.

Olyan csönd van így nélküled,
hogy szinte hallani,
amit még utoljára
akartál mondani.

.

/Váci Mihály/

...mégis csak elállt a három napos eső...

...azt hittem a krokkuszokat teljesen szétmossa, de nem! ...jól bírták a tavasz szeszélyeit...

...tavaly nem virágzott a törpe nőszirmom...az idén meglepett, már kékítenek a bimbói...

...télen a fehér hunyor, tavasszal a lila virágzik...bókoló virágai majdnem a földig hajolnak, bájosan kecsesek a hideg tavaszi szélben...

...és a fűben megjelentek a szézszorszép első kis fejecskéi...olyan vidámak, akár a tavasz maga...

...napok óta ünneplőben...talpig sárgában magasodik a virágok fölé a büszke somfa...

Fecskék

Janika nézegette a kisfecskéket. Már két napja leste, mi történik a kicsi fészekben.

A fiafecskék repülni tanultak. Kíváncsian figyelte gyarló mozdulataikat, ahogy ingadozva ültek a fészek peremén és riadtan szemlélték az alattuk tátongó mélységet. Az anyjuk ott cikázott a fészek körül, hívogatóan csicsergett. Janika úgy vélte, a fiait bátorítja. A kisfecskék remegtek az izgalomtól, nekifeszültek, szárnyukat emelgették, de mégsem rúgták el magukat a fészek biztonságot nyújtó széléről. A kisfiú is biztatni szerette volna őket, megértetni velük, hogy nem lesz semmi baj, repüljenek bátran, vidáman - de nem tudta, hogyan mondja meg nekik. Mikor a kisfecskék neki-nekifeszültek a repülésnek, ő is önkéntelenül megmerevítette a lábujjait, szíve izgatottan vert.

Végre az egyik kisfecske elrúgta magát a fészek széléről. Apró szárnyacskájával riadtan csapkodott, rémülten imbolygott a levegőben, majd megtelepedett az istálló falából kiálló szögön. Összehúzódva, félénk büszkeséggel pislogott. Ekkor a másik kettő is kilendült a fészekből. Janika eltátotta a száját csodálkozásában. Nézte a fecskéket, anyát és fiait, majd a kiürült fészekre pillantott.

De az nem volt üres: még benne lapított egy kisfecske. Teste nem látszott, csak a farka meredt ki a fészekből, mozdulatlanul. A kisfiú nem értette a dolgot.

Az apja lépett be, szénát hozott a teheneknek.

- Édesapám, az a kisfecske miért nem röpül ki? Talán aluszik? - kérdezte.

Az apja szórakozottan fölnézett a fészekre.

- Gyönge lehet még - mondta és kiment.

Janika tovább figyelte az egyedül maradt fecskét. A többiek már kiszálltak anyjukkal a diófára, ott kavarogtak, csicseregtek az ágak fölött: megkapták teljes szabadságukat. Már nem törődött velük, csak a fészekben lapuló kisfecske izgatta. Tudni akarta mindenáron, hogy miért nem repül ki, de hiába leste, az meg sem mozdult. Sokáig állt a fészek alatt már fájt a nyaka a fölfelé nézéstől. Végül megunta. Kiszaladt az udvarra, lekuporodott, játszani kezdett a porban, de a kisfecske minduntalan eszébe jutott. Nem volt kedvére a játék, mindegyre a fészekből kimeredő fecskefarkat látta. Újra beszaladt az istállóba. A kisfecske éppen abban a helyzetben volt, mint az előbb.

Visszaült a porba. Egy kis kupacot kotort össze, közepébe mélyedést vájt, hogy olyan legyen, mint a fecskefészek. Igazgatta, elegyengette, majd fölállt, s távolabbról vette szemügyre alkotását. Egy kis fadarabot helyezett belé, az volt a kisfecske. De nem tetszett neki. Akárhogyan forgatta, rakta ide-oda, mégsem hasonlított rá. Kedvetlenül fölállt, s szétrúgta a porfészket a fadarabkával együtt.

Ismét bement az istállóba, és első pillantását a fészekre szegezte. Semmi. A kis, fekete farok éppolyan mereven nyúlt ki a fészekből, mint az imént.

Valami elszorította a kisfiú torkát. Nagyot nyelt. Düh, keserűség, türelmetlenség tombolt benne, majdnem szétvetették mellét a háborgó indulatok. Végre elsírta magát, s egy kicsit megkönnyebbedett.

Sokáig állt ott bódultan, míg odatoppant az apja. Fölemelte könnyes arcát az apjára, szemét vádlóan szegezte rá, majd kirobbant belőle a düh:

- Miért nem röpül ki hát az a fecske? - Apja védekezően vonogatta a vállát.

- Mit tudom én... Talán gyönge, mondtam. Vagy pedig... - Nem fejezte be a mondatot. Elfordult, a sarokban fölvett egy vödröt, s kiment vizet merni az állatoknak. Janika megint egyedül maradt. Kínozta a bizonytalanság, s fülébe csengett az apja tétovázó szava: vagy pedig... sejtett valamit, valami retteneteset, megmagyarázhatatlant, de nem akart gondolni sem rá. Harag támadt benne az apja iránt, mert nem tudja megmondani, miért nem repül ki az utolsó fecske. Vagy... talán nem is akarja megmondani?

Az apja újra bejött az istállóba. Bosszúsan nézte a csökönyösen fölfelé bámuló fiút s ráripakodott:

- Minek állsz itt? Mit bámulsz azon a nyavalyás fészken? Menj innen, kihajtom a marhákat itatni. Útban vagy.

Janika ránézett könnyes, esengő szemével. Az apja megszánta:

- Na, a rosseb egye meg hát! Felemellek, aztán megnézheted.

