Minden, ami Amerika!

...nekik már az üknagymamájuk  lenne...ha élne...

Az én gyerek koromban ilyan földig érő takarók voltak divatban. Nagymama már akkor tűzte a brokátot, vékony béléssel a közepében. Erre még jótt egy horgolt csipke , ami nagyon elegáns volt abban az időben. Anyám is hoztt a házasságába egy óriás rózsaszínű ágytakarót, amire szintén hófehér csipkét leptünk. Még egészen kicsi voltam, amikor is meg kellett tanulni a " nagyágy " bevetését, dunnákkal persze, olyan szép egyenesre símítani, mint az asztal , s leteríteni a két réteget. Hát, volt hogy kissé" púpostevére" sikeredett, de az akarat megvolt bennem, sőt bennünk, mert van még két nővérem is. A házimunka mindig elosztással kezdődött. Vagy a konyha jutott, vagy a szoba, esetleg udvar seprés...mert azelőtt bizony a tyúkok a konyhaajtóig is jöhettek, és volt az udvarunkon öt diófa is. Így árnyékban éltünk a nagy nyár alatt

Anyám ágytakaróját megkapták a lányok, sátrat gyártottak belőle, hatalmas volt, de ettől vékonyabb.

Nagymama halála után hozzánk került az ő féltve őrzőtt takarója. Elraktuk, néha elővettük,pokróc híján, meg mert jó hűvös volt a tapintása , de igazából feledésbe merült.  A minap Julikát kitettük az udvarra ,másszon egy kicsit, de a mostani pokrócok nagyon pöszmések,neki meg jönnek a fogai, és nyálzik, így a mai modern pokróc nem volt megfelelő. S akkor eszembe jutott ez a sárga csoda. Kimostam, napon szárítottam, s láss csodát, még mindig állja a próbát. Sót, nagyon szeretik az unokák. Talán annyi a hibája , hogy néhány helyen felfeslett a tűzés, de semmi egyéb.

Ha ezt a nagymamám látná ...!!!

"Véletlen az, amikor egy-egy ponton felfeslik a sors szövete."

/Carlos Ruiz Zafón/

Igaz, hogy nekünk csak egy kis barackfánk van, de kaptam fél láda barackot, ami nagyon érett volt. Így tegnap lekvárt főztem, amit persze előző este becukroztam. Nem is tudom mennyi üveg lett, kb.15...még száraz dunsztban pihennek , de ilyenkor mindig hagyok kóstolónak. Nagyon szeretjük a vajas kenyérre, hideg tejjel ,reggelire.

Délután pedig dagasztottam két tepsi barackos lepényt, a saját barackból, ami érett volt a fán. Még maradt rajta, várok vele, és megismétlem a lepény sütést. Azért ez tényleg más, sokkal jobb mint a kompótból...no jó, azt is szeretjük, de azért a nyár a maga ízeivel megajándékoz minket, s ezt ki kell használni.

Ma hármas ünnepet tartottunk...

Julika egy éves ma...az anyukája meg elsején volt harminc három.

S ha már Amerika legnagyobb ünnepén született, mi más is kerülhetne a tortára, maffinra, mint sok csík és csillag.

Pavlova tortát sütöttem, mert ez egy glutén mentes édesség, így mindenki ehetett.

Ami ki akart nyílni,a nyáron, szerintem az mind virágzik...

Ő egy régebbi büszkeség, amit még tavaly vetettem, s most megadta magát. Volt már régebben ilyen magom, de a palánták nem maradtak meg. Érdekes, hogy amilyen hideg tél vol, ő mégis élni akart. A neve, ha jól tudom, selyemkóró, de lehet, hogy máshogy is hívják. Nagyon szeretik a lepkék, s talán én ezért is ragaszkodom annyira hozzá.

Kisfejű díszhagyma, ami nagyon jó mutat a csokrokban.

Egy érdekes színű dísznapraforgó....a többi sárga még csak most fog virágozni.

Margaréták cickafarkak társaságában...a szarkaláb a háttérben már levirágzik lassan.

Nagyanyáink egyik büszkesége volt a legényke , s szerintem most is megállja a helyét.../Zinnia/

Fehér búzavirág, ami kissé gyér, magról vetett....de a virágja gyönyörű. Nem csak én szeretem...óriás dongók pihenője.

