...a vasárnap délutáni napsütésben befejeztem Schäffer Erzsébet:Hol nem volt című könyvét...
...kicsit sajnáltam is, hogy nincs több történet...annyira jól ír, hogy közben úgy érzed ott vagy te is ...vele, a történeteiben...
...amit hoztam ma ebből a könyvből,egy ünnephez kapcsolódik...igaz, ez egy téli ünnep, de a történet bármely napon megállná a helyét...elgondolkoztat az élet dolgairól...kérdéseket ébresz benned : én mindent jól csináltam ?
Mese egy régi lányról...
Az a régi lány, akiről most mesélek, nagyon fiatal volt. Azon a karácsonyon lett éppen tizennyolc éves.
Fiatal volt hát a lány és büszke. Büszke az önállóságára, a kétezer-ötszáz forintos havi keresetére, a hideg és szűk albérleti szobájára, arra a képességére, hogy mindent bír erővel. Hogy képes korán kelni és későn feküdni, havat lapátolni végig a Margit hídon, és ajándékba sálat kötni. Ha síelnihívják, odamegy, ha táncolni, hát persze, ha segíteni kell, ő az első, ha kijárni valamit a hivatalokban, neki sikerül. Ilyen volt a lány.
Irodalmi újságot hordott a hóna alatt, és gyalog végigjárta Bulgáriát. Utazásairól szellemes kis képeslapokat és röpke leveleket küldött a szüleinek, mindig mesélt és soha nem kérdezett. És azt hitte, jól van ez így.
Tizennyolcadik karácsonyára úgy készült, hogy most majd minden meg fog változni. A szüleinek, akikhez minden hétvégén hazautazott, szépen elmondja, hogy másképp kellene élniük, őszintén kellene beszélniük egymással, és elmondani mindent, ami fáj. Elégedetlen volt velük. Mert a beszélgetés a kulcs. Értelmes szavak nélkül semmire nem lehet menni. Ő is őszinte lesz. Apusnak megmondja végre, hogy ne szürcsölje a levest az asztalnál, és ne panaszkodjon titokban anyusra, mert se az, s ez, nem illik. Anyusnak meg elmagyarázza, hogy hagyjon fel azzal a szokásával, hogy soha nem ül le velük az ebédhez, hanem áll, amíg mindenkit ki nem szolgál. Valamint az sem segít a dolgokon, hogy apus háta mögött egyezkedik vele, legyen szó bármiről. Beszélni kell, fogja mondani, beszélgetni, őszintén. Mert otthon csönd volt, hallgatag csönd, évek óta.
Végig a vonaton ezen gondolkodott, teli volt jó szándékkal és tettvággyal, ez a karácsonyeste jól fog sikerülni, gondolta.
Ahogy nyitotta a konyhaajtót, megcsapta az illatoknak és szagoknak az a sajátos elegye, amit csak karácsonyeste érezni. A szobaajtó csukva, mint gyerekkorában, a rántott hús előkészítve, a halászlé készen, a krumplisaláta kint a hideg előszobában.
- Megjöttem! - kiáltott be, jöttek mind a ketten, megcsókolta apust, anyus cuppanós puszit kapott, ledobta a táskáját és széles jókedvében a díványra vetette magát. Ott is maradt dermedten. Alatta apró darabokban egy tábla üveg. Apja, méretre vágva, az előbb hozta meg az üvegestől.
- Mondtam, hogy hagyd az ünnepek utánra! - hallotta anyját, de abban a pillanatban csattant apja kezéből a pofon.
A lány nem szólt semmit. Fölkapta a táskáját és elment vissza, ahonnan érkezett.
Akkor éjszaka még nem jött rá semmire. Elsiratta a karácsonyt, az ő karácsonyát, benne a ő születésnapját. Sértett volt, egyedül arra tudott gondolni, mi lett az ő jó szándékából. Csak másnap reggel szúrt a mellkasába valami különös érzés, akkor kezdett megsejteni valamit az önzetlenségről, a fájdalomról és a megbocsátásról, amikor csöngettek, és ott állt anyja kisírt szemekkel az ajtaja előtt.
- Gyere kislányom, - mondta - apád lent vár a kapuban.
.
/Schäffer Erzsébet :Hol nem volt/
Utolsó kommentek