Odavitt egy ládát, leborította, hogy a feneke volt fölül. Ráállt, majd lehajolt a kisfiúért, s a karjára vette. Janika hálásan szorongatta karjával az apja nyakát, amint megkapaszkodott benne. Az apja egyre följebb emelte.

- Na, látod már?

A kisfiú ágaskodott, ágaskodott. Végre egy vonalba került szeme a fészekkel. Belepillantott. A kisfecske mozdulatlanul lapult. Kinyújtotta a kezét. A fecske meg sem moccant. Hozzányúlt, megsimogatta.

Megdöbbenve vette észre, milyen hideg és merev. Alig látott az izgalomtól, a szíve kalapált. Megfogta a fecskét, s a hátára fordította. A hasa mint rémes fehérség villant meg. Száz meg száz apró kukac nyüzsgött rajta egymás hegyén-hátán.

- Jaaaj! - sikoltotta, s ájultan zuhant az apja vállára.

/Szabó István/

.

A Holdat a szokásosnál nagyobbnak és fényesebbnek látjuk szombaton, március 19-én, amikor égi kísérőnk közelebb "merészkedik" a Földhöz, mint bármikor az elmúlt tizenkilenc évben.

A szuperholdnak is nevezett égi jelenség azzal magyarázható, hogy ekkor a Hold a perigeumba, azaz pályája közben a Földhöz legközelebb kerül. Ekkor "mindössze" 356 577 kilométerre lesz a Földtől, holott az átlagos távolság 382 900 kilométer. Legutóbb ennyire közel 1992-ben volt a bolygónkhoz .

...akit érdekel a folytatás, elolvashatja itt...

...szombat lévén, talán mindenkinek több a szabadja...

...megfőzök gyorsan, és utána megkérem a cicát, mosogasson ma ő ...:)

...remélem menni fog neki...

Végre beköszöntött a tavasz, az új élet kezdete. A népi kalendáriumok szerint március a legmozgalmasabb hónap, pontosabban március közepe. Hivatalosan is vége a télnek. A paraszti udvarokban megszaporodik a munka, a teendő, úgy a szántó-vető emberek körében, mint az állattartó gazdák udvaraiban.
Sándor, József és Benedek a zsákjukban hozott meleggel becsukják a tisztaszobák ajtóit, ahol nemrég még állt a szövőszék, az asszonyok befejezik a szövést, fonást.

József napon hajtották ki a jószágot először a legelőre, mit véglegesen csak György napon hagytak kint egészen őszig a szabadban.
Népi megfigyelések szerint József napján szólalnak meg először a madarak is, mert ezen a napon "Szent József kiosztotta nekik a sípot".

A gólyák is ekkor térnek vissza hosszú útjukról, és ha érkezésükkor piszkos a tolluk, abból bő termésre, a fehér tisztaságukból pedig szűk esztendőre lehetett következtetni.

József-napkor különösen figyelték az időjárást is, hiszen negyven napra lehetett következtetni belőle. Alföldi hiedelem szerint, ha szivárvány jelenik meg József-napon az égen, a széles sárga sáv jó búzatermést, a széles piros jó bortermést ígér.

Amilyen az idő József-napkor, olyan lesz Péter Pálkor és szénahordáskor
Észak-Magyarországon a József-napi rossz idő sok halottat jövendölt arra az évre. Szeged környékén uralkodott az a hiedelem, ha József napján megdördül az ég, Péter-Pálkor jég veri el a határt, viszont jó bortermés várható.

József napkor érkeznek a fecskék is. Erre utal a gyermekmondóka szövege ugyancsak:

"Fecskét látok, szeplőt hányok!"

forrás:http://www.csaladinet.hu

Köszöntöm most az összes József ismerősömet egy hatalmas virág áradattal !!! :)

Jó Csönd-herceg előtt

.

Holdfény alatt járom az erdőt.

Vacog a fogam s fütyörészek.

Hátam mögött jön tíz-öles,

Jó Csönd-herceg

És jaj nekem, ha visszanézek.

.

Oh, jaj nekem, ha elnémúlnék,

Vagy fölbámúlnék, föl a Holdra:

Egy jajgatás, egy roppanás.

Jó Csönd-herceg

Nagyot lépne és eltiporna.

/Ady Endre /

Sándor, József, Benedek... A tavaszi napéjegyenlőség idején, Gergely nap után közel egy héttel érkeznek ők hárman, akik a melegért felelősek a magyar néphit szernit.

Az egész magyar nyelvterületen közismert időjárási regula: „Sándor, József, Benedek, zsákban hozzák a meleget!"

Sándor napja - március 18.

Az első igazán meleget hozó nap. Ekkorra már a napsugarak is barátságosabban simogatják a földeket. „ Ha Sándor napján szép az idő, jó termés várható „ - tartotta a népi regula. Ezen a napon engedték ki először a méheket. A néphit szerint, ha a méhek sűrűn kitelepednek a kas, vagy kaptár szájára, akkor jó idő lesz. Aki serényebb munkára akarta a méheit fogni, az hangyabolyt szórt a kas alá.

...csak kémlelem az eget...

...napok óta itt a tavasz, mi mégis bent ragadtunk...

...azért a som az éjjel átöltözött, talpig sárgában integet...:)

"Csak az útnak van sztorija, s nem az érkezésnek."

(Jókai Anna)

...egyetértek Jókai Annával...de nem ma...

...nem , ma nem figyelem az utat...ma csupán megérkezni akarok...csak ott lenni, bizonyosságot kapni...

...aztán megfordulni, s itthon lenni...

...van az úgy, hogy az otthon melege sokkal szebbnek tűnik mindenféle utazásnál...