Minden, ami Amerika!

|

...igaz, hogy hétvége, s ugrálni kellene a sok szabadidő végett, viszont mi nők tudjuk a legjobban, hogy a hétvége egy másik "műszakot" jelent...

...a múlt héten megtanítottam mosni a cicát...

...remélem ezen a hétvégén neki áll vasalni is...:)

...jelenleg ezt a könyvet olvasom...

...hogy őszinte legyek, nem én vettem, eszembe se jutott volna ezt megvenni...túl nehéznek találtam...

...és láss csodát!...kellemesen csalódtam...

...egy részlet a könyvből...

"A klinikán, ahol dolgoztam, az egyik doktornő egyszer körbevezetett, és azt mondta, hogy az ott fekvő gyermekek többségének csak az a baja, hogy cirókahiánya van, azért vannak ott, mert nem kapnak elég odafigyelést és törődést. És ezt nem csak a gyerekekről lehet elmondani. Azt gondolom, hogy baj van az emberi kapcsolatokkal. Annyi kompromisszumot hoz valaki élete során, annyifelé kell alkalmazkodnia, hogy otthon már nem akar, viszont enélkül meg nem lehet együtt élni, így fel is borulnak a kapcsolatok. Nálunk a házasságok fele tönkremegy, elválnak, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy az emberek szeretnének újra hinni benne, meg is próbálják megint, újraházasodnak, de nem megy, mert ahhoz sok lemondás kell."

/Popper Péter/

...micsoda érdekes szót használ P.P....cirókahiány...még sosem hallottam , de nem bírom kiverni a fejemből tegnap óta...

Konyhakert-kommandó küzd Buenos Airesben: megpróbálja az argentin nagyváros minden talpalatnyi zöldjét emberileg ehetővé tenni.

A csoport tagjai elsősorban művészek és virágháborús előfutáraik nyomdokán haladnak, akik - egyebek között New Yorkban, Londonban - a hetvenes évektől kezdve virágmagvakat szórnak szét elhagyott telkeken, kertekben, továbbá utak mentén. Argentin utódaik zöldségek palántáival és magvaival felfegyverkezve indulnak háborúba.

Legnagyobb hatótávolságú fegyverük a magbomba, amely magokkal töltött sárgombóc. Ezt be tudják dobálni zárt területekre. A magvas arzenálban akad szó szerinti kukoricagránát is.

A cél: táplálni a megapolisz lakosságát, javítani zöldségellátását, méghozzá biozöldségből.

"Egy cukkini ágyás lehet ugyanolyan gyönyörű, mint egy orchideasor, és még meg is lehet enni. Szeretnénk, ha az emberek sétájukon répába, avokádóba és más zöldségbe botlanának" - vallja Judith Villamayor, a konyhakert-kommandó koordinátora.

A csoport jó ideig csak éjszaka támadott, hogy ne lepleződjön le tagjainak kiléte a helyi hatóságok előtt. Mivel azonban a rendőrség sohasem zavarta meg rajtaütésszerű palántázásaikat, de még tökmagos bombázásaik ellen sem lépett fel, immár fényes nappal is akcióba lendülnek.

A nyilvánosság amúgy is segíti ténykedésük és céljaik tudatosítását. A konyhakert-kommandósok arra buzdítják az embereket, hogy ne a nagyáruházak vegyszerrel "mérgezett" zöldségeit vegyék, hanem az egészségesebb biót egyék.

forrás:http://inforadio.hu

...tetszik ez a bizonyos kommandóóóóó...én sem védekeznék egyetlen kukoricagránát vagy cukkínibomba ellen...:)

Várakozás...

Várom, hogy megérints,
s felkiáltsanak a tárgyak a szobában:
itt vagyunk mindannyian!
De csak a falióra zenél,
bennem meg térdre bukik
a bizakodás.

/Nagy István Attila/

Mohás felület, 2011.február...

...ugyanaz közelebbről...

...hogy ez most mohavirág -e vagy sem, nem tudom biztosan, de nem azok a szokványos kis párnácskák...:o

...ezt az elképesztó szupernagyit tegnap láttam a híradóban...megkerestem, hogy ti is láthassátok, ilyenek is vannak...:)

Egy hetvenes éveiben járó idő asszony futamított meg egy rablóbandát az angliai Northamptonban - közölte kedden a brit média. A szupernagyi a retiküljét lóbálva támadt a rablókra, akik közül hármat fejbe vágott. A jelenetet felvette egy utcai biztonsági kamera.

A hatfős, bukósisakos banda egy ékszerboltot akart kirabolni, de valami balul sikerült, a bolt személyzetének sikerült időben leeresztenie a kirakatot védő fémrácsot, így a bűnözők nem tudtak betörni az üzletbe. A felvétel tanúsága szerint az idős asszony átrohant az úton, majd a táskájával nekiesett a bűnözőknek. Az egyik rabló már a mopedjén ült, de olyan erővel találta fejbe a retikül, hogy leesett róla.

„Elképesztő volt. Mindenki meg volt rémülve az utcán, ő azonban nem, a táskáját fegyverként használva rontott nekik" - mesélte egy szemtanú a Daily Mirror nevű brit napilapnak.

