Vajda János...menyasszonyához, Bartos Rózához
[1880. október]
Édes Rózám!
Mindenre kész vagyok - úgy történjék, amint Ön kívánja - de kérem, jöjjön délre át, féltizenkettőre, ne késsék, mert háromnegyed után minden perc életveszélyes lesz rám nézve.
Bocsánat, szent Mártírnőm, jóságos szép kis Griszeldiszem - soha se fogom Önt megszomorítani többé - térdeimen fogom Önt kérni, imádni. Ma délben, délután mindent ki fogunk tervelni, megállapítani, és mindennek úgy kell, amint Ön kívánja - azért jó lesz, ha keresztlevelét is áthozza.
Csókolom ezerszer; nem szabad többé sírnia, nem bírok el több fájdalmat.
Ön elhagyhat engem, én nem hagyom el Önt soha!
Imádója, jegyese, férje, rabszolgája
Vajda János
U. i.
Átjöjjön háromnegyed 12-re, mert ha késik, nem talál életben.
Öné vagyok örökre. Alig várom hallani, jól aludt-e?
[1880. október]
...romantikus , de mégis kissé félelmetes, sőt zsarolásnak tűnik...:o...ezt még Vajda a pap látogatás előtt írta, októberben...úgy látszik novemberre megfőzte Rózát...:)
Utolsó kommentek