Valahogy kimaradt nekem ez a film, amikor is Oszkár díjat kapott, de nem is bánom, mert én egy film után nehezen veszem a kezembe ugyan azt a könyvet. Nem megy, és fogalmam sincs hogy mért.Viszont olyan már előfordult, hogy könyv után film. Mondhatom csalódás volt a filmben, hiszen mindannyian tudjuk, egy film sosem adhatja vissza azt, amit a könyv nyújt.
Jó könyv volt, érdekes történet, elszakadás a gyerekkortól, felnőtté válás. Nem is gondoltam volna, hogy a gyerekkori emlékek ekkora hatással lehetnek az emberre, még később is. Most kezdek el keresgélni a régi emlékeim között, hogy nálam találhatók-e ilyenek? Találhatók....meg vagyok győződve róla, hogy mindenkinél.
Választottam egy idézetet /hiszen tudjátok, mindig címkézek, jelölöm a felejthetetlen sorokat/...
.
" – Nem emlékszel már rá, hogy kiskorodban mennyire fel tudott háborítani, amikor a mama jobban tudta, mint te, hogy mi a jó neked? Valódi probléma, hogy a gyerekek esetében meddig szabad ezen a téren elmenni. Filozófiai probléma, a filozófia azonban nem törődik a gyermekekkel. Átengedte őket a pedagógiának, ahol rossz kezekben vannak. A filozófia megfeledkezett a gyermekekről – mondta, és rám mosolygott –, megfeledkezett végérvényesen, nem csak hébe-hóba, mint én tirólatok.
– De…
– De a felnőtteknél megítélésem szerint az égvilágon semmi sem igazolja, hogy azt, amit egy másik személy jónak tart számukra, fölébe helyezzék annak, amit jónak tartanak önmaguk számára.
– Akkor sem, ha később boldogok lesznek általa?
Apám a fejét csóválta.
– Nem boldogságról, hanem méltóságról és szabadságról beszélünk. Már kiskorodban megismerted a különbséget. Nem vigasztalt, hogy mindig a mamának volt igaza."
.
/Bernhard Schlink: A felolvasó/
Nagyon kedves a szívemnek ez a könyv.Semmi elektronikus levél, semmi e-mail, csak papír és toll, igazi, valódi , kézzel fogható , szeretni való sorok.
Igaz, hogy két háborúról is ír benne a szerző, de ettől még egy nagyon szép történet, gyönyörű befejezéssel.
Valamikor régen, amikor még nem volt számítógépem én is ilyen leveleket írtam, most a könyvet olvasva , megfogadtam, hogy küldök ebben a hónapban egy ilyen meleg simogatást a barátaimnak, ismerősöknek.
Semmivel nem pótolható az az érzés, amit az ember akkor érez, amikor kibontja a neki írt levelet, abban a percben a boldogságon kívül az is eszébe jut, hogy amikor ezt írták, papírra vetették, csak rá gondoltak, vették a fáradságot, hogy papírra vessék a sorokat, elmentek a postáig, bélyeget vettek, s feladták....remélve, hogy megérkezik a címzetthez. Hát nem varázslatos ez a mai gyors világunkban? Oda ülök a computerhez, kit-kat , és kész a levél, már mehet is, se szaga , se búze...kézbe nem vehető, csupán a legfontosabbakat tartalmazza, mert sietni kell, így hát gyorsan ,gyorsan!
Ez a könyv teljesen elvarázsolt...levett a lábamról, azt is mondhatom.Nem szoktam könyveket újra olvasni, csak nagyon kivételeseket, de ezt bizonyosan újra kézbe veszem majd, ha kicsit elszállna az a bűbáj, amit benne találtam, akkor ismét merítek belőle valamennyi mámoros pillanatot.
.
"A papírra írt szavak átitatják a lelket."
/Jessica Brockmole: Levelek Skye szigetéről/
Utolsó kommentek