Megnyitott ajtó ...
Vágyaim és érzékeim örökre lezártnak vélt ajtaján bekopogtál.
Évek óta vártam érkezésed, most mégis megrémített jelenléted kézzelfoghatósága.
Kinyissam a kaput, beengedjelek?
Bizonytalan, érzékiségemet már félig felkeltett félelmemben annyit feleltem elváltoztatott hangon, hogy akiért jöttél, nincs itthon, de minden valószínűség szerint meg fog érkezni.
Te hitted is meg nem is, tétováztál, s végül továbbmentél.
Most várom, mikor kopogsz ismét, hogy immár saját hangomon válaszolva kinyissam neked az ajtót.
Kezem már a kilincsen.
( Földeáki-Horváth Anna)
Utolsó kommentek