Régi időkben a gyerekek acélt és tűzkövet tartva kezükben így köszöntöttek: “acélt hoztam, tüzet ütöttem kegyelmeteknek”. Az acélt úgy vágták földhöz, hogy az egy darabig forogjon:
A gergelyjáráson a szegény tanulók kéregettek, mendikáltak. A diákok életének része volt, hogy kéregetéssel teremtsék meg tanulásuk anyagi alapjait.
Idővel a tanulók tanítóik számára is gyűjtötték az adományt, melyet esetenként együtt fogyasztottak el az iskolában.
A XVII. századtól a tanulók iskolába hívogatása is a gergelyjárás része lett. Azért ekkor, mert a reformáció következtében gombamód szaporodó protestáns iskolákba a tanulókat maguk a tanítók toborozták, mivel ekkor még híre-hamva sem volt a tankötelezettségnek. A Gergely nappal kezdődött és zárult a tanév.
A Gergely napot köszöntő fiúkat Gergelyesnek hívták, a hóvirág pedig a népnyelvben Gergely-napi virág volt.
A hagyomány úgy tartja, ha Gergely megrázza a szakállát – azaz március 12-én havazik –, akkor még áprilisban is hó lesz.
Zalaszentbalázs szőlősgazdái szerint a Gergely napján metszett tökékről sok szőlőt lehet majd szüretelni.
Hideg ide vagy oda, a búzát, a rozst, a hüvelyeseket és a palántás növényeket már elültették Gergely napján.
.
Utolsó kommentek