"Bárcsak én lehetnék az eső, úgy talán összeérhetne a szívünk, ahogyan az esőben összeér az egymástól örökre elválasztott föld és ég."

/Bleach c. film/

...félig kész Párizsi kifli...lefotóztam, még a lányom ügyeskedett...

...a csokizás után már lusta voltam fényképezni...és most már késő...

...a mai menüm...fú, ez most nálam a sláger...kis husi, semmi köret, csupán mindenféle zöldség...

...igaz,ettől hízni nem fogok ( pedig szeretnék pár kilot)...de a gyomromnak sokkal jobban ...

...Süti átengedte a kosarát neki...úgy belebújt, hogy ki sem akart jönni belőle...

...és amikor előkerült a régi cicajáték...

...először csak nézegette...de amikor rájött, hogy ezzel milyen jól lehet játszani, abba se akarta hagyni...:)

Ez nagyon jó...:)

Egy 60-as éveinek elején járó házaspár, 35. házassági évfordulóját

ünnepelte, egy csendes, meghitt kis étteremben.

Egyszer csak egy gyönyörű tündér jelent meg az asztaluk mellett és azt mondta:

- Mivel ennyire különleges házaspár vagytok, és hűek voltatok egymáshoz ez alatt a hosszú idő alatt kívánhattok tőlem egyet-egyet, én teljesítem kívánságotokat!

- Ó! Én szeretném körbeutazni a Földet az én nagyszerű férjemmel! - kérte a feleség. A tündér meglengette a varázspálcáját és abrakadabra, két első osztályú jegy termett az asztalon a Luxus utazási iroda világ körüli útjára.

Most a férjen volt a sor. Gondolkodott egy percet és így szólt:

- Nos, ez az egész nagyon romantikus, de egy ilyen alkalom csak egyszer adatik meg az életben, szóval ne haragudj kedvesem, de az én kívánságom egy nálam 30 évvel fiatalabb feleség!

A tündér és a feleség nagyon csalódott volt, de hát a kívánság az kívánság... Így hát a tündér körözött egyet a varázspálcájával és abrakadabra - a férj 92 éves lett.

.

A látszat néha csal... egy kedves történet...

"Két utazó angyal megállt, hogy az éjszakát egy tehetős család házában töltse el. A család udvariatlan volt, és megtagadta az angyaloktól, hogy a nagy ház vendégszobájában pihenjék ki magukat. Ehelyett egy picike helyet kaptak a hideg pincében. Amikor kinyújtóztak a kemény padlón, az idősebb angyal meglátott egy lyukat a falon és kijavította azt. Amikor a fiatalabb angyal kérdezte, miért, az idősebb angyal így felelt: "A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak."

A következő éjjel mindketten egy nagyon szegény, de vendégszerető paraszt és felesége házában pihentek. Miután azok a kevés ételt is megosztották velük, amilyük volt, átengedték az angyaloknak az ágyukat, ahol ők jót aludtak. Amikor a következő napon a nap felkelt, az angyalok könnyek között találták a parasztot és a feleségét. Az egyetlen tehenük, akinek a teje az egyedüli bevételük volt, holtan feküdt a mezőn.

A fiatal angyal dühös lett és kérdezte az idősebbet, hogyan hagyhatta, hogy ez megtörténjen. Az első embernek mindene megvolt, mégis segítettél neki, vádolta. A második családnak kevese volt, és hagytad, hogy elpusztuljon a tehenük. A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak, mondta ismét az idősebb angyal. Amikor a nagy ház pincéjében pihentünk, észrevettem, hogy a falon lévő lyukban arany van. Mivel a tulajdonos olyan mohó volt és nem akarta megosztani szerencsés sorság, betapasztottam a falat, hogy ne találhassa meg. Amikor az utolsó éjszaka a paraszt ágyában aludtunk, jött a halál angyala, hogy elvigye a feleséget. Helyette odaadtam a tehenet."

"Minden tavasznak van egy kitüntetett napja, ami minden más tavaszi napnál fényesebb. Mikor a napsugár még csiklandóbban játszik a tarkón, mikor a szellők még huncutabbul fütyülnek, mikor a kikelet ritmusára még veszélyesebben ver a szív, mint más tavaszi reggeleken. Naptárakban sajnos nincs jelölve ez a kacér és szédítő ünnep, ezzel a páratlan reggellel csakis a lélek számol."

/Cserna-Szabó András/

Közel 10 000 tojás a fán

Saalfeld - Volker KRAFT 9800 húsvéti tojással díszített fel egy fát saalfeldi házának kertjében. Kraft és a felesége több mint negyven éve minden húsvétra feldíszíti tarkára festett tojásokkal a fát.

forrás:http://naplo-online.hu

...a vasárnap délutáni napsütésben befejeztem Schäffer Erzsébet:Hol nem volt című könyvét...