A rendőrség már bejelentette: a hat rablóból ötöt elkaptak. A bátor szupernagyi nevét azonban nem közölték.

A nem mindennapi akcióról készült felvételt megnézheti ide kattintva.

Forrás: AFP/ Független Hírügynökség

"Amikor az ötéves Bálint először ment óvodába, meglátta a falon levő „festményeket" és hangosan megkérdezte: „Ki csinálta ezeket a szörnyű képeket?"
Anyja zavarba jött. Megrovóan nézett a fiára és gyorsan rászólt: „Nem szép dolog szörnyűnek nevezni a képeket, amikor azok ilyen szépek!"
Az óvó néni azonban, aki megértette a kérdés valódi jelentését, mosolygott és azt mondta: „Itt az óvodában nem kell szép képeket festened. Csúnya képeket is festhetsz, ha éppen ahhoz van kedved." Széles mosolyra húzódott erre Bálint szája, mert a hangosan kimondott kérdése mögötti valódi kérdésére kapott választ: „Mi történik az óvodában azzal a fiúval, aki nem tud olyan szépen festeni?"
Később Bálint talált egy törött tűzoltóautót. Felemelte, majd szemforgatva megkérdezte: „Ki törte el ezt a tűzoltóautót?" Édesanyja azt válaszolta neki: „Mit érdekel téged, hogy ki törte össze? Úgysem ismersz itt senkit."
Bálint azonban valójában nem annak a nevére volt kíváncsi, aki a tűzoltóautót összetörte. Azt szerette volna kipuhatolni, hogy mi történik itt azokkal a fiúkkal, akik összetörik a játékokat. Az óvó néni, aki ismét csak megértette a kérdést, helyes választ adott rá: „A játékok arra valók, hogy játsszanak velük. Néha eltörnek. Ez bizony előfordul."
Bálint elégedettnek látszott. Ügyes kérdéseivel sikerült megszereznie a szükséges információkat: „Egész rendes felnőtt. Még akkor is nehezen gurul méregbe, ha egy kép csúnyára sikerült vagy éppen egy játék eltörik. Úgy látszik, nem kell itt félnem. Nyugodtan itt maradhatok." Bálint búcsút intett édesanyjának és bement az óvó nénivel a terembe, hogy megkezdje első napját az óvodában. "

(Forrás: Dr. Haim Ginott: Szülők és gyermekek)

kép

"Próbáltál valaha lepkét fogni? Nem könnyű, sőt, kifejezetten nehéz. Nagyon gyors a drága, a legváratlanabb pillanatban rebegtet egyet a szárnyain, és már el is repült. Ha követed, mindenféle utakra vezet, és csak rajtad múlik, meddig folytatod a játékot. Néha körbe-körbe futkosol. Vagy hol felfelé nyújtózol, hol lefelé, aggódva, óvatosan. Előfordul, hogy közben elbotlasz, csalán csíp, pocsolyába lépsz, de te kitartasz, mert tudod, hogy megéri a fáradtságot. Türelmesnek kell lenned, és hajlandónak arra, hogy a lepke vezessen. És ráadásul egész idő alatt le sem veheted róla a tekinteted, mert akkor szem elől tévesztheted a gyönyörűséget. De ha elég ideig vársz, és folyamatosan követed őt, ha hajlandó vagy bármelyik útra rálépni, csak hogy ne kelljen lemondanod a pillangóról, ha nem ijesztgeted hirtelen mozdulatokkal, de őszintén csodálod a könnyedségét, a szabadságát és a szépségét, akkor egyszer csak abbahagyja a repkedést. Ezen a ponton készen áll arra, hogy megpihenjen. Már nem zavarja a jelenléted, és rájön, hogy az nem fenyegető rá nézve, hiszen végig ott voltál, mégsem bántottad. Most egy rövidke ideig egy helyben fog maradni. Ez az a pillanat, amikor a kezedbe veheted a pillangót. Nagyon ügyesnek kell lenni: nem tarthatod túl szorosan, mert akkor összenyomod, nem tarthatod túl lazán, mert akkor újra elillan. Nem érhetsz a szárnyaihoz sem, mert akkor soha többé nem repülhetne, és így pont azt a szépséget veszítenéd el, amiért eddig fáradoztál.

