Ahogy olvasom ezt a könyvet, annyi gondolat motoszkál a fejemben. Már nem jelölgetek apró cédulákkal, /szokásom volt , s aztán a legjobbakat itt osztottam meg, hogy másoknak is kedvet csináljak a könyvhöz, olvasáshoz/...de ezt a pár sort mégis megjegyeztem, hogy hogyan is látta B. Szilárd az anyját. Szerintem nem csak a könyvben. Van ebben valami nagyon szívhez szóló, valami nagyon erős ragaszkodás anyjához.
Keresgéltem , kutattam az író élete után. Óriási meglepetések értek. Nem ismertem őt ezidáig, de nem is felejtem már el sosem.
Aki az anyja szemében tiszta vizű patakot lát, ami néha túlcsordul, könnyek formájában, az egy különleges kapcsolatban állhat vele.
" Már az öcsémet is megetette. Körülvette párnákkal. A Kicsi most az ágyban játszik a kezével. Anyám kitette a könyvet az asztalra. Nagyon figyel a betűkre, mert nehezen olvas. Az arca csupa igyekezet. Magas homlokán ráncok futnak keresztbe. Kék szemében tiszta patak vize csordogál. A patak néha kicsap a medréből. Akkor könny gördül le az arcán. És ünnepélyes hangon belekezd."
/Borbély Szilárd : Nincstelenek/
Utolsó kommentek