.
Embert keresek - Diogenész lámpása ...
.
Diogenész lámpásáva már találkoztam, nem is olyan rég, mikor is a "Sofie világa" című könyvet olvastam...akkor nem is tudatosult bennem az ember-állat közötti összehasonlítás...de ma találtam valamit, amitől teljesen letörtem...mennyire szomorú tud lenni az, ami igaz...próbálom megcáfolni , próbálok kivételt keresni, de nagyon nehéz...
.
"Ahol a szeretet hídja hozzád vezet, soha le nem szakad.
Ahol szavak szállnak az Égbe. Ahol a lélek szabad.
Ahol mécsesek égnek a szellemért, ahol őszinték a szavak.
Ott lesz a mi temetőnk, hol egy csepp emberség marad."
"Szerinte a boldogság úgy érhető el, hogy nem csinálunk magunknak gondokat, csak természetes szükségleteinket elégítjük ki, és megelégszünk a legegyszerűbb életmóddal. Elveit a gyakorlatban valósította meg: Athén utcáin csavargott, tereken, sőt hordókban aludt, gúnyolóit nevetségessé tette válaszaival. Elítélte és megvetette a szemérem előírásait, ezért kutyának küon csúfolták. Jellemző rá mondása: "Embert keresek!". (Ezt olyankor felelte, amikor pl. fényes nappal kezében lámpással sétált az utcán, és megkérdezték tőle, mért hord égő lámpást fényes nappal. Válaszával arra utalt, hogy embernek lenni többet jelent, mint kétlábon járni, enni, inni, aludni, szaporodni. Az ember ritka érték, és még fényes nappal, lámpafénynél is ritkán találni meg azt a lényt, aki joggal viseli magán az ember jelzőt.)
Világmagyarázatában összefüggő, monisztíkus rendszert dolgozott ki. Szerinte a levegő az alapvető őselem, a meleg levegő, amely isteni természetű, értelmes, és minden dolgot a legjobb felé vezet."
Egyik Udvarhelyen élő neves erdélyi költőnknek: Tompa Lászlónak van egy verse: "Diogenész lámpásával". Diogenész egy alkalommal fényes nappal meggyújtotta a lámpását s úgy ment végig az úton.
- Mit cselekszel? - kérdezték s gyanakvó szemmel nézték: nem őrült-e?
- Keresem az embert! Isten napjának fénye nem elégséges, olyan kevés az ember. Lámpással keresem, s nem találom. Látok két lábon járó, beszélő, gondolkodó lényeket, embernek nevezik magukat, de tévednek. Én találtam gyilkosokat, rablókat, hazugokat, uzsorásokat, dorbézolókat, istentagadókat, kevély tudósokat, buta gőgösöket, Kain lelkeket, de embert nem! Nincs, nincs ember. Csődbe jutott a természet.
Hiába keresel embert, nem találsz, mert akik e haza földjét tapossák, nem emberek.
Ha emberségnek az észt tartjátok, akkor az ember nem ember. Hiszen nincsen a világon még egy teremtmény, mely annyi eszetlenséget vinne véghez, mint az ember, Ha a jóságot nevezitek emberségnek, biztosan nem ember, hiszen cselekszik-e egyetlen állat is a földön, mint az ember?
Ha a békességet... mert kérdezem: melyik az az állat, mely saját fajának annyi háborúságot okozna? Egyetlen faj se ontotta ki saját egyedének annyiszor a vérét, mint ember az embernek. Ha az egymás megbecsülése: melyik az az állatfaj, mely egymásnak annyit ártana, mint az ember. Egy francia szónok - Ossouet - írja: "Elnézem sokszor a járomba fogott oktalan barmot. Évtizedek telnek el, s nem bántják egymást. De ha az élet két embert fog járomba, nyomban összevesznek."
Mi az emberség, mi az, mi emberré teszi az embert?
....a részlet innen való, akit érdekel, elolvashatja az egészet...igérem , érdekes lesz és tanulságos...
Utolsó kommentek