
Megjöttek...vége a 10 napos vakációnak...aug.29.Washington,

Megjöttek...vége a 10 napos vakációnak...aug.29.Washington,

"Ahogy a hideg szavak fagyossá teszik az embereket, a forró szavak megperzselik, a keserű szavak elkeserítik, a dühödt szavak feldühítik õket. A kedves szavaknak is megvan a maguk lelki hatása. S milyen nagyszerű hatás ez! Megnyugtatják, lecsillapítják és megvigasztalják a hallgató felet."
(Blaise Pascal)
Himnusz a nyárhoz ...

Őszi szél borzolta fák, száz kopár új minden ág,
minha hívnák mind a nyárt, tagadják az elmúlást és
a nyár zöld búcsúját.
Még néhány makacs levél ellenáll, ha fúj szél,
naptól várnak biztatást, isszák bágyadt sugarát,
nem hiszik a változást.
De újra visszatér a nyár: türelem, türelem.
Néhány hónap, s itt lesz már, mint egy gyors szerelem,
és mint könnyű borok illatát, élvezzük napsugarát.
Újra visszatér a nyár, mint megtért szerető,
ki hosszú vándorút után hirtelen hazajő,
megtalálja régi kedvesét, aki rá hűségben egész évben várt.
Elmosódott néhány kép, tűnő nyári szép emlék,
örzünk sok bolondozást, tó fölött ködfátyolát,
nyári sláger dallamát.
Őszi szél borzolta fák, felkerül a kiskabát,
vágyódunk a nyár után, s lámpát gyújtunk délután,
eső koppan ház falán.
De újra visszatér a nyár: türelem, türelem.
Néhány hónap, s itt lesz már, mint egy gyors szerelem,
és mint könnyű borok illatát, élvezzük napsugarát.
Újra visszatér a nyár, mint megtért szerető ...

Valami készül...
Elszállt a fecske,
üres a fészke,
de mintha most is
itt ficserészne,
úgy kél a nap, és
úgy jön az este,
mintha még nálunk
volna a fecske.
Még egyelőre
minden a régi,
bár a szúnyog már
bőrét nem félti,
és a szellő is
be-beáll szélnek,
fákon a lombok
remegnek, félnek.
Valami titkon,
valami készül:
itt-ott a dombon
már egy-egy csősz ül:
Nézd csak a tájat,
de szépen őszül.
Kányádi Sándor

Sütike tegnap...ébredés után...
"Nem mindig látod, mi az, ami egy kutya szívében rejlik, de ha bízol benne, esélyt adsz neki, hogy megmutassa, mire képes."

„Óh, ne mondjátok azt, hogy a Könyv ma nem kell,
Hogy a Könyvnél több az Élet és az ember:
Mert a Könyv is Élet, és él, mint az ember,
Így él: emberben könyv, s a Könyvben az Ember."
(Babits Mihály)



"Az embereknek nem ugyanazt jelentik a csillagaik. Akik úton járnak, azoknak vezetőül szolgálnak a csillagok. Másoknak nem egyebek csöppnyi kis fényeknél. Ismét mások, a tudósok számára problémák. Az üzletemberem szemében aranyból voltak. A csillagok viszont mind-mind hallgatnak. De neked olyan csillagaid lesznek, amilyenek senki másnak. (...) Mert én ott lakom majd valamelyiken, és ott nevetek majd valamelyiken: ha éjszakánként fölnézel az égre, olyan lesz számodra, mintha minden csillag nevetne. Neked, egyedül neked, olyan csillagaid lesznek, amik nevetni tudnak! (...) S ha majd megvigasztalódtál (mert végül is mindig megvigasztalódik az ember), örülni fogsz neki, hogy megismerkedtél velem. Mindig is a barátom leszel."
Antoine de Saint-Exupéry

Virágok ...
Mindig szerettem a virágokat.
Oly szépek, oly szelídek, bájosak.
Kacér nincs köztük, sem divat-beteg;
Közönyt, álkedvet egy se szenveleg,
Láttatni titkosan nem vágyakoznak;
Elrejtve, bokrok közt is illatoznak.
Éltük rövid, de nyár van azalatt,
Míg ők a nap felé mosolyognak.
S ha jő az ősz, a rózsa-hullató:
Sóhaj, sírás tőlük nem hallható.
Haláluk oly nyugodt, olyan szelíd,
Tán elhervadni is gyönyör nekik...
Reviczky Gyula
Utolsó kommentek