Minden, ami Amerika!

 Múlik a nyár ...

Bíborbükklevél kalapja mellett,

szárazág-bottal köhécselve jár,

lába nyomán vadvizek fakadnak,

s zörren a szélben a tengeriszár.

Szeme sarkában ezüst pókháló

s a fény az arcán öregesen nevet,

ha kong a hordó, és csordul a must

nyár szőlőhegyén, ha áll a szüret.

Alkonyban tűnik, ködbe enyészik,

aszott kezére dérharmat tapad,

ruhája régi pompáról beszél,

színes, ragyogó, bár itt-ott szakadt.

Öreg tarisznya húzza a vállát,

melyet vinni már alig-alig győz.

Sírón susog a nádszál utána,

nyár végi úton ott ballag az Ősz.

Fekete István

...igaz, hogy még melegen süt nap de ereje már nem a régi...

...mikor ma megláttam a fecskéket gyűlésezni a villanydrótokon,kicsit elkezdtem nosztalgiázni...

... éreztem az ősz jöttét, eszembe jutott az a sok szeptember elseje...

Már a Krisztus előtti időben megünnepelték az aratás befejezését, melyben kifejezték az örömöt, ha gazdag termést takaríthattak be. A jó termés eloszlatta a gondot, hogy egész évre legyen kenyér, amely az ember legfontosabb tápláléka. Manapság már magától értetődik, hogy asztalunkra minden nap kerül kenyér. A kereszt jelét azonban egyre kevesebben rajzolják rá. Forrás: communio.hu / Koczka Tamásné/

A kenyér ünnepének gyökerei a középkori liturgikus ünnephez nyúlnak vissza, amely az Apostolok oszlása néven (Festem divisionis Apostolorum) volt ismert. Napja július 15. volt, míg a Trienti Zsinat határozata értelmében kikerült a liturgikus körből (ez a zsinat csökkentette az ünnepek korábban igen nagy számát). Az aratás, az új kenyér ünnepét azonban megőrizte a szakrális néphagyomány, majd a rendeletben elhatározott ünnepek kerete.

A gabonafélék ősidők óta az emberi táplálkozás legfontosabb elemei közé tartoznak, a kenyérfogyasztás egyidős az emberiséggel. Az emberek már a kelesztés felfedezése előtt is különféle módon fogyasztották a gabonaféléket: az őskorban a gabonamagvakat tüzes kőlapon megpirították, vagy összezúzták és a gabonatörethez vizet adva kásaként fogyasztották, majd feltalálták a hamuban sült kenyeret. Egyiptomban fedezték fel, hogy a tésztában egy idő után gáz képződik, ettől megkel, lyukacsos, laza állagú lesz. Innen eredeztethető tehát a kenyér mai formája.

Az ótestamentumi időkben már a zsidók is megülték az új kenyér ünnepét (jom habikurim), amelyet neveztek aratási lakomának is. Amikor állt még a jeruzsálemi templom, a szentélyben ezen az ünnepen mutatták be az új kenyeret, számos termény társaságában (búza, árpa, szőlő, füge, gránátalma, olajbogyó és datolya), és ekkor ettek először belőle. Az ünnepre a nép a városba zarándokolt, és mindent virágokkal díszítettek, még az állatokat is.

Szent István napját hivatalosan Mária Terézia nyilvánította 1774-ben országos ünneppé. Első alkalommal 1818-ban rendeztek ünnepélyes körmenetet Szent István Jobbjának tiszteletére. S ugyanehhez a naphoz kötődtek az aratási felvonulások is a templomokhoz, ahol imával adtak hálát, hogy az aratási munkákat befejezték. Sok helyütt a legszegényebb családnak nagy kenyeret sütöttek ez alkalomból, melyhez a lisztet házról házra járva gyűjtötték össze.

Magyarországon az aratóünnepek felújítását, vagyis az új kenyér ünnepét Darányi Ignác földművelésügyi miniszter 1899. évben kiadott rendeletében teszi hivatalossá. Pár év leforgása alatt a kenyérünnep valóságos látványossággá vált, hiszen a városok, elsőként Szeged, igen nagy pompával, felvonulással, virágdíszlettel rendezik meg, akár több napon keresztül.

