Tűsarok és Bakancska...II.

Gyantaillattal telt meg a meleg szoba, kint sűrűn havazott, és mindenki türelmetlenül várta az ajándékbontást.

A gazda sok-sok ajándékot kapot, kisebb, nagyobb dobozok sorakoztak egymás tetején, csillógó szalagokkal átkötve. Egy kisebb barna dobozt nyitott ki éppen, mikor is valaki megjegyezte - ez már igazán időszerű ajándék volt neked!

...és akkor előbukkant egy vadonatúj , barna bőr bakancs. Puha béléssel, finom illatával teljesen elvarázsolta a lányt. Egy pillanatra eszébe jutott ugyan Bakancska, de most nem lett volna helyes, ha vele kezd el foglalkozni, meg kellett köszönni minden kinyitott ajándékot, és kifejezni háláját a vele való törődésért. Pár nap múlva ....

Az új bakancs az előszobában várta első útját. Havat lapátolt, hógolyózott sőt még hóember is épített. Egyszóval nagyon jól érezte magát, s nem érdekelte a hideg, hiszen minden porcikája meleget árasztott.

Ez idő tájt Tűsarok és Bakancska téli álmot aludtak , egyikük a bélelt dobozban, a másik kint a kamrában.

Tűsarok álmában egy Annabálon járt, meleg nyár volt, és ő úgy megizzadt, hogy a gazda azt mondta rá, büdös !Borzasztó álom volt, mikor felébredt, tényleg úgy érezte, megizzadt a dobozban. Még jó, hogy a sok selyempapír felszárította piros kis testét, s nem esett kár lakkos bevonatában.

Bakancska egy almáskertben járt álmában, annyi finom piros almát látott, hogy a nyelve is megkívánta....napraforgók bókoltak neki a haza vezető úton. Egyszóval mikor felébredt, boldog volt, és nem bánta volna, ha ez az álom folytatódik. Egy szürke kis egér aznap vert tanyát benne, gondolta megossza vele ezt a gyönyörű álmot. Egérke boldogan hallgatta, majd ismét mély álomba merültek, most már ketten.

Igy telt el a tél...és megérkezett a várva várt tavasz...