Biztos oka van annak, hogy az angolszász vidékeken azt a semmihez sem hasonlítható, bizsergető, izgalmas, aggódó és egyben felemelő érzést, amikor épp beleszeretünk valakibe, így hívják: pillangó. Nem azt mondom, hogy a szerelemhez ennyi ügyesség, kitartás és önfegyelem kell, de igen. Nem mennék bele a vénuszi-marsi analógiákba, egy biztos: millióból egyszer fordul elő, hogy a dolgok maguktól csodálatosan alakulnak, egyéb esetekben (tehát mindig) egy kicsit igazítani kell az eseményeken. Például nem lehet egy helyben ülni, és csak várni, hogy a legszebb pillangó berepüljön az ablakon. Muszáj kinyílni, új utakra bukkanni és új játékszabályokat felfedezni. És aztán be is tartani azokat, hogy ne kövessük el újra és újra ugyanazokat a hibákat. A lepke akkor a tiéd, ha engedi, hogy a tenyeredbe vedd anélkül, hogy a szárnyaihoz érnél. Ez ám a mutatvány... Képesnek lenni kivárni, és képesnek lenni a nagy lelkesedésben annyira finoman, óvatosan összenőni az érzéssel, hogy megmaradjon a repülés is, a varázs is és a szépség is. Ahogy egy pillangónak sincs előre rögzített napirendje, a szerelmet sem lehet tervezni. Egyszerűen megtörténik. És egy nap, ahogy a szárnyait csodálva kilépsz a saját korlátaidból, kinyílik a szemed a szerelemre. Akkor a tenyeredbe veszed, és csak csodálod a szépségét. Érezni fogod, ott mélyen, egészen belül, hogy végre neked is van lepkéd, amit csodálhatsz, szerethetsz, aki türelemre és a szabályok tiszteletére tanít, új magasságokat mutat és sosem-volt helyekre vezet. És ami a legszebb az egészben: a lepkéd mindennél boldogabb, hogy te vagy neki."

/ismeretlen író tollából/

...ezt a bejegyzést Skyppy ihlette...

...szerintem nem is annyira könnyű ez a "nyitott kézzel való szeretet"...nem megy mindig , sőt nehéz ...

...én próbálom, igazán tanulom hogy is kell, de van úgy , hogy a szemekben azt látom kissé fojtogatok...

***

Egy középkorú férfi éppen depressziós fázisban van, ezért úgy dönt, hogy egy kicsit feldobja magát egy meggypiros Porsche-val.
Beül az új kocsiba, felhajt az autópályára, és dönget 180-nal. Már kezdené jobban érezni magát,amikor felbukkan mögötte egy szirénázó rendőrautó.
Emberünk nem akar az új kocsival már első nap bírságot fizetni, jól belatapos, felgyorsít 240-re, hátha lerázza a zsarut.
Csakhogy a rendőrautó bírja a tempót, úgy hogy a porschés egy idő után jobbnak látja szépen lelassítani és megállni.
Egy nagyon morcos közeg lép az ablakához:
- Uram, ma nagyon szar napom volt, de adok egy esélyt magának, hogy ne szekáljuk egymást. Ha tud mondani egy olyan kifogást, amit még senkitől sem hallottam, akkor futni hagyom.
- Biztos úr! Este a feleségem megszökött egy rendőrrel, és azt hittem, őt akarja visszahozni.
- További jó utat kívánok!

***

Egy férfi iszonyú fejfájással, másnaposan ébred. Próbál erőt venni magán,
hogy felkeljen az ágyból. Az ágya mellett talál két szem aszpirint egy pohár

vízzel. A széken kikészítve tiszta, vasalt ruha, az egész szobában gyönyörű
rend. Az asztalon egy üzenet: "Drágám, reggeli a konyhában. Elmentem
bevásárolni, sietek haza. Szeretlek." Kitámolyog a szobából, az egész
lakásban minden a helyén, a konyhában meleg reggeli illatozik, mellette
friss újság. A fia az asztalnál ül és reggelizik.
- Mondd, fiam, mi történt itt az éjszaka?
- Úgy volt apu, hogy éjjel háromkor hulla részegen betámolyogtál az ajtón,
összetörtél néhány bútort, odahánytál a nappali szőnyegére és aztán beverted
a fejed a szobaajtóba.
- És akkor hogy-hogy ilyen rend van és finom reggeli vár?
- Amikor anyu bevonszolt a fürdőszobába és próbálta rólad lerángatni a
nadrágot, azt mondtad neki: "Nana, asszonyom, vegye le rólam a kezét, én nős
ember vagyok!"

***

A rendőrt nyaggatja a felesége, hogy neki kell egy krokodilbőr papucs. A rendőrök elmennek Afrikába, veszettül lövik a krokodilokat, aztán ezt mondja az egyik:
- Még egyet lelövünk, ha nincs rajta papucs, akkor hazamegyünk!

 "Úgy élj, hogy visszanézhess. Ne haraggal, hanem örömmel forgathasd át emlékeidet, visszafelé. Nehogy sajnálkoznod kelljen...
Okosan élj. De főleg: szépen. Gazdagon, ne a szó anyagi értelmében, hanem szellemeikben.
Ahogy a vonuló vadak hagynak nyomot maguk után, úgy hagyj te is. Hogy rád találjanak, ha keresnek. Hogy rád találhasson, aki keres. Hogy ne felejtsék el a vonulásodat.
Jeleket hagyj a világban, téged jelzőket. Gondolatokat, amelyek rád mutatnak. Emlékeket, bármilyen, csak markáns legyen. ... akkor jól éltél. Akkor éltél helyesen.
Úgy élj, olyan megfontoltan, okosan és szépen, hogy még az elmúlás fájdalmát is eltakarja a jóleső emlékek felizzó melege. Úgy élj!
"
Hankiss János