Minden, ami Amerika!

„A srác úgynevezett könyvtári cukorkát árult: letépték a könyvek gerincét, lefejtették alóla a csirizt, felolvasztották, és szeletekké fagyasztották, utána meg papirosba csomagolták. Viasz íze volt, de a csirizben protein van, a protein pedig életben tart, úgyhogy a városból éppolyan sebesen tűntek el a könyvek, mint a galambok.”

/David Benioff: Tolvajok tele/

Egy idézet ebből a megrázó mégis ironikus könyvből.

Egy könyvesblog év végi listáján találtam ezt a könyvet,  a tavalyi év 50 legjobb könyvéből az első helyen szerepelt. Akár egy mese, írták róla, és nekem muszáj volt elolvasni, hogy tudjam , mitől is lett első. Most már értem,hogy is került a legjobb helyre. Lebilincselő történet. A német megszállás eseményei ,Leningrád bevehetetlen falai, az oroszok kitartása, küzdelme , januárban a legnagyobb hidegekben. Nem tudom mennyi benne a fantázia, de azt elhiszem, hogy az éhes ember bármit megtesz, hogy élelemhez jusson, megtölthesse a hasát. Mi mindent képes egy ember megenni, az egyszerűen hihetetlen.Nagyon ajánlom mindenkinek, igazán érdekes könyv volt.

És hogy a tojás hogy került itt az asztalra? Ahogy olvasni kezded a könyvet, rögtön rájössz...

.

.

Amikor megpillantottam ezt a finom sütit az interneten, azt gondoltam,ehhez valami művészi adottság kell, én ilyent biztosan nem tudnék alkotni...s amikor rákerestem, hogy hogyan is kell csinálni, egészen könnyűnek tűnt.

Itt a link, ha kedvet kapnátok ti is hozzá. Annyit elárulhatok, hogy gyorsan elkészíthető  és nem csak mutatós de finom is.

Ezt a könyvet még Húsvét tájékán fejeztem be, de nem sok időm volt fényképeket rakni, írni. Most pótolom, és megosztom veletek a elmúlt két hétheti könyvélményeimet .

Marisa de los Santos: És besétált a szerelem...hát kb.a 50 oldalon lehettem, amikor is az a kérdés jár a fejemben, hogy ez könyv mitől is került fel New York times bestseller listájára? Valahogy állt benne az idő.  Egyszer csak mint derült égből villámcsapás, történt valami, amitől izgalmas, megható és nagyon szerethető lett .Megértettem, hogy mért is listavezető, mi az , ami végett becsülendő és magával ragadó a történet.

Húsvét után azt vettem észre, hogy semmi új könyv nincs, sőt a szomszédban sem maradt semmi olvasatlan ./szoktam onnan is kérni, ha van valami új nekik/ Átböngésztem az öreg könyveket, nehogy már olvasás nélkül maradjak estére !!! Anyámnak volt három Lovicsek Béla könyve, úgy emlékeztem egyet olvastam is régebben, de már nem emlékeztem rá rendesen. Így most mind a hármat újra olvastam, és mondhatom, nagyon tetszettek.

A Tűzvirág megmutatja az első szövetkezetek alakulását, az emberek hozzá állását...az egyiknek tetszett, viszont a másik a végletekig elment, hogy ne kelljen mindent beadnia.

A Forgószélben...a könyv eleje még falun, a földművesek között, a vége már a nagyvárosban zajlik. Egy falusi fiú  megvív az élet gyötrelmeivel, és önerőből felküzdi magát az értelmiségiek közé. Az ember azt gondolná, ez mind nagyon szép, de azért el kell árulnom, nem ment olyan könnyen neki, azért valaki megszenvedte még rajta kívül a küzdelmeket.

Sem veled, sem nélküled...a nyolcvanas évek története,egy fiú felnőtté válása, harc a világgal , harc a szülőkkel.

De azért minden gyermek megérti harminc éves korára, hogy a van abban valami igazság, amit a szülei tanácsolnak...de hát lázadni kell !!! Vajon miért is nem lehet anyának, apának igaza? Miért kell hosszú éveknek eltelnie, mire megérti a gyerekek, hogy az idősebb több tapasztalattal rendelkezik?

.

Lovicsek Béla  (1922-2006)... rendkívüli népszerűségét varázslatos és könynyed mesélőkedvével érdemelte ki a szlovákiai magyar olvasók körében. Egyszersmind legendás alakja volt a pozsonyi irodalmi életnek.

