Minden, ami Amerika!

.

És még mindig nem dióstorta ...

Hogy mért is nem, mert kaptam egy adag mélyhűtött rétestésztát, vagyis egy dobozban volt, és amikor kinyitottam, akkor láttam csak , hogy ez három kis adag.

Nagyon jó állagú tészta volt, először sodortam, majd nyújtottam a kezemmel. Igaz , nem lettek nagyok, de a sodrott rétesem tésztái sem azok az asztal nagyságúak.

Így lett három szál cseresznyés rétesem.

Recept még nincs, de ahogy lesz , készítek én is előre pár adagot...és beírom ide is, ha kedvet kapnátok a rétes sütéshez...

,

" És ott volt a János Vitéz! Az igen! Már háromszor elolvastam a disznóól padlásán, pedig majd megettek a bolhák. Az a Petőfi, az tudott írni, pedig nem is írja ipszilonnal a nevét. "

.

/Fekete István: Csend/

.

...hogy ez de jó...nem csak a tájleírásban első F.István, de jó a humora is...

.

Igen, jól látjátok, 36-os kiadás volt, de állandóan újították, én kb. a 80-as évek közepén vehettem...

Ezt a régi receptet Margitnak hoztam, és mindenki másnak, aki szeret sütini .

Kipróbáltam, de már régebben, és ahogy lesz hozzávalóm, megsütöm ismét.

Most nincs szilvám /helyette használhatnák cseresznyét , az van a mélyhűtőben/... nincs disznózsírom .../legközelebbi vásárláskor veszek a hentesnél ,helyettesíthetném vajjal vagy margarinnal, de én ezt most zsírral szeretném, mert úgy marad meg az a régi ízhatás / ...

...így most a kép elmarad, de ahogy sütöm, rögtön fotózom is.

.

...folytatás legfelül...

.

És még mindig nem a realitások talaján járok...

Vámos Miklós könyvét olvasva ..."Márkez meg én ", belecsöppentem egy kitalált történetbe, ami viszont betekintést enged V.M. életébe is egy picikét.

Fanyar humor, nagy tudás, és talán sok szerénység...én így látom, de az nem biztos, hogy így is van.

Talán kellene feladnom egy szerencse szelvényt, erősen gondolkozom rajta...kedvet kaptam az írótól...igaz, nem hiszek ilyen fajta meggazdagodásban, engem általában mindig elkerült az efféle szerencse és tudom, az igazi gazdagságot valahol máshol kell keresni...s ha megleljük, akkor talán elkerülhetjük a 100 év magányt is...már ha jól kerestünk...

.

Mikor Murakamitól olvastam a "Kafka a tengerparton"...és folyton abba botlottam, hogy ez a könyv annyira "Kafkás"...már a főszereplőt is Tamura Kafkának hívták benne , és ezt a nevet ő adta saját magának...

...gondoltam most olvasnom kell valamit Kafkától, milyen is valójában, hogy is ír?

Az Átváltozás csak egyetlen novella ebből a könyvből /nem tudtam , hogy ez egy novellás kötet lesz/ sok más novellával egyben.

Érdekes , mindenre kiterjedő fantáziával megáldva...bogarak és kukacok, rágcsálók és más élőlények alapos ismeretét arra használva, hogy oldalakon taglalja pl. egy rágcsáló odujának leírását...akár ha ismerné még a gondolatmenetét is. Nem , egyáltalán nem erre számítottam, valami egészen másra. Hogy mire, magam sem tudnám megmondani.

És hogy most már értem-e milyért olyan Kafkás Murakami könyve ? Talán igen, talán nem. Erős fejtörést okozott mindkettő könyv, filozófikus hangnemben íródott mindkettő, és annyira távol van a realitástól, hogy azt kell gondolnom , egyik író sem állt két lábbal a földön...valahol felettünk szárnyaltak, s szárnyalnak ma is, de annyira éles a meglátás néhol , bizonyos részletekben, hogy azt kell gondolnom,nem csak az ízeltlábúak gondolatait ismeri Kafka,hanem az emberek fejébe is betekintést nyert párszor.

