Minden, ami Amerika!

.

A múlt héten kaptam kölcsön egy Szabó Magda könyvet.

Születésnap. Egy egyszerű pöttyös könyv, gyermekeknek íródott, és én elolvastatnám minden tizenévessel, csak a javukat szolgálná.

Ez most kicsit más volt mint a "Zsófika ", de nekem minden könyve tetszik Szabó Magdának, vagyis amiket ezidáig olvastam.

.

Eltelt pár nap, és a lányom volt az Alexandárba, és olyan örömmel jött haza, hogy annyira jó árleszállítás van ott, 50-70 százalékos engedmények is vannak...ééééés hozott nekem egy Sz. Magda könyvet. Nézegettem ,forgattam és érdekes volt, hogy ez nem egy regény stílusban íródott szöveg, képekkel iluszrálva...érdekes. Csak ennyit szóltam.

Aztán két napja mégis bele kezdtem.

Hát álmomban sem gondoltam volna, hogy Sz.M. ilyen közel állt az állatokhoz.

A könyv bizonyos leveleket tartalmaz, amit egy cicus küld a szomszédba, de mivel a macskák nem tudnak irni, így a gazdának diktálja.

Humoros, őszinte, állatbarát ...minden cicakedvelőnek ajánlom olvasásra.

.

Hoztam egy levelet, olvassátok csak, hogy is gondolkozik egy cica.../Szabó Magda fejével/...

.

Könyv, toll, tinta, ceruza,
rontom-bontom,
kezdődik az iskola,
csak aszondom.

Kora reggel rohanás,
rontom-bontom,
nem könnyű a tanulás,
csak aszondom.

.

/Weöres Sándor/

.

Szeptember

.

Még zöldek a fák és a patakok, még nyári suhogással ringatja magát az erdő, ha megzendül a szél, de az éjszakák elnémultak és egymásra rakják a titokban lehullt sárga leveleket.

Virág is nyílik még az utak mentén a régi kőkeresztek tövében és gerle is búg, ha hajnalban szépen felsüt a nap, de az eke már temeti a nyarat, a napraforgó a földet nézi és őszi pókhálót lenget a szél a kukorica susogó levelén.

Dúsak és teltek még a tőkék a nevető domboldalakon, szüretre kongnak mámort érlelő vidám hordók, de az estékben már az őszi kopár pír, s a vén diófák árnyéka magasabb, mint amilyen messze ér.

És hogy süt a nap! Hogy porzanak a nyárból élő vásáros országutak; hogy csillog a tavak vize, ringatva a holdat és minden csillagokat, de a tejút selyme kifehéredett már, az éjszakák hűvösek és a virradat hideg harmatot csókol a néma mezőkre.

Nevetnek még a kertek is. A fákon hetyke cinkék csevegnek valamit az almáknak és szilváknak, de eljön az est és a sötétségben egyszerre titokzatos néma lesz a világ, csak a bagoly imbolyog a csend hátán és csak a méhek zúgnak a kasban, hol a nyár édességét és virágok illatát őrzi az aranyló méz.

A nádasok felett seregélyek sudaraznak, mert telelopták magukat szőlővel, a levegőben csókák rikkantanak, mert csupa élet az egész világ, a nyárfásokban lustán henyél a nyúl, mintha róka nem is lenne a világon, de ha az alkony végigszáll a tájon a nádkunyhók tűnődve nézik a sötét vizet, és a késői gyerekek úgy döbörögnek át a hidakon, mintha lágy göröngyök hullanának a nyár koporsójára.

És milyen nevetők a fehér faluk, ha a déli harangszó megáldja a Kenyeret, milyen bátran nyílik a kapu, hogyan csattanik - de aztán elmúlik a nap, szürke fáradtsággal rogy le az alkony, és ha ellobbannak a vidám ablakszemek, egyszerre sóhajtani kezd a gond, sírni kezd valami régi sírás, fájni valami régi bánat.

A tűnődő est néma borulásában megsimogatja a falut s az álmokat, az erdőket és mezőket, az élőket s a temetőket a virágoskalapú, melegkezű, bús magyar ősz.

.

/Fekete István /

.

Tegnap reggelre kidugta kis fejét az első őszikém. Vártam még egyetlen napot, s elhoztam nektek.

Nincs csodálatosabb a természetnél, merem állítani. Nekik nincs se naptáruk , se órájuk, s mindent tudnak...az idő eljövetelét és múlását.

.

.

Ma szilvás -mákos lepényt sütöttem. Annyira érett volt a szilva, hogy alig kellett cukor rá, és mégis finom édes lett.

.

Nem szeretem a sorozatokat, sokkal jobban szeretek olvasni, de mégis akadt az életemben egy sorozat, amit mégis minden délután izgatottan vártam, és mikor a vége felé közeledett, kicsit szomorú voltam, hogy nem követhetem ezután a pozitív szereplők életét, nem nézhetem délutánonként a bájos mosolyukat, az eltökélt szándékaikat, a kitartásukat...ilyen volt a Seherezádé.

És most ez a könyv, amerlyet lassan befejezek, pontosan ilyen hatást váltott ki belőlem. Igaz, itt a főszereplő már nem él, még a könyv elején elárulja az író, hogy "Emma mamus" meghalt már...de ! ...hagyott egy házat az unokájára, egy házat, amiben benne rejlik élete története.

Kimberley Freeman: Vadvirágok lányai ...talán azért is ez a könyv címe, mert nem csak a nagymama volt egy igazi vadvirág, de az unoka is azzá lesz ? Hát még van pár oldal, és kiderül, hogy egy városi balerina mit is választ majd egy komolya sérülés után? Marad a városban, avagy a vidékre költözik ...

.

És megnőttek a második fecskefiókák is, de megszámolni lehetetlenség lenne őket. Talán hárman,négyen ha vannak.

.

Micsoda okos szeme van, talán a mama elmesélte már, hogy lassan útra kelnek, és az út nagyon -nagyon hosszú lesz.

.

Ne csukd be még vagy csukd be már...

.

Ne csukd be még vagy csukd be már

a hűs zsalut az ablakon,

úgyis befolyt a délután,

befolyt a nap, s az alkalom.

Befolyt a perc, befolyt a rét,

befolytak mind a jegenyék,

a távolból utak, terek,

ázott foltokban emberek,

nyugágyak, pondrók, méhek és

napfénybe fúló zümmögés,

a táj, mi forr, az ősz, mi jön,

múlt heverés meleg kövön,

s mint vízbe tinta, zöldbe kék:

befolyt a tó, befolyt az ég.

És mire lassan este lesz,

magába oldja testedet.

.

/Nemes Nagy Ágnes/

.

"Az ember éveken át várja, hogy ő győzzön a szüleivel vívott csatában, és mire sikerül, már szó sincs győzelemről. Kiskoromban, ha megszidtak, mindig azt gondoltam: „Na várjatok csak, majd megnövök, és megmutatom!" Papa néha próbálkozott a tekintélyelvűséggel „mert azt mondtam"-alapon, de mindig utáltam érte. Viszont soha semmi nem készíti fel az embert arra a napra, amikor észreveszi, hogy a szülei gyengébbek nála. Mintha kicsúszna a lábunk alól a talaj."

.

/Kate Long/

.

"A múlt nem várja ki türelmesen, hogy méltoztatunk-e felé fordulni; lasszót vet utánunk."

.

/Ancsel Éva: Bekezdések az emberről/