És ma van a kisebbik lányom születésnapja is ...hát nem érdekes ?!

Tegnap sütöttem egy francia krémes alapot, s ma össze illesztettem belőle egy szép kerek tortát.Hát ma elfelejtettem fotózni, és ami maradt azt már nem érdemes. Annyit azért elárulhatok, hogy nagyon finom lett. Csupa hab , roppanós csokival a tetején.

Húsvéti népszokások, tavaszi népszokások

Húsvét a feltámadás, az újjászületés ünnepe: a keresztény egyház ilyenkor emlékezik meg Jézus feltámadásáról, és ilyenkor köszöntjük a tavaszt, a természet újjáéledését is. A húsvét időpontját 325-ben állapította meg a niceai zsinat a napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnapot kijelölve.

 Szinte minden népnél rengeteg szokás kötődik a húsvéthoz még a kereszténységet megelőző időkből, hiszen a tavaszt, a természet újjáéledését évezredekkel ezelőtt is megünnepelték. Éppen ezért sokszor fedezhető fel ellentmondás a húsvéti motívumokban és népszokásokban.

A nagyhét szokásai

"A harangok Rómába mennek" - tartja a mondás, és valóban: nagycsütörtökön megszűnik a harangozás, és legközelebb nagyszombaton szólal meg újra. Liturgikus eredetű szokás a nagycsütörtöki lábmosás (célja, hogy alázatra nevelje a hatalmasokat) és a pilátuségetés, amikor egy Pilátust jelképező szalmabábut égetnek el. Nagycsütörtököt zöldcsütörtöknek is nevezték, és a jó termés reményében spenótot főztek.

 Nagypéntek Jézus kereszthalálának napja, a böjt és a gyász ideje. Ezt a napot a népi babona szerencsétlennek tartotta, amikor tilos volt mindenféle állattartással, földműveléssel kapcsolatos munka, ilyenkor nem gyújtottak tüzet, nem sütöttek kenyeret (merthogy kővé vált volna), nem fontak, nem szőttek. Azonban úgy hitték: aki nagypénteken napfelkelte előtt megfürdik, azon nem fog majd a betegség. Az ilyen, ún. nagypénteki aranyvíznek szépségvarázsló erőt is tulajdonítottak.

 Nagyszombati tevékenységnek számított a féregűzés, amely az egész nagyhéthez kötődő nagytakarítás része, de ugyanígy e nap szokása volt a ház körülseprése, hogy a boszorkányokat, kígyókat, békákat elhajtsák. Jellegzetes szertartás volt ilyenkor a tűzszentelés, keresztelő víz szentelése. A nagyszombaton megtartott feltámadási körmenet jellegzetesen közép-európai, magyar, német és osztrák szertartás.

 Ételszentelés

Húsvétvasárnap ünnepli a kereszténység Jézus feltámadását. Ehhez a naphoz is munkatilalom kapcsolódott: nem sepertek, nem főztek, nem hajtották ki és nem fogták be az állatokat. Már a 10. század óta húsvéti szertartásnak számít a sonka, bárány, kalács, tojás, bor megszentelése a templomban. A húsvéti bárány Jézust jelképezi. A tojás az élet, az újjászületés jelképe. A sonka a paraszti élet gazdasági és kultikus rendje szerint vált jellegzetes húsvéti étellé. Sok helyen használták mágikus célokra a szentelt ételek maradékait: a kalács morzsáját a tyúkoknak adták, hogy sok tojást tojjanak, máshol pedig tűzbe vetették a maradékot, hogy a túlvilágiaknak is jusson a szentelt ételből.

 Egyéb szokások

Húsvétvasárnapra virradó éjszaka volt szokás a Jézuskeresés, amikor meg kellett találni a faluban elrejtett Krisztus szobrot. A húsvéti határjárás célja egyházi jelentése mellett a tavaszi vetések mágikus védelme volt. A zöldágjárás a természet megújulását jelképező énekes játék volt, a kakaslövés pedig farsanghoz, lakodalmakhoz és aratáshoz is köthető népi szokás, de a húsvét egyik jellegzetességének is számított.

  Locsolás

Alapja a víz tisztító, termékenységvarázsló erejébe vetett hit. Eredete a keresztelésre utal, valamint arra a legendára, amely szerint a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat a zsidók locsolással akarták elhallgattatni. A népszokások szerint a férfiak ilyenkor sorra járták a házakat és különböző énekek, versek kíséretében locsolták meg a nekik ezért cserébe tojást adó lányokat.