.

"Az ember lénye, mely alapjában véve könnyelmű, szállóporfelhő-természetű, nem tűr megkötéseket; ha magát kötözi meg, hamarosan őrültmód kezdi tépni majd kötelékeit, falat, láncokat és önmagát a szélrózsa minden irányába szórva szét."

.

/Franz Kafka,A kínyi fal építése/

.

"Régebben azt hittem, hogy minden rajtam múlik. Úgy gondoltam, ha mindent megteszek a kívánt eredményhez, elégedett leszek. Eszembe sem jutott, hogy csak emberi oldalról tudom megközelíteni a dolgokat, nem vagyok Mindenható. Régebben úgy gondolkodtam, nincsen lehetetlen csak tehetetlen. Ma másképpen élem az életem, nem csak tudatában vagyok annak, hogy emberből vagyok, hanem érzem is. És ezzel együtt az emberi korlátaimmal is tisztában vagyok.

Ma ezt mondom magamnak, úgy szeretném, ezt vagy azt (céljaim vannak) megteszek mindent érte emberi oldalról, viszont már nem görcsölök rá, és a következő mondattal engedem el, Legyen meg a Te akaratod. Sokkal könnyebben élem így az életem."

/Melody Beattie/

.

"Mondtam is neki, annyira nem vagyok még öreg, hogy ne legyenek terveim. „Fontos, hogy az embernek legyenek tervei - mondta erre ő -, egyszerűen muszáj. Amelyik napon már túl öreg leszek ahhoz, hogy tervezgessek, és várjak valamit az élettől, hát aznap nyugodtan jöhetnek értem, és irány a temető."

.

/Raymond Carver/

.

Még az év elején vagyunk,egy új év legelején. Fogadalmakat nem tettem és nem is fogok, de terveim vannak...mert ahogy ez az idézet is írja, kell , hogy legyen az embernek előrelátó terve...

Először az idézetet találtam, és elmentettem, arra az időre, amikor meglelem a hozzá illő képet is...ma teljesen véletlenül bukkantam rá, s szerintem ők még így beszélgethetnek...lelki szemeimmel látom, vannak még terveik. Bízom benne, hogy ha majd én is így megöregszem, lesz még erőm sétálni, terveket szőni.

.

Tegnap előkerestem a diós torta receptet, aztán ma hájas krafli lett.

Mindig megpróbálok úgy választani, variálni, hogy minél olcsóbb legyen a sütés...most van elég tojásom, mert elkezdtek tojni a friss jercéim, és folyamatosan pucoljuk a diót, mert van idő rá. Egyszóval nem lenne túl drága most egy diós torta elkészítése....de tegnap este kaptam egy nagy zacskó friss hájat, krafli talán tavaly volt utoljára. A tortát átraktam a jövő hétre, és délelőtt daráltam, gyúrtam, sodortam...itt a végtermék.

Barack és vanília illatú, ropogós finomság.

.

.

Egy érdekesség...

Olaszországban január 5-ről 6-ra virradó éjjel érkezik a ronda, de jóságos boszorkány, hogy megajándékozza a gyerekeket. Antik római szokásból alakult ki, mára már átalakult és a gyümölcs helyett drágább meglepetéssel ajándékozza meg a jó gyerekeket Befana. Országszerte ünnepségeket rendeznek, arra a történetre emlékezve, hogy a boszorkányt meglátogatták a pásztorok, de nem tartott velük a kis Jézushoz, azonban rájött, hogy rosszul döntött. Ezért azóta is bolyong és az útjába eső gyerekeket megajándékozza annak reményében, hogy egyikük a kis Jézus.

A Befanaval zárják le az olaszok a karácsonyi ünnepségeket, mikor is január 5-ről 6-ra virradó éjjel érkezik Befana, a boszorkány.

Az olaszországi hagyomány szerint Befana, az öreg jóboszorkány ezen a napon a jó gyerekeknek ajándékot hoz. Egyes országokban (különösen Franciaországban, Spanyolországban, Portugáliában és a latin-amerikai országokban süteményeket sütnek, amelyek közül egyben ajándékot rejtenek el. Az lesz a nap királya, aki az ajándékot megtalálja. Latin-Amerikában a gyerekek gyakran ezen a napon (Día de los Tres Magos) kapják az ajándékot karácsony helyett.

