"….a szó az egyetlen, amin nem tud olyan könnyen átlépni az idő. Az életen átgázol, és halál lesz belőle, az ember házán is átgázol, és az porrá lesz, végül még a hegyek, ezek a magasztos halmok is megadják magukat neki. De milyen furcsa, hogy egyes szavak mintha mégis ellen tudnának állni az idő romboló erejének: persze közben elhasználódnak kissé, meg is kopnak talán, mégis állnak tovább és őriznek egy-egy rég elmúlt életet, a régen elhallgatott szívdobbanást, eltűnt gyermekhangot; őrzik az egykori csókot. Némely szó olyan, mint egy-egy kagyló az időben, s belül talán a te emléked őrzi."
/Jón Kalman Stefánsson: Az angyalok bánata/
Úgy látszik nem bírok Izlandtól elszakadni. Az "Ásta " után még el kellett olvasnom J.K. Stefánsson trilógiáját....és annyira tetszett, annyira lenyűgöz az írás módja, a történet mesélése. Az "Angyalok bánatá"-ban alig történik valami, és mégis! ...olvasni kell! Csak ajánlani tudom ezt a remek írót, nekem legalább is bejött.
Utolsó kommentek