/foto:Marta Orlowska/
.
* * *
Megbénultam ettől a kiáltástól. Becsuktam a szemem, így nem is láttam, amikor a doktornő szólásra emelkedett. Amikor kinyitottam a szemem, már ő beszélt: „A kolléga úr elfelejtette megemlíteni, hogy minden Homéroszra esik egy Hitler, hogy minden fogamzás gyönyörű és borzalmas lehetőségeket magában rejtő kihívás. Én nem tudom, hogy ebből a gyerekből egy Jeanne D'Arc vagy egy Hitler lett volna-e; amikor meghalt, csak egy ismeretlen lehetőség volt. Viszont tudom, ki ez az asszony: húsvér valóság, akit nem szabad tönkre tenni. Egy ismeretlen lehetőség és egy húsvér valóság közül én az utóbbit választom. A kolléga úr, úgy tűnik, az életkultusz bűvöletében él. De ezt a kultuszt csak azokra terjeszti ki, akik egyszer majd megszületnek vagy megszülethettek volna, azokra nem, akik már léteznek. Az életkultusz csak fecsegés, semmi más. Mint ahogy az egy-gyerek-nem-szuvas-fog kijelentés is csak jólhangzó mondás, semmi más. Lefogadom, hogy a kolléga úr járt a háborúban, és lőtt és ölt, megfeledkezve róla, hogy egy gyerek húszéves korában sem szuvas fog. Nem ismerek szörnyűbb gyermekgyilkosságot a háborúnál. A háború húsz évvel elhalasztott, tömeges gyermekgyilkosság. De ezt a kolléga úr, ki tudja,milyen más kultuszok nevében, elfogadhatónak tartja, és nem alkalmazza rá a folyamat koncepciót. Tudósként sem tudom komolyan venni ezt a folyamat-dolgot: mert ha komolyan venném, mindannyiszor gyászt ölthetnék, ha egy petesejt megtermékenyületenül hal el, mert a kétszázmillió spermium közül egy sem jut el odáig, hogy átlyukassza a falát. Sőt akkor is gyászt kéne öltenem, ha egy petesejt megtermékenyül: gondolnom kellene arra a százkilencvenkilencmillió-kilencszáz-kilencvenkilencezer-kilencszázkilencvenkilenc spermiumra, amely meghal,mert az az egy mindnyájukat megelőzve lyukasztotta át a petesejt falát. Azok is Isten teremtményei. Azok is élnek, és tartalmazzák mindazon alkotórészeket,melyekből az egyén lesz. A kolléga úr még sosem vizsgálta mikroszkóp alatt őket? Még sosem látta,hogy rohannak farkukkal csapkodva, mint egy ebihal raj: sose látta, mit küszködnek, harcolnak, hogy eljussanak az áttetsző zónához, micsoda elkeseredéssel verik hozzá a fejüket, tudva, hogy ha nem sikerül, belehalnak? Ez bizony szívszorító látvány; ha erről a kolléga úr nem vesz tudomást, nem valami nagylelkű a saját neméhez. Nem akarom olcsó ironizálással tölteni az időt, de ha már a kolléga úr ennyire hisz az életben, miért hagyja, hogy milliárd és milliárd spermium elpusztuljon, miért nem tesz értük valamit? Mi ez a passzivitás? Segítségnyújtás megtaga-dása vagy bűncselekmény? Világos, hogy bűncselekmény: neki is ott lenne a helye abban a ketrecben.Ha most azonnal nem megy be oda, az azt jelenti,hogy nem mondott nekünk igazat, és mégsem abban látja a feladatot, hogy nagy számban szülessenek emberek, hanem hogy a már megszületetteknek a lehető legkevésbé legyen nyomorúságos az életük. Még mindig a kolléga úr szavainál maradva, a bűnrészességemmel kapcsolatos vádaskodását sem tudom komolyan venni. Legfeljebb a helyzet megítélésében tévedtem, de ezért még az élet bírósága semí télhet el. Egyébként nem ítéltem meg tévesen a helyzetet: akkori véleményemet ma is fenn tartom. A terhesség nem a természet büntetése, azért az egy gyönyörűséges pillanatért. A terhesség csoda, aminek ugyanazzal a természetességgel kell végbemennie, mint ami megáldja a fákat és a halakat. Ha nem a normális módon zajlik, nem kérheted egy nőtől,hogy hosszú hosszú hónapokat töltsön mozdulatlanul, ágyban fekve, mintha paralízises lenne. Más szavakkal: nem követelheted meg tőle, hogy adja fel a munkáját, személyiségét, a szabadságát. Követelsz talán ilyet egy férfitól, akinek pedig ugyanolyan, sőt,talán sokkal nagyobb gyönyört szerez az a pillanat?A kolléga úr nyilván úgy gondolja, hogy csak a férfiak rendelkeznek a saját testükkel, a nők nem. A férfit nyilván méhecskének tartja, amelynek szabad virágról virágra szállnia, a nőt pedig egy nemzőrendszernek tekinti, melynek csak az a dolga, hogy gyerekeket hozzon a világra. Mindennapos jelenség a mi szakmánkban: a nőgyógyászok kedvenc páciensei a szelíd, kövér, szabadságproblémáktól mentes te-nyészkancák! De hagyjuk az orvosokat! Azért vagyunk itt, hogy ítéletet mondjunk egy előre megfontolt gyilkossággal vádolt nő ügyében, aki nem késsel,hanem a gondolatával ölt. Alapos indokok alapján visszautasítom a vádat. Aznap, amikor megállapítottam, hogy minden rendben halad nála, nagy megkönnyebbülés látszott az arcán. Aznap, amikor közöltem vele, hogy a magzat meghalt, nagy fájdalom ült ki az arcára. Magzatot mondtam, nem gyereket: a tudomány lehetővé teszi számomra ezt a megkülönböztetést. Mindnyájan tudjuk, hogy a magzatból csak a világra jötte pillanatában válik gyermek, és ez a pillanat a kilencedik hónapban következik be. Rendhagyó esetekben a hetedik hónapban. De tételezzük fel, hogy nem magzat volt, hanem gyermek: akkor sem lehet bűntényről beszélni. Kedves kolléga, ez az asszony nem akarta a gyereke halálát: a saját életét akarta. És sajnos, bizonyos esetekben a mi életünk valaki másnak a halála, és a másik ember élete a mi halálunk.Az ember ölhet, ha meg akarják gyilkolni. Az írott törvények ezt jogos önvédelemnek nevezik. Ha ez az asszony tudat alatt valaha is a gyermeke halálát kívánta, azt jogos önvédelemből tette. Tehát nem bűnös."
.
/Oriana Fallaci/
Utolsó kommentek