusztulnia.
Gépek, gyártmányok zengnek
csodáktól szélütötten,
de egy se futna hozzá:
„segítek, azért jöttem".

Anyámnak fáj a feje -
anyámnak fáj a semmi,
Anyám fekete rózsa
nem tud kiszínesedni.
Egy éjjel földre roskad,
megtört lesz majd, kicsi -
Bejön egy madár érte
s csőrében elviszi.

.

/Csoóri Sándor /

.

.

Anyai szó...

.

Vertük a fecskefészkeket,

az istálló eresz alatt,

kínoztuk és csaptuk a földhöz

a kopasz fecskefiakat.

Nem hatottak meg a kifosztott

madarak sikongásai, -

játszottunk... Van-e különb játék,

mint életekkel játszani?...

Egy kisfecskét én hazavittem,

hogy anyámnak megmutatom -

A szívemet cseréltem el

azon a végzetes napon,

az én ártatlanul kegyetlen,

öldöklő gyermekszívemet...

Anyám is jobban tette volna,

ha nem szült volna engemet!

Nem bántott, csak azt mondta, hogy

a fecske Isten madara,

s aki bántja, azt megveri

az Isten tüzes ostora.

Azt kérdezte: hogy esne nékem,

ha megfogna egy óriás,

s kitépné a két kezemet,

mikor nem is volnék hibás?...

Tanyasi játszótársaimnak

elmondtam: mit mondott anyám,

de félrelöktek. Nem fogott

rajtuk a jámbor tudomány.

Magam is maradtam, kis tudós,

egy játékommal kevesebb,

két kezem tisztább, mint a másé,

de a két szemem könnyesebb...

Miért is tanított jóra, szépre?

Miért nem mondta, hogy öld, csak öld,

ne sajnáld a kicsit, a gyengét,

mert az erőseké s Föld,

kiknek szívében nincs bűnbánat,

se irgalom, se kegyelem!...

Fegyverrel bírják a világot,

és énnekem nincs fegyverem.

Nincs fegyverem más, csak a szó,

és nem hallgat rám a világ,

nem hallja meg, hogy sikoltoznak

fiaik után az anyák.

Nem hallja, hogy siratja rablott

szerelmes a szerelmesét, -

egy neveletlen, óriás,

vad gyermek az emberiség.

Ki fékezi meg ezt a játszó,

gyilkos óriásgyermeket?

Ki fogja égi tudományra

a durva népvezéreket? -

Anyai szó! Angyali szózat,

isteni fegyver, tüzesen

szállj szívről szívre, szájról szájra,

se is némulj el sohasem!...

.

/Erdélyi József/

.

.

A királyfi három bánata...

.

Amikor születtem, nem jeleztek nagyot
messiás-mutató különös csillagok,
csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok.
A többiek láttak egy síró porontyot,
de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot,
mintha babusgatná a szép napkorongot.
Maga adta nékem édessége teljét,
úgy ajándékozta anyasága tejét,
hogy egyszer földnek bennem kedve teljék.
Isten tudja, honnan, palástot kerített,
aranyos palástot vállamra terített,
fejem fölé égszín mosolygást derített.
Ma is úgy foltozza ingemet, ruhámat,
ma is úgy szolgál ki, főzi vacsorámat,
mint királyi ember királyi urának.
Amerre én jártam, kövek énekeltek,
mert az édesanyám izent a köveknek,
szíve ment előttem előre követnek.
Amíg o van, vígan élném a világom,
nem hiányzik nekem semmi a világon,
három bánat teszi boldogtalanságom.
Az egyik bánatom: mért nem tudja látni
egymást a sok ember, a sok-sok királyfi,
úgy, ahogy az anyjuk tudja őket látni?
másik bánatom: hogyha o majd holtan
fekszik a föld alatt virággá foszoltan,
senki se tudja majd, hogy királyfi voltam.
Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna,
minden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna:
kamatnak is kevés, nagyon kevés volna.
Hogyha minden folyó lelkemen átfolyna
s ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna,
az én köszönetem így is kevés volna.
Hogyha a föld minden színmézét átadom,
az o édességét meg nem hálálhatom,
ez az én bánatom, harmadik bánatom.

.

/Mécs László/

.

