...volt már ez az idézet itt...egyszer régebben...
...annyi sok szó esett mostanában a szívről és az értelemről...:o ...most ismét beraktam, mert nagyon találónak és igaznak tartom...
...várom a véleményeteket...:)
"Két koldus lakott az egyik falu mellett .Az egyikük vak volt ,a másiknak nem volt lába. Egy napon kigyulladt a falu melletti erdő, amelyben éltek. A koldusok természetesen vetélytársak voltak-ugyanazt a foglalkozást űzték, ugyanazoktól az emberektől kéregettek,szüntelen haragban éltek egymással. Ellenségek voltak, nem barátok.
Tehát , amikor az erdő kigyulladt, a két koldus elgondolkodott egy pillanatra. Ellenségek voltak, még csak nem is beszéltek egymással,de ez most vészhelyzet volt.
A vak ember azt mondta a másiknak,akinek nem volt lába:
Egyetlen módon menekülhetünk meg,ha felülsz a vállamra:te használod az én lábamat,én pedig a te szemedet.Ez az egyetlen útja a menekülésnek.
Azonnal felfogták a helyzetet. Nem volt gond. A lábatlan ember nem juthatott ki,képtelen lett volna átjutni az erdőn,lángokban állt az egész. Előrébb juthatott volna egy kicsit,de az nem segített volna. Nagyon gyors menekülésre volt szükség. A vak férfi is biztos volt abban,hogy nem juthat ki. Nem tudta ,merre van a tűz,merre van az út, hol égnek a fák és hol nem. Egy vak....elveszett volna.De mindketten intelligens emberek voltak,félre tették ellenséges érzéseiket,barátokká váltak, és megmenekültek."
" Ez egy keleti tanmese az értelemről és a szivrő. Semmi köze a koldusokhoz, hozzád van köze. Nem lángoló erdőről mesél, hanem rólad, mert te állsz lángokban. Minden egyes pillanatban égsz, szenvedsz , gyötrődsz , szorongsz.Az elméd önmagában vak. Van lábad, nagyon gyorsan tud futni, nagyon gyorsan tud mozogni, de mivel vak , nem tudja kiválasztani a helyes irányt, merre induljon. Ezért kénytelen vég nélkül botladozni, újra és újra elesik,megüti magát és úgy érzi , az élet értelemetlen.Az értelmes ember az egész világon ezt hajtogatják:"Az élet értelmetlen."
Azért tűnik számukra értelmetlennek, mert a vak értelem igyekszik meglátni a fényt. Ez lehetetlen.
Dobog azonban benned egy szív, amelye lát , amely érez,de nincsen lába, nem tud szaladni. Ott marad , ahol van, dobog és vár....Egy napon az elme majd megérti ezt , és képes lesz használni végre a szív szemét.
Amikor azt mondom , bizalom, a szív szemét értem alatta.
És amikor azt mondom , kétség, az értelem lábát értem alatta.
Ketten együtt ki tudnak jutni a tűzből:nem jelent számukra semmi gondot.
De ne feledd, az értelemnek bele kell egyeznie,hogy a szív a vállára üljön. Muszáj. A szívnek nincs lába,csak szeme, de az értelemnek hallgatnia kell a szívre és követni kell az útmutatásait.
A SZIV IRÁNYITÁSÁVAL AZ ÉRTELEM -INTELIGENCIÁVÁ FEJLŐDIK.EZ EGYFAJTA ÁTALAKULÁS.AZ ENERGIA TÖKÉLETES ÁTALAKITÁSA. ÉS IGY AZ EGYÉN NEM NEM INTELEKTUÁLIS LESZ, HANEM BÖLCS.
A BÖLCSESSÉG A SZIV ÉS AZ ÉRTELEM TALÁLKOZÁSÁBÓL SZÜLETIK.ÉS HA MÁR EGYSZER ELSAJÁTITOD ANNAK MŰVÉSZETÉT,HOGY MIKÉNT TEREMTS ÖSSZHANGOT A SZIVVERÉSED ÉS AZ ÉRTELMED MUNKÁLKODÁSA KÖZÖTT,A TITOK A MARKODBAN LESZ,MEGSZERZED A KULCSOT,AMELY KINYITJA MINDEN REJTÉLY AJTAJÁT."
A bizalom útja
Hearts | Forward this Graphic
Utolsó kommentek