/Forrás: Húsvéti, tavaszi népszokásaink (gondola)/

/Lisa Genova: Megmaradt Alice-nek/

.

Miután elolvastam a könyvet, kicsit fellélegeztem Örültem, hogy nem találkoztam még ezzel a betegséggel sem a családom sem az ismerőseim körében.Érdekes és tanulságos olvasmány, betekintést enged egy olyan betegség kialakulásába, ami ezidáig gyógyíthatatlan, de jó, ha az ember tud róla, hogy ilyen is van.

Fantasztikus regény ! Művészet, szerelem, és találunk benne egyfajta elme állapotot, amit egy doktornak rendbe kellene hozni, ha tudná, hogy is lehetséges. Mindent elkövet annak érdekében, hogy sikerüljön a beteget szóra bírni, próbálkozik megfejteni a titkát, mi az amitől ilyen állapotba került?

Titkok kerülnek napvilágra,feledésbe merült művészi értékek engedik láttatni maguk és a vége persze happy end.- el végződik. Sajnáltam , amikor vége lett....még és még olvastam volna a történet folytatását.

Egy idézet a könyvből, a doktor gondolatai,és engem nagyon megfogott....

"Mint ahogy számítottam rá, apám megállt a temető kapujánál, ami sötétedésig nyitva van, és kicsit megszorította a karomat. Beballagtunk, el a zuzmófoltos fejfák mellett, melyeken rég elfeledett alapító atyák és anyák nevei álltak, némelyik fölött ott az a puritán szárnyas koponya is, ami az elkerülhetetlen végre emlékeztet mindannyiunkat, függetlenül attól, hogy vétkeztünk Isten ellen vagy sem. Aztán oda kanyarodtunk az újabb sírokhoz. Anyámé egy Penrose családé mellett volt, akiket sohasem ismertünk. Elég nagy parcella volt ahhoz, hogy ha eljön az idő, befogadja az apámat is. Először fordult meg bennem, hogy el kéne döntenem, váltsak-e helyet magamnak is itt; ugyan már jó ideje arra az elhatározásra jutottam, hogy az orvostudománynak ajánlom fel a testemet, és utána hamvasztást akarok, de talán van annyi hely itt, hogy egy urna elférjen a szüleim között; elképzeltem, amint az idők végezetéig együtt alszunk ebben a nagy ágyban, az én porrá zsugorított énem az ő óvó testük között."

./Elizabeth Kostova: Hattyútolvajok/

A múlt héten találtam egy érdekes receptet az ÚjSzó-ban. Eddig még nem hallottam az egyensúlytésztáról, lehet, hogy el vagyok maradva ? Ezt pedig már az 1700-as évek elején említette egyes szakácskönyv, ahogy olvastam a cikkben...nekem mégis ismeretlen volt ezen a néven.

Kaptam egy kis kosár epret, üzletit, amit nem ettünk meg, mert bizony nem olyan az íze, mint annak ami a kertben terem...de elpazarolni nem akartam, így gondoltam kipróbálom ezt az új tésztát, amit bármivel lehet kombinálni, lehet használni tortának, muffinnak, kuglófnak, egyszóval mindenre jó.

Itt már a bekevert alaptészta, rárakva a negyed eprekkel, és megsütve.

Finom, könnyű süti lett, nem túl édes, de pont jó volt , kávé , tea mellé.

Alaptészta:

4 tojás, 15dkg liszt, 15dkg cukor, 15dkg vaj, 1 tk.sütőpor.

A tojásokat természetesen külön vertem, a fehérjéhez elvettem két kanál cukrot a kimértből, majd a vajat, maradék cukorral ,tojás sárgájával kevertem habosra, s utána felváltva adtam hozzá a lisztet és habot.

180 fokon sütöttem, tűpróbáig.

Azt hiszem a legközelebbi próbálkozás egy torta lesz, mert nagyon jó állagú ez a tészta, dupla adagból elég lenne egy nagy torta formába, gondolom. No de ez még a jövő titka, ha gondoljátok, próbáljátok ki ti is.

