.
Az elmúlt hét két könyve...
.
P. F. Thomése: Árnykislány...
Nem találok szavakat, hogy elmondjam , mennyi bánat van ebben a kicsi , vékony könyvben. Azt hiszem elegendő elolvasni ezt a rövid részlet, hogy tudjuk, miről is szólhat. Az író érzései annyira mélyek,olyan nagyon fájók, ahogy kitár minden ajtót, ablakot, betekintést engedve saját érzéseibe...vagy talán hogy ezek az érzések kicsit elhagyják a fájó testét ?.... ezt bizony nem könnyű megérteni, s most egy picit örülök, hogy nekem ez nem is megy teljesen, mert ez csupán annak sikerülhet igazán, aki átérezte már egy gyermek elvesztését...
.
A másik könyv... Émile Ajar :Előttem az élet, kicsit másabb stílus, van benne humor a sok megrázó gondolat között. Egy tíz éves kisfiú gondolatmenete, nem mai szemmel, viszont nagyon is érett ésszel. Az életről nincs valami jó véleménye, mert sosem voltak boldog percei...
.
"Az élet, az egy olyan izé, ami nem való mindenkinek.
,
Néha féltem, mert sok élet állt előttem, és hiába fogadkozik szegény ember, Isten kezében van a radírgumi.
Már rég kifigyeltem, hogy az öregek azt mondják: „fiatal vagy, előtted az élet", és jóságosan mosolyognak hozzá, mintha örömük telne benne.
Felálltam. Jó, tudom, hogy előttem az egész élet, de azért se fogom emészteni magam miatta.".
"Hamil úr gyakran mondta nekem, hogy az idő lassan jön a sivatagból a tevekaravánjaival, és hogy nem sürgős neki, mert az örökkévalóságot szállítja. De ezt mindig szebb elmesélni, mint nézni egy öreg illető arcát, akitől mindennap egy kicsivel többet lopnak el, és ha érdekli magukat a véleményem, az időt, azt a tolvajok közt kell keresni."
Utolsó kommentek