" Kinn az erdőn járdogálva,
nevedet bevéstem egy fába.
ezt belepte idő s moha,
de szívem nem feled el soha . "
/ismeretlen szerző/
...soha nem hasítanám fel a fa eleven testét, hogy betűket vágjak a bőrébe...szerintem fáj neki...
...viszont a vers valami miatt mégis tetszik...gyermekkorom régi verse...
...abból az időből való, amikor emlékkönyvet vásároltunk, s egymásnak adtuk, hogy a bejegyzett sorok megmaradjanak örökre...
...valaki elfelejtette vissza adni az enyémet...még most is sajnálom...
...jó lenne vissza lapozni, olvasgatni az emlékek között...csak úgy válogatva...mert hiszen ahogy Jókai Anna mondaná :
"Még az emlékek is hazudnak. Még azt is átválogatják. Mi hasznos, mi nem."
Utolsó kommentek