.
Ma a postán voltam, számlákat fizetni, leveleket feladni. Elvittem a fényképezőgépem, mert tudom, hogy a vadszőlő ilyenkor már bíbor színt visel...a legszebb ruháját veszi elő, mintha ünnep lenne neki az ősz. Kapaszkodik apró kis növénykezeivel, megragad minden lehetőséget, hogy felfelé törjön, minél magasabbra.
Most mégsem róla szeretnék írni.
Hazafelé az úton, egy ajtó előtt megpillantottam egy óriási csokor hortenziát. Egy cserépvázában várakoztak, karcsú száruk büszkén viselte óriási rózsaszínű fejüket.
Eszembe jutott milyen sokszor szerepelt ez a virág az életemben, és mennyire szerettem ...szeretem.
Először alapiskolás koromban talákoztam vele, egy virágkiállításon. Abban az időben slágervirágnak számított, s azon a kiállításon meg főleg. Mindannyian cserepes hortenziát vásároltunk, barna cserépben , óriás fehér fejjel.
Aztán otthon pár hét után elvirágzott, és mivel nem sokat értettünk hozzá, vége lett.
Legközelebb a templomban pillantottam meg, s valahogy mindig úgy éreztem , ez a virág a tisztaság, szűziesség jelképe. Lehet, hogy abszolút semmi köze "Máriához" és az össze szenthez, nekem mégis mindig valami ezt sugallta. Igaz, én ezidőtájt azt hittem, csak fehér színben létezik.
Aztán következett egy másik iskola, egy másik virágkiállítás. A hortenzia itt is jelen volt, de most valahogy más arcát mutatta. Sejtelmes volt a kék színével, mintha titkokat rejtene. Ámultam és bámultam, még csak meg nem tudtam , hogy bizony ez nem is varázslat.
És még nincs vége...az utolsó eset, mikor levett a lábamról, nem másnak köszönhető, mint egy könyvnek. Vettem ugyanis egy virágkötést tanító könyvet. Csodálatosnak láttam, amikor megláttam a hortenziát szárítva, most már nem fehér és nem is kék színben, de rózsaszínű, szárítva kissé barnás,átlátszó szirmokkal.
Mennyire gyönyörű! Mennyire sokszínű...a szó szoros értelmében ...mintha csak lelke lenne, és mindig a kedvező ruháját öltené magára, talán évszakhoz, vagy évtizedhez megfelelően ?
Nincs a kertemben egyetlen tő hortenzia sem, de úgy vágytam ma rá, ahogy megpillantottam. Nem vagyok a fogadalmak embere, azért ma mégis megigértem magamnak, tavasszal vásárolok egyet, és próbálom meg is tartani.
Utolsó kommentek