MÁJUS 12., 13., 14. PONGRÁC, SZERVÁC, BONIFÁC (FAGYOSSZENTEK)

A szentek legendája és az időjárással kapcsolatos megfigyelés között nincsen összefüggés, a néphagyomány azonban teremtett. Topolyán úgy tartották: „Pongrác kánikulában subában megfagyott, Szervác a Tisza közepén víz nélkül megfulladt, Bonifácot pedig agyoncsipkedték a szunyogok - ezért haragusznak ránk emberekre és évről-évre visszajönnek, hogy bosszantsanak bennünket" Berettyóújfalusi rigmus szerint: „Szervác, Pongrác, Bonifác megharagszik, fagyot ráz" . Nagydobronyban úgy tartották, ha fagyosszentekkor nagy a hideg, akkor rossz termés várható. Zagyvarékason úgy vélték, ha fagyosszentekkor nincs felhő, akkor sok bor lesz .A Drávaszögben, Vörösmarton erről regula szól:

.

Sok bort hoz a három ác,

Szervác, Pongrác, Bonifác,

Ha felhőt egyiken se látsz.

.

Ferencszállási mondóka, ugyancsak a szőlővel kapcsolatos:

Az Ipoly menti néphit szerint a fagyosszentek után következő Zsófia is hozhatott fagyot. Ipolybalogon mondogatták:

.

Pongrác, Szervác, Bonifác,

Zsófia is lehet gyász.

.

A földművelő munkában a fagyosszenteket többnyire megvárták, és csak utána ültették az uborkát, babot, paradicsomot.

.

/forrás:Magyar Néprajz/

.

A mi nagy rímfaragónkbók úgy döltek a szavak, hogy öröm olvasni...

.

MARHALEVÉL
Egy tehén szerelmes lett a szép bikába,
minden vad bikának legvadabbikába.
Vonzalmát megírta egy marhalevélben,
nagyjából ekképpen:

- Hatalmas Barom!
Bocsássa meg, hogy pár sorommal zavarom.
Tudom, mily elfoglalt, milyen megbecsült ön,
mégis tollat ragadott csülköm,
hogy amit a marhanyelv elbőgni restell,
így adjam tudtára, Mester!
Ön, ismervén jól a tehénszív rejtelmét,
tudja, hogy nem minden a napi tejtermék.
Amíg szorgalmasan duzzasztóm tőgyemet,
gondolatom egyre ön körül őgyeleg.
Muú! Minden bikák közt legelőkelőbb!
Midőn megláttam a legelő előtt,
elpirultam, elsápadtam,
vágy reszketett felsálamban,
s úgy éreztem, hogy kéj oson
keresztül a rostélyoson.
Muú, hogy forrt a vér szívembe,
hogy tódult a bélszínembe!
Az a perc, mit velem ön tölthet maholnap,
megrázza majd egész pörköltnekvalómat.
Ám míg önről ábrándozom kérődzve,
vad féltés öl a szívemig férkőzve,
és átjárja ó mind a kín
velőscsontom, mócsingjaim.
Már bánom e merész vágyat,
hisz ön büszke tenyészállat,
csupa gőg,
mely után az egész tehéncsorda bőg.
De ne féljen Bikaságod!
Ha nem szeret, félreállok.
Nem fog látni levert búsnak,
mert beállok leveshúsnak.
Ám ha mégis kegyes szívvel veszi ezt a levelet,
s megszánja az önért égő tehenet,
válaszoljon hamar rája.
Üdvözli önt a marhája.

Ím a levél. Ráírva a kelte.
Az úton a posta előtt le is pecsételte.
De a postáskisasszony nem vette fel...

.

/Romhányi József/

.

„A boldogság - ez az ! - gondolta magában. - A boldogság abban, van, hogy másokért éljünk. Ez világos. Az emberrel veleszületik a boldogság szükséglete, ez tehát jogos szükséglet, Ha ezt a szükségletet önzőn elégíti ki, azaz vagyont, dicsőséget, kényelmes életet, szerelmet szerez magának, akkor könnyen megtörténhet, hogy a körülmények megváltozásával lehetetlenség lesz továbbra kielégíteni ezeket a kívánságait. Következésképpen ezek a kívánságok a jogtalanok, nem pedig a boldogság szükséglete. Melyek azok a kívánságok, azok a vágyak, amelyek mindig kielégíthetők, tekintet nélkül a külső körülményekre? A szeretet, az önfeláldozás!"

.

/Lev Tolsztoj/