Az idén nem sok muskátlim van, de ezeket a rózsaszínűeket magról vetettem.

Nagypapám öreg széke lekerült a padlásról...van vagy 100 éves...sárga virágokat, lepkéket sót még csigákat is kapott, no meg persze egy nagy cserép törpe legénykét.

A cserepes káláim nem nagyon bírták a hóséget, ezt a kettőt meghagytam így, a többit kiültettem a kertbe, árnyékos helyre. Talán így több nedvességet kapnak, és jobban fejlődnek.

Azért néha olvsok is, amikor az időm engedi..,pld.tévé helyett este...

Ez egy nagyon jó könyv volt, de alig látni a betűket az elején, mert aranyozott, s kissé elmosódott.

Beatrice Bottel: A baglyok titka

Halálos ágyán Hermelinde úrnő fontos küldetéssel bízza meg ifjú énekmondóját, Bertoult. A fiúnak Párizsba kell mennie, hogy visszaadja Magnus Gurhavalnak, a nagy mágusnak a varázskönyvét, amit hajdan az asszony ellopott tőle. Bertoulnak útitársa is akad a vándorlásban: egy nemes kisasszony, Blanche, aki a pénzsóvár bátyjai által rákényszerített házasság elől menekül. A két fiatalra számos viszontagság vár az úton, minden bátorságukra és leleményességükre szükségük lesz, hogy elkerüljék a csapdákat és lerázzák üldözőiket. A varázskönyvre ugyanis más is áhítozik, és semmitől sem riad vissza, hogy megszerezze. De vajon miért köröznek folyton az éj titokzatos madarai, a baglyok Bertoul körül? Ki segít a két fiatalnak eljutni a fővárosba? És mi vár ott rájuk? Egy fiatal énekmondó és egy talpraesett nemes kisasszony izgalmas kalandjai a sötét középkorban.
Különös titkok – mágia – csipetnyi szerelem.

/ismertető a Moly-ról /

Az első cukorborsót szedtük tegnap.

Olyan jó, hogy van már segítségem a borsó fejtéshez. Harmadik próbálkozásra megértette a technikát, s bizony most minden borsót kifejtene.

Azért nem lehet csak fejteni, kóstolni is kell néha. Azt mondta, finom,...én tudom  mert még gyenge, édes.

A hétvégén már sütöttem egy cseresznyés rétest, ami nem lett ilyen szép, mert bizony a glutén mentes tészta nem nagyon nyúlt, de finom volt nagyon s el is fogyott. Ez egy kis tál cseresznyéből készült, fél adag lisztből, de most kihúztam, s hagytam kissé száradni, majd töltöttam. Azért a húzott , régi változatnak nincs párja.

Egy próba sütést csináltam hétvégén, a Margit féle citromtortát naranccsal készítettem. Igaz, a felbontott tejszínt szerettem volna menteni, nehogy lejárjon a szavatossági ideje , s ez is egy szempont volt, de nem bántam meg. Nagyon finom lett. A tetejére a zselatin narancslében lett feloldva, készítve. Az alja gluténmentes, a tejszínes -túrós krémbe pedig sok reszelt narancs héj került.

Azért másnap készítettem még egy kis cseresznyés rétest is, mert kaptam cseresznyét,.

Hát ez ilyen sütögetős hétvége volt.

Gyerek száj, gyerek ész, Mennyire más , mint egy felnőtt gondolkozás...és mégis mennyivel őszintébb, mindig kimondja , amit szeretne, nem köntörfalaz, kibukik belőle az ő óhaja, gyereknyelven.

Ez a kis , vékony könyv annyi mindent elmond a gyermekek lelki világáról, hogy én csak kapkodtam a fejemet. Máté Angi vissza vitt engem is a gyermekkoromba, amikor még sok mindent nem értettem, és kitaláltam a magam magyarázatait. Van az úgy, hogy senki nem világositja fel a gyereket,és ilyenkor születnek a legszebb gondolatok.

" Jó ideig úgy hittem, vannak, akik nagyanyától születnek, vannak, akik anyától, innen vagy onnan.
Magamról azt, hogy nekem csak nagyanyám van, vele élek a kék házban, tőle nő a hajam és ő csinálja a tejet. "