"Anya mindig azt mondja, mi itt mindannyian Isten tenyerén élünk.Úgy tűnik, ez nem igazán állja meg a helyét, gondolta Maija. A térdén talán már üldögélhettünk valaha, de azután lepottyantunk onnan a vastag padlódeszkák rései közé, onnan pedig tovább zuhantunk a mélybe..."
/Kari Hotakainen: Az életkereskedő/
Varázslatosan jó könyv. Egy hetven éves anya története , aki nem csak az éveket gyűjtötte magára, de pontosan ilyen mértékben a bölcsessége is növekedett.
Szabad-e az életünkkel kereskedni? Hát ha a kapott pénzt hasznos célra fordítjuk, akkor szerintem megengedett.
Egy érdekes kérdést vetett fel bennem ez a könyv...vajon a gyerekek mért nem árulják el az igazi életüket, miután elhagyták a szülői házat ? Hogy tudna segíteni a szülő, ha a gyermek nem panaszkodik, sőt, azt mondja , minden rendben.
Ok, amikor már az utolsó cérna is szakad, akkor talán már megteszi....de előtte mért nem?
Utolsó kommentek