Sárga fény jár
zápor-mosta tájon,
puha a föld,
csupa tócsa, lábnyom...
Hűvös gyöngyöt
ejteget a nyárfa,
elhullt lombját
telesírdogálja.
Lágyul a lomb,
elfásul az inda.
Csípős szél fúj,
ne ülj kinn, Katinka,
vedd magadra
széles gyapju-kendőd,
alkony előtt
bejárjuk az erdőt.
Vígan volnánk
odakinn mi ketten...
Itthon ördög
ugrál a szivedben:
csacska kedved
zokogásba árad,
sikogatva
csókolod anyádat.
Weörös Sándor
Utolsó kommentek