...kicsit sajnáltam is, hogy nincs több történet...annyira jól ír, hogy közben úgy érzed ott vagy te is ...vele, a történeteiben...

...amit hoztam ma ebből a könyvből,egy ünnephez kapcsolódik...igaz, ez egy téli ünnep, de a történet bármely napon megállná a helyét...elgondolkoztat az élet dolgairól...kérdéseket ébresz benned : én mindent jól csináltam ?

Mese egy régi lányról...

Az a régi lány, akiről most mesélek, nagyon fiatal volt. Azon a karácsonyon lett éppen tizennyolc éves.

Fiatal volt hát a lány és büszke. Büszke az önállóságára, a kétezer-ötszáz forintos havi keresetére, a hideg és szűk albérleti szobájára, arra a képességére, hogy mindent bír erővel. Hogy képes korán kelni és későn feküdni, havat lapátolni végig a Margit hídon, és ajándékba sálat kötni. Ha síelnihívják, odamegy, ha táncolni, hát persze, ha segíteni kell, ő az első, ha kijárni valamit a hivatalokban, neki sikerül. Ilyen volt a lány.

Irodalmi újságot hordott a hóna alatt, és gyalog végigjárta Bulgáriát. Utazásairól szellemes kis képeslapokat és röpke leveleket küldött a szüleinek, mindig mesélt és soha nem kérdezett. És azt hitte, jól van ez így.

Tizennyolcadik karácsonyára úgy készült, hogy most majd minden meg fog változni. A szüleinek, akikhez minden hétvégén hazautazott, szépen elmondja, hogy másképp kellene élniük, őszintén kellene beszélniük egymással, és elmondani mindent, ami fáj. Elégedetlen volt velük. Mert a beszélgetés a kulcs. Értelmes szavak nélkül semmire nem lehet menni. Ő is őszinte lesz. Apusnak megmondja végre, hogy ne szürcsölje a levest az asztalnál, és ne panaszkodjon titokban anyusra, mert se az, s ez, nem illik. Anyusnak meg elmagyarázza, hogy hagyjon fel azzal a szokásával, hogy soha nem ül le velük az ebédhez, hanem áll, amíg mindenkit ki nem szolgál. Valamint az sem segít a dolgokon, hogy apus háta mögött egyezkedik vele, legyen szó bármiről. Beszélni kell, fogja mondani, beszélgetni, őszintén. Mert otthon csönd volt, hallgatag csönd, évek óta.

Végig a vonaton ezen gondolkodott, teli volt jó szándékkal és tettvággyal, ez a karácsonyeste jól fog sikerülni, gondolta.

Ahogy nyitotta a konyhaajtót, megcsapta az illatoknak és szagoknak az a sajátos elegye, amit csak karácsonyeste érezni. A szobaajtó csukva, mint gyerekkorában, a rántott hús előkészítve, a halászlé készen, a krumplisaláta kint a hideg előszobában.

- Megjöttem! - kiáltott be, jöttek mind a ketten, megcsókolta apust, anyus cuppanós puszit kapott, ledobta a táskáját és széles jókedvében a díványra vetette magát. Ott is maradt dermedten. Alatta apró darabokban egy tábla üveg. Apja, méretre vágva, az előbb hozta meg az üvegestől.

- Mondtam, hogy hagyd az ünnepek utánra! - hallotta anyját, de abban a pillanatban csattant apja kezéből a pofon.

A lány nem szólt semmit. Fölkapta a táskáját és elment vissza, ahonnan érkezett.

Akkor éjszaka még nem jött rá semmire. Elsiratta a karácsonyt, az ő karácsonyát, benne a ő születésnapját. Sértett volt, egyedül arra tudott gondolni, mi lett az ő jó szándékából. Csak másnap reggel szúrt a mellkasába valami különös érzés, akkor kezdett megsejteni valamit az önzetlenségről, a fájdalomról és a megbocsátásról, amikor csöngettek, és ott állt anyja kisírt szemekkel az ajtaja előtt.

- Gyere kislányom, - mondta - apád lent vár a kapuban.

.

/Schäffer Erzsébet :Hol nem volt/

...tegnap elvitték a testvéreit...szívesen adtam, egy állatbarát családhoz kerültek...

...megnyugtat , hogy vigyáznak majd rájuk...

...sírt egy kicsit utánuk, de a mama megnyugtatta...

HÚSVÉTVASÁRNAP

Giling-galang szól a harang
szellő támadt holt feltámadt
tetszhalott csak aki halott
hagyjatok most csapot-papot
ál-tanítvány, hű tanítvány
egymás mellett jó s a hitvány
legyen tele minden utca
sugár út az Isten útja
leborulni itt az idő
felemel majd, ha erre jő

az Istenség jelzőt váltott
az eltörlésért legyen áldott
"Bosszúálló" nincsen többé
"Irgalmas" lesz mindörökké!

/Jókai Anna:Apokrif imák...részlet /