/Babits Mihály/
" – Álmom? Az van. Szeretném, hogy ne legyen vége a nyárnak.
…szeretném, hogy örökké nyár legyen. Hogy járjak az utcán, és mint kamillavirágot, gyűjtsem az emberek mosolyát. Minden mosolyban egy-egy Nap van. Egy egész garmada. És senki sem sajnálja, mindenki osztogatja. Nem fizetek, csak összeszedem. Nem nehéz, bírom!"
/Narine Abgarjan: Élni tovább/
Nem , nincsenek álmaim , és a nyár is még várat magára, de ez az idézet annyira jó, annyira szép, no meg a könyv, amiben található.
" Falusi fecskecsapat röppen fel a ciprusligetből, köröznek a magasban, hegyes szárnyukkal végigkaristolják a derengő égbolt vásznát. Hangtalanul hull le az első harmatcsepp – sűrű, éltető –, és kitessékeli az éjszakát."
/Narnie Abgarjan : Élni tovább /
"Mindenkinek megvan a maga igazsága. Mariamé egyszerű, egyszerűbb nem is lehetne: bármennyire is fáj az ember lelke, bármennyire is sír a szíve, tartsa tisztán a világnak azt a darabkáját, amelyet rábíztak. Mindössze ennyit tud tenni az üdvössége érdekében."
/Narnie Abgarjan : Élni tovább /
" Tollas kis jószág a remény,
Lelkünk ágára ül,
Fújja szövegtelen dalát,
És sosem némul el,"
...és mégis...
Január
Száll az idő, száll fölöttünk,
Sebesebben, mint a madár,
Gyűlnek az évek mögöttünk.
S vajon, hol a véghatár:
Nem tudja ezt a halandó,
Csak annyit tud, hogy mulandó
Minden itt az ég alatt –
Életünk egy pillanat.
/Benedek Elek/
.
Megosztozunk a hazugságokon
Viselhetővé válik a fájdalom
Darabkáira hullik a képzelet
Sokáig boldog voltam én veled
De nem tart örökké semmilyen mágia
Ami megszületett meg kell halnia
Zivatar esőfelhő húú de sötét
A hajlékony álom megnyalja köldökét
Tudom hogy egyszer én is annyi leszek
Mint a párna alatt szunnyadó emlékezet
Szerettem veled lenni nem is vitás
És csak a gyermek szívből hiányzó lojalitás
Zokog most bennem... mondatja velem
Nem igazság.
Meghalni könnyű meghalni mindenki tud
És lehet hogy végül minden a pokolra jut
De milyen szép
Milyen szépen viszi magával a szél
A hamut
De milyen szépen
Milyen szépen viszi magával a szél...
/Quimby:Sirató/
" Az emlékezés akár az álom: átkölti a dolgokat, fölnagyítja, kiszínezi, eltorzítja életünk eseményeit, vagy tündéri széppé varázsolja őket. Föltámasztja a holtakat, megöli az élőket, agyunknak valamely rejtélyes rekeszéből elővarázsol elfelejtett arcokat, érzéseket. Hangokat hallunk: zenét, dallamot, szavakat, soha el nem mondott vallomásokat, és sokszor feledteti velünk azt, ami valóban megtörtént."
/Várnai Zseni/
" Ekkor megjajdult a szél az erdőn, a holt levelek zörgő táncba kezdtek, a száraz ágak összeverték csonkkarjaikat, és mindenki tudta, hogy meghalt November. Aztán csend lett, csak a köd sírdogált csendesen, és könnyei halk koppanásokkal hulltak az avarra."
/Fekete István/
Utolsó kommentek