"Amikor a 69 éves Szonjo (So-nyo) elszakad férjétől a szöuli metróállomás forgatagában, családja kétségbeesetten indul a keresésére. Mégis, ahogy a régóta lappangó titkok és a személyes sérelmek szépen lassan napvilágra kerülnek, mindenkiben felmerül a kérdés: vajon mennyire ismerik az asszonyt, akit anyjuknak neveznek?
A szívhez szóló hangokon, a lány, a fiú, a férj és az anya szemszögéből elmesélt történet egyszerre nyújt hiteles képet a mai Koreáról és egyetemes betekintést a családi szeretet témájába."

A regény ismertetője most a könyv hátuljáról való, ennél jobban , egyszerűbben én sem tudtam volna megfogalmazni, és alig bírok írni is róla, annyira szívszorító történet. Két este elolvastam, majd a harmadik este újra fellapoztam bizonyos részeket, engedtem a könnyeknek, hagytam , hogy sodorjon a szívszorító érzés, milyen is anyának lenni? Mennyit értenek meg ebből  gyerekeink, férjünk?

Hogy kedvet csináljak a könyvhöz, hoztam pár idézetet, igaz ehhez nem is kedv kell, ezt kötelezően elolvastatnám minden családtaggal. Tudom, lehetetlen amit kívánok, de mégis....most bevallom  csendesen , az enyéim se olvasták el, egy kölcsön könyv volt, vissza vittem gyorsan .

 .

"Anya javította meg a kaput, a tetőt és a tornácot. Ti pedig ahelyett, hogy segítettetek volna neki a megállás nélküli robotolásban, természetesnek és magától értetődőnek vettétek, hogy ez a munkája. Néha, ahogy arra a bátyád rámutatott, megállapítottátok, milyen kiábrándító az élete – pedig anya annak ellenére, hogy nem volt jómódú, igyekezett mindenből a legjobbat adni nektek, és ő volt az, aki megvigasztalt titeket, amikor egyedül éreztétek magatokat."/ A gyerekek gondolatai/

Miért nem jöttél rá már akkor, hogy nyugodt és szerencsés életed van? Miért vetted természetesnek mindazt, amit a feleséged tett, és miért nem főztél neki legalább egyszer hínárlevest? Egyik nap a feleséged ezzel jött haza a városból:
– Ismered a kedvenc hentesedet? Ma ott mentem el a boltjuk előtt. A felesége behívott és megkínált hínárlevessel, mire megkérdeztem: „ Mit ünnepelnek?” Azt mondta, ma van a születésnapja, és a férje már korán reggel megfőzte a levest.
Te csak hallgattál.
– Nem volt valami finom – folytatta a nejed. – De most először irigyeltem a hentes feleségét.
Hol vagy…? Ha a feleséged hazajönne, nemcsak levest készítenél neki, hanem palacsinát is. Így akarsz megbüntetni….? Könnybe lábad a szemed."

"Ha a feleséged megkér, hogy olvasd fel neki a regényt, megtetted volna? Mielőtt eltűnt szinte nem is törődtél vele. Csak akkor jutott eszedbe, ha meg akartad kérni valamire, vagy őt hibáztattad valamiért. Nagy úr a megszokás. Másokhoz udvariasan szóltál, de a feleségeddel kelletlenül beszéltél. Néha még szidalmaztad is. Úgy viselkedtél, mintha szándékosan nem akarnál kedves lenni hozzá. És ez így is volt."

/Az apa gondolatai/

" (…) Valószerűtlennek tűnt, hogy anya nélkül köszönt be a tavasz. Hogy a fagyott talaj felenged, és a fák ébredezni kezdenek.
Szíved, amely eddig azzal a sugallatával segített túlélni a megpróbáltatásokat, hogy anya előbb-utóbb előkerül, végképp összetört.
Bár anya eltűnt, a nyár, az ősz és a tél is elérkezik egyszer.
És én egy anya nélküli világban fogok élni.

Gondolod, hogy egyszer még együtt lehetünk vele, ha csak egy napra is?
Gondolod megadatik még nekem, hogy megérthessem anyát, végig hallgassam őt,és megvigasztaljam, amiért a régi álmait maga alá temette az idő?
Én pár órával is megelégednék, csak hadd mondhassam el neki, mennyire szeretem őt mindazért, amit tett: mennyire szeretem anyát, aki mindent elkövetett; mennyire tisztelem az életét, amelyre már senki nem emlékszik.
Hogy mennyire tisztelem őt."

.

/Kyung-Sook Shin : Vigyázzatok Anyára! /