Ekkor kezdik újból alkalmazni az aratókoszorúk készítését, amelyek ma is láthatók a Szent István napi körmenet állandó díszeként. Az 1949-ben hozott törvény Szent István napját a szovjet mintájú alaptörvény napjává tette, s ettől fogva a nap a hármas ünnep jellegét viseli, hiszen a liturgikus ünnepet és a szakrális hagyományt adminisztratív úton soha nem lehetett felülírni. A Magyar Országgyűlés 1991. március 5-i döntése Szent István napját ismét a Magyar Köztársaság hivatalos állami ünnepének nyilvánította.

A kenyér ma is szentelménynek számít. A kenyérre vigyázni kell, még a morzsájára is. Megszegése előtt keresztet vetünk, vagy a kenyérre keresztet rajzolunk. Hiszen Krisztus óta a kenyér nemcsak testi étkünk, hanem Őbenne mindennapi lelki táplálékunk is.

forrás:http://www.evangelikus.hu

AUGUSZTUS 15. NAGYBOLDOGASSZONY NAPJA

A moldvai magyarok e napon mindenféle virágokat, gyógynövényeket szenteltettek, hogy majd ezzel füstöljék a betegeket, mennydörgésnél is ezt égették.

E naptól kezdve tiltották az asszonyok számára a fürdést a folyóvízben, mert - például a bukovinai magyarok szerint - aki Nagyboldogasszony után fürdik, vérzésben hal meg. A Mura-vidéken dologtiltó nap sütésre, kemencében való tüzelésre, mert a tűz kitörne a kemencéből. Baranyában most vagy egy nappal előbb vették ki a beáztatott kendert. Nagyboldogasszony napja derült idejével a jó gyümölcs- és szőlőtermés előhírnöke. A Drávaszögben, Laskón azt tartották, hogy keresztet kell vágni a gyümölcsfába, hogy egészséges legyen és sokat teremjen.

Nagyboldogasszony napja sokfelé búcsúnap, például Hadikfalván. Ilyenkor háromnapos táncmulatságot rendeztek a fiatalok. A Bács megyei Topolyán a Nagyboldogasszony-napi búcsú a mulatság, ismerkedés alkalmát is jelentette.

Az ún. két Boldogasszony közét (aug. 15-szept. 8., Kisasszony) az asszonyi munkában tartották fontosnak. Ilyenkor ültették a tyúkokat, hogy jó tojók legyenek és az összes tojásukat kiköltsék. Az ebben az időszakban tojt tojásokat összegyűjtik, mert úgy vélik, hogy sokáig eláll. Medvesalján is úgy tartották, hogy a Nagyboldogasszony és Kisasszony-nap között tojt tojás sokáig eláll. Ezeket külön elrakták és meszet szórtak rá.

A kétasszony nap közti időszakot szerencsés időszaknak tekintették. A kopácsi halászok ekkor szedték a gyékényt.

A két Boldogasszony köze a magyar nyelvterületen általános hiedelem szerint a téli holmik, ruhafélék szellőztetésének az ideje, hogy a moly ne essen beléjük.

Zagyvarékason úgy vélték, hogy kétasszony között ki kell szellőztetni a búzát, hogy ne legyen dohos, ne essen bele a zsizsik.

AUGUSZTUS 20. SZENT ISTVÁN NAPJA

Különösebb paraszti hagyományok nem fűződtek Szent István-naphoz.

Topolyán augusztus 20-án, ha már befejeződött a cséplés, ünnepséget tartottak. István-napkor a Drávaszögben a szép idő jó gyümölcstermést jelez. Tréfásan azt mondják, hogy ezen a napon vágják le a szúnyogkirályt, ettől kezdve kevesebb van ebből a rovarból.

A beregi Tiszaháton úgy tartják, hogy István-napkor mennek el a gólyák. Medvesalján, Péterfalván a málna szedésének ideje volt.

Forrás:Magyar Néprajz