Múlik a nyár ...
Bíborbükklevél kalapja mellett,
szárazág-bottal köhécselve jár,
lába nyomán vadvizek fakadnak,
s zörren a szélben a tengeriszár.
Szeme sarkában ezüst pókháló
s a fény az arcán öregesen nevet,
ha kong a hordó, és csordul a must
nyár szőlőhegyén, ha áll a szüret.
Alkonyban tűnik, ködbe enyészik,
aszott kezére dérharmat tapad,
ruhája régi pompáról beszél,
színes, ragyogó, bár itt-ott szakadt.
Öreg tarisznya húzza a vállát,
melyet vinni már alig-alig győz.
Sírón susog a nádszál utána,
nyár végi úton ott ballag az Ősz.
Fekete István
...igaz, hogy még melegen süt nap de ereje már nem a régi...
...mikor ma megláttam a fecskéket gyűlésezni a villanydrótokon,kicsit elkezdtem nosztalgiázni...
... éreztem az ősz jöttét, eszembe jutott az a sok szeptember elseje...
Utolsó kommentek