.
„Nem hívta, nem is küldte el, olyan figyelmes és tárgyilagos pillantással nézte, mint ahogy az ember megállapít valamit, amihez köze van, de már nem tud, nem is akar élni vele, nem akar harcolni többé, se mellette se ellene.Így nézték egymást."
/Márai Sándor :Az idegenek/
Nagyon nehéz könyv, nekem legalább is az volt.
Egy család története, és egy város haldoklása. Természetesen vannak benne idegenek is, akik teljesen átformálják a várost. Az apa lelkileg bele betegszik,miközben az orvosok a " vesét " hibáztatják. Az összes gyermeke, rokona köré sereglik, mintha részt szeretnének vállalni a beteg ágya mellett.
Igen, bele lehet halni egy lelki betegségbe is.Talán sosem éreztem ennyire közel még a halált egyetlen könyvben sem. Annyira aprólékosan tagolja, szinte megfejti az emberek gondolatait. Először részvét van bennük, majd fokozott várakozás...várnak a halálra, ami egy nem kívánt, fertőző valami, s vagy meggyógyul a beteg, vagy el kell mielőbb temetni.
Utolsó kommentek