.
Zsiráf
A zsiráf télen abban a kupolás, fülledt, kellemesen alomszagú házban él, melyet a főváros ajándékozott neki, mintegy megbecsülésül, mint ahogy a rabságba esett külföldi főrangú személyeket nem a kóterben helyezik el, hanem a város közelében egy tönkrement főúr kastélyában, melyet e célra megvásárolt az állam. A zsiráf is külön lakik, gyermekével, a fiatal zsiráffal, egy palotaszerű épületben, magányosan. De a kupola, a külön épület, a gondosan megválogatott eledel, a személyes szolgálatra rendelt őr, a tiszteletteljes és halk hangon beszélgető látogatók: mindez nem téveszti meg a zsiráfot. Pontosan tudja, hogy ez a pompa is rabság, mint minden pompa, melyhez őr és vasrács is tartozik.
A zsiráf és gyermeke, a pompás börtönben, naphosszat körben járnak és nyakukat nyújtogatják. A falra, magasan, apró vályút szereltek fel a figyelmes őrök, hogy a zsiráf a magasban is megtalálja az eledelt, mintha az őserdőben legelne és a fák koronájának lombját ropogtatná. A zsiráf körben jár, reggeltől estig, s nyakát nyújtogatja egy láthatatlan égbolt, láthatatlan falombozat felé, mert emlékezik. Ez a legborzalmasabb az élet rabságában: az ember örökké emlékezik. Minden élőlény emlékezik, a zsiráf is. Hiába a kupola és a pompa, a válogatott abrak. A zsiráf a szabadságra emlékezik. S ezért nyújtja apró fejét és hosszú nyakát oly magasra, mintha felkiáltójelet rajzolna a létezés égboltozatára, egyetlen felkiáltójelet, mellyel ezt kiáltja: „Szabadság!"
Kissé olyan, mint a költők. Ő az angyal az állatok között, szeráf. Hat métert tud lépni egyszerre, ha éppen hagyják. De nem hagyják. Ezért - s más okból is - minden rokonérzésem az övé.".
/Márai Sándor: Ég és Föld/
.
Nem ismertem Márainak ezt a könyvét...véletlenül bukkantam rá, és ahogy a részleteket olvasom, egyre csak csodálkozom....mennyire más itt nekem Márai...azt viszont tudtam, hogy van egy nagyon jó idézete a kutyákról...szerintem biztosan volt egy kutyája...
Utolsó kommentek