A vándorbot mellé...
Szeretném azt mondani, hogy fuss, szárnyalj.Menj, szaladj az álmaid után! Nem is tudom...a világ olyan nagy, s én úgy féltelek, de menj, menj gyermekem,elengedem a kezed, de tudnod kell mindig visszavárlak. Néha eltévedsz majd, hamis szót vélsz igaznak, csalódni fogsz, amikor szeretni szeretnél.Mindig ömnagad légy, ez segít. Ne félj, vannak hibák, amiket helyre lehet hozni, vannak akadályok, amiket közösen át tudunk lépni, hiszen nem lehet úgy élni, hogy ne legyen velünk baj...Szerezz barátokat,kacagj, ismerj meg embereket, tanuld meg megbecsülni a jót és kezelni a rosszat.Ha úgy érzed lázadnod kell , lázadj, ha bölcsebbnek látod hallgatni, tedd azt! Önmagadban kell hinned, s tudni fogod merre menj. Magad válaszd ki az utat, amin járni fogsz majd, de tanuld meg, mindig útközben élj!Éld át, éld meg minden percét a fiatalságodnak, a gondtalan éveidnek, vegyél észre mindent. Tanulj, hogy aztán tanítani tudd a saját gyerekeidet. Nézz körül, járj nyitott szemmel, a világ tele van csodákkal. S hidd el a hétköznapok is ezek, csak ezek icipici csodák ...Sose tegyél különbséget, hiszen vannak akiknek az icipici csodák jelentik a világot.
Ezeket a szavakat adom neked a vándorbot mellé. Gyere, megölellek, s aztán elengedem a kezed, indulj el a saját utadon. De tudnod kell, mindig visszavárlak...
anyád
Akkor, amikor a cseresznyevirág szirmait ölbe kapja a szél, amikor kinyílik a mocsári gólyahír, amikor sárgállik a gyermekláncfű a harsányzöld gyepen, május első vasárnapján ünnepeljük az anyák napját...(nálunk a második vasárnapon)...
(Forrás:Publikum, kulturális és tájékoztató magazin)
Utolsó kommentek