.

/forrás:http://kitekinto.hu/

.

Vízkereszt vagy háromkirályok napja a karácsonyi ünnepkör zárónapja és a farsang kezdőnapja. A keleti egyház ezen a napon ünnepli Jézus születését.

A nyugatiak Jézus megkereszteléséről emlékeznek. A római egyház szertartásai szerint ilyenkor vizet és tömjént szenteltek, kereszteltek. Innen a vízkereszt elnevezés is. Az ünnep liturgiában használatos elnevezése Epiphania Domini, azaz az Úr megjelenése, a magyar név a víz megszentelésének szertartásából származik. Vízkereszt a IV. század végéig a karácsonyt is magában foglalta, ennek elkülönülése után lett jelentése a napkeleti bölcsek eljövetele, Jézus megkereszteltetése és Jézus csodatétele a kánai menyegzőn.

Az evangélium szerint a három királyok (a napkeleti bölcsek) a betlehemi csillag által vezérelve jöttek keletről Judeába, hogy hódoljanak a zsidók újszülött királyának. Először Jeruzsálemben keresték, de Heródes király Betlehembe utasította őket; ott meglelték a kisdedet, akinek aranyat, tömjént és mirhát ajándékoztak. A hagyomány szerint nevük Caspar, Melchior, Balthasar - Gáspár, Menyhért, Boldizsár - volt, tömjénadományukra a tömjénezés szertartása emlékeztet.

A vízkereszt második evangéliumi története szerint amikor Jézus harmincéves lett, elment a Jordán folyóhoz, ahol Keresztelő Szent János megkeresztelte, ezt követően tanítani kezdett. Ennek emlékére vízkereszt az ünnepi keresztelések napja volt, a katolikus egyház ilyenkor tömjént és vizet szentel. A harmadik evangéliumi jelenet: Jézus a kánai menyegzőn anyja kérésére az elfogyott bor pótlására a vizet borrá változtatta.

Vízkereszt napjától a nagyböjt kezdetét jelentő hamvazószerdáig (idén február 22-ig) tart a farsang, a karneválok ünnepi időszaka. Ez a közelgő tavasz örömünnepe, egyben a tél és a tavasz jelképes küzdelmének a megjelenítése.

Január 6-án a katolikus falvakban országszerte szokás volt a víz- és házszentelés. A szenteltvizet a bölcsőtől a koporsóig felhasználták. Nagy szerepe volt az ember- és állatgyógyításban is. Az Ipoly-menti községekben a vízszentelésre általában a reggeli mise kezdetekor került sor. Az oltár elé helyezett dézsában már ott volt a tiszta víz, amelybe a pap a szertartás elején sót kevert, majd megszentelte a vizet. Utána a szenteltvizet a mellékoltárhoz vitték, s mise végeztével a hívők egy-egy üveggel vettek belőle.

A vízkeresztkor szentelt vízzel még aznap beszentelték az állatokat, ittak és a kútba is öntöttek belőle. Az Ipoly menti községekben a kelenyei asszonyok „ a ház főggyire loccsantottak kereszt álagba, hogy a gonosz szellem ott senkinek se ártcson". Közben ezt mondták „Isten áldása legyen a házon!" A gyerekeknek is adtak egy-egy kortyot, hogy jók és „egíssígesek" legyenek. Az istálló sarkait is megszentelték - ugyancsak az ártó hatalmak ellen. Bélapátfalván a kútba és az állatok ivóvizébe is tettek belőle.

A templomból hazavitt vízzel Ipolyhídvégen mindenkit „mekszentőtek", aki aznap a házhoz ment, nehogy rossz szellem tegye be a lábát.

