Estvélig mind ezön gondókottam egymagamba mint kotló az tolyásán, akkor foktam a botomat, átalmöntem az mestör urhon.

Mondok az mestör urnak beszéjje elő néköm, hogy möre van az a Zamerika? Hát aszondi bizony nem matskaugrás az ide, biró uram, mer a túsó felin van az forgandó fődi világnak.

- Hát mégis mőre? hogyan?

Béhozi az főd tököt oszt forgati, aszondi ez a kis sárga ez itt magyar ország.

- Mán hogy vóna a? mondok.

- Appedig a.

- E za kis töpörtyü?

Aszondi hát a király képe az forinton, az is kitsi, oszt mégis elfogaggyuk, hogy az a.

Oszt mutati, hogy a túsó felin van Amerika.

- Hát a za sok kék mitsoda ország?

Aszondi nem ország az, hanem tengör.

Mondok hát tán azon is átal köll mönni.

- Átal aszondi.

No ezön möghökkentem, hogy mondok nem egésségös az vállalkozás. De mondok aztán magamba, mőte az világ áll sose hallottam, hogy biró tengörbe esött vóna.

- Hát aztán hány napi lyárófőd az az Amerika?

Aszondi a mestör van az három hét is ha nem több, kinek hogyan. A ki először vót ott Galambos Kiristóf nevű, két hónapig mönt, de az régön vót, még akkor szél vitte az halyót, de mostan mán gőz.

- Hát mondok arrul hallott-é, mestör uram, hogy ott teröm a zarany?

- Honne aszondi, tsakis ott, Falikornyikába mög Balaskába.

- No mondok éppeg igy monta a zsidó is, hát ölég, köszönöm a szüvességit, tsak még azt mongya mög, hogy ijen gömböjü-e az világ, mint ez itt?

- Ijen aszondi.

- Hát mondok, ha ijen akkor hogyan áll a lábán aki a tulsó felin lyár?

Aszondi fejjel lefelé.

Mondok ez mán aligha löhet igaz.

De aszondi nints különben.

- Hát mondok lyárt ott mán mestör uram?

- Aszondi nem.

- No mondok akkor ne higgye maga se.

Avval haza möntem.

Hogy a mestör a tengört emlögette mán ott akkor mingyán Börtsökre gondótam, aki tavaj szegődött a báróhon bérösnek a szomszéd falubul, hogy mondok nini Börtsök az tengöri katona vót az mán lyárt tán Amerikába is.

Elhivatom Börtsököt oszt mondok. Hát Pétör, igaz, hogy te tengöri katona vótál?

- Igaz aszondi.

- Hát akkor mondok te Amérikába is lyártál.

- Lyártam aszondi.

- Hát mondok hogyan, hogy mégis szögény vagy?

- Tuggya az Isten aszondi, ha szögénynek születtem.

- Mondok hát mé nem hoztál magaddal aranyat?

- Azér aszondi mert én tsak az partyán lyártam.

- Hát mondok igaz-é, hogy ott fejjel lefelé lyárnak a zembörök?

- Löhet aszondi.

- Hát mondok te is ugy lyártál?

- Nem aszondi.

- No mondok akkor fillentött az mestör.

Hogy oszt igy elbeszélgettem vele, azt is mögtuttam tüle, hogy három esztendeig vót tengöri katona, oszt hogy a világ mindönféle nyelvin ért valamöjest.

Mondok magamba, ha mán rágondolom magamat, ez elvezet éngöm. Ott osztán magyarok is laknak azokkal mán én is beszélhetök.

- Hát mondok mennyi piz köll, hogy oda eljusson a zútas?

- Hát aszondi köll oda-vissza vagy 300-áz pöngő.

- Akkor mondok ölég 150-ven.

- De nem ölég a, biró uram.

- De ölég mondok, mer visszafele mán aranynyal fizetök.

- Aszondi ha én kelnék útra neköm ótsóbb lenne, mer én ingyen is oda juthatok ha akarok.

- Hogyan? mondok.

- Ugy aszondi, hogy dologba állok az hajón.

- No mondok fordujj ide mögen hónap estefelé, mer nagy beszédöm lösz veled.

Avval átal ballagtam Durbints sógorhon, hogy vele is beszéjjek, mer hát mentül többen utazunk, antúl könyeb a zút.