Csokifüggők...
.
Délelőtt egy ismerősömmel beszélgettem s érdeklődtem, hogy aludt az éjjel. Pár mondat után kiderült, hogy éjjel fél háromkor felébredt az utcai zajokra, és mielőtt vissza aludt volna, be kellett kapnia néhány szelet csokoládét.
Miután elváltak útjaink, különböző gondolatok kavarogtak a fejemben.
Most ő (csokoládé) zugevő lenne? Zugivókról hallottam egyet s mást,de az egy másik fejezet... no meg titokban falókról,akik bármit megesznek... de hogy valaki csupán a csokit majszolja, s ezt éjjel tegye, kicsit furcsállom.
Meg kell még jegyeznem, ismerősöm kedélyállapota változó, akár az április. Hol fent, hol lent jár...de a csoki mindig kell neki. Vajon mit válthat ki nála ez a finom édesség?
Nem vagyok psichológus, de mindig is érdekeltek az efféle lelki dolgok. Az egyik azt mondja, bánatában falja , a másik esküszik rá, ha eszi, sokkal jobban vág az agya, és olyan is van, aki bekap pár kockát, ha nagyon vidám. De hogy ezt a nap melyik órájában teszik, azt bizony nem tudom. Talán azért is vagyok ennyire bizonytalan a témában, mert nálam csak néha jön elő a csokiéhség és akkor is válogatok. Egyszóval csokifüggő biztosan nem vagyok.
Ha itt lenne Feldmár, avagy Müller P. ...ők talán megfejthetnék a titkot. Poppert már nem kérdezhetem...de a Csernus doki biztosan tudná a választ a csokifalókra.
Utolsó kommentek