Az esztendő folyamán megszentelték vele a gyerekágyas asszony ágyát, tettek az újszülött fürdővizébe, meghintették vele az esküvőre induló menyasszonyt és vőlegényt, a haldoklót és a háznál felravatalozott halottat. Borogatták a fejfájóst, itatták vele a beteget. Hatékonynak tartották az ártó hatalmak, a rossz szellemek és a vihar elűzésére. Vízkeresztkor a szenteltvizet háromkirályok vizének is nevezik. Sokféle alkalmazása közt meg kell említeni, hogy Szeged környékén kenyérsütésnél is hintettek belőle néhány cseppet.

Vízkeresztkor került sor a házszentelésre is, ami Nyitra-vidékén és az Ipoly-mentén örvendett nagy népszerűségnek. A házszentelés alkalmával krétával rajzolták fel Gáspár, Menyhért és Boldizsár nevének kezdőbetűit és az évszámot. Úgy vélték, ez a felirat megvédi a házat villámcsapás és a boszorkányok rontása ellen. Termékenységvarázsló praktikák is kapcsolódhattak a házszenteléshez. A Gáspár, Menyhért, Boldizsár néven emlegetett napkeleti királyok az utasok, útonjárók, vendégfogadósok védőszentjei voltak.

A házszentelés neve koleda volt. A Nyitra megyei Menyhén, Béden, Szalakuszon újévtől háromkirályok napjáig tartott a koleda. A pap, a kántor, a három falu egyházfia és két ministráns gyerek minden házhoz elmentek. Énekeltek, a pap megszentelte, megfüstölte a házat, a kántor az ajtóra felírta a három király nevének kezdőbetűit. Utána a háziak megvendégelték őket. Az egyházúak egy zsákba szilvát, diót, lisztet, szalonnát, kolbászt szedtek, amit a pap és a kántor osztott szét egymás között. Egyharmad volt a kántoré, kétharmad a papé

Az ünnephez tartozott a háromkirályok megjelenítése, a háromkirályjárás szokása. A házról házra járó fiúgyermekek, ritkábban leányok jellegzetes viseletdarabja volt a díszes süveg, fontos kellékük a többnyire kiugratható szerkezetre szerelt csillag. A háromkirályjárás valamikor dramatikus jellegű játék volt. Általában vízkeresztkor, vagy karácsonykor és újévtől vízkeresztig jártak. Történeti adatok a 16. század óta szólnak a csillagénekről és a csillagozásról. A Középső- Ipoly menti Pereszlényben az iskolás gyerekek ezen a napon felöltöztek királyi ruhába , majd verssel és énekszóval jártak házról-házra, hogy köszöntsék a lakókat. A ház minden ajtajának „fölső deszkájjára" krétával ráírták a G+M+B háromkirályok szimbólumot.

/kép:időkép oldalról/

.

Vízkereszt napjához is kapcsolódnak időjárásjóslások. „Ha vízkereszt vizet ereszt, izikedet padra rekeszd" - mondják Berettyóújfalun. „Ha vízkeresztkor megcsordul az eszterhéj, az íziket rakjátok el, mert hosszú lesz a tél" - hangzik a rigmus hegyközi változata. Az ízik (takarmánymaradék, nádtörmelék, kukoricaszár) fűtésre is szolgált. Hideg idő esetén a korai tavaszban reménykedtek. Kelenyén a nyári csapadékmennyiségre jósoltak: „Ha a pintyőke ilyenkor itt (ivott) a kerékvágásból, akkor lett elig esső a nyáron." A tápaiak szerint, ha ezen a napon süt a nap, hosszú lesz a tél.

A bukovinai Józseffalván azt tartották, hogy ilyenkor fonni kell, mert akkor hosszabbak lesznek a kolbászok. A jugoszláviai magyar falvak vízkereszti időjárással összefüggő termésjóslásai így szólnak: ha esik az eső, férges lesz a mák. Ha hideg van, rossz termés várható. Ha csorog az eresz, hosszú télre kell számítani. Ha fúj a szél, szerencsés lesz az év. Ha fagy, soká tavaszodik, ha enyhe lesz az idő, hamar jön a tavasz.

Újabb szokás szerint vízkeresztkor bontják le a karácsonyfát.

.

/http://www.hirek.sk/multunk/