Babits Mihály: Az óriások költögetése

.

Iszonyú szörnyek hevernek utamon - de majd csak megküzdöm velük

már érzem ébredni magamban a kábult óriásokat.

...Lelkemben lassankint elfoglalt az önzés minden erődöt

s legbensőbb szentélyére kitűzte sötét lobogóját.

.

Ő forgatta a Mindegy-buzogányt és gyönyörű derűk

közt keserűen tudott járni és keseríteni másokat,

mióta lajhár éveken át csúf hályoga hangos szememre verődött,

megnémult hangos szemem, mint dob, ha verőit s hártyakopogóját

.

gyászvatta és fátyol párnázza - csak tompán zengenek át

a legfrisebb szinek ütemei is - mit érdekel engem a szín?

lombok, sugarak, görög romok, mit segít rajtam az idegen szépség?

Danaida-lányok - mit érdekel engemet ez már?

.

Rímeket se fogok itt már csinálni - ne várd a rímeket olvasó

Mit érdekel engem a rím már? vidéki csöndes alkonyatok

ríme, se városi rím, gépkocsi-tülkölés ríme,

jaj, mit segít rajtam? - kis csirkéknek tengerit szóró

.

falusi lányka, vagy messze kocsmából a hegedű-szóló,

vagy városi villanyos hangja, mely egyre csak falja, meg ontja, meg ontja

a meleg emberi hust - már mindez az eleven nyüzsgés

lelkemből kiesett

.

és lelkem üres hangszerláda, mely zenés lemeze híjján

csak prózai csikorgásokat ad - legbensőbb várában az önzés

ül, kloroformos betörő gyanánt, - mert hogy tudta volna legyőzni másként

lelkemnek óriásait,

.

mint kábulással?... ...Meddig fogtok heverni még? Mikor

kel ki vak szemhéjaitok nehéz gubójából az isteni Látás

fájdalmasan? Mikor veritek szét a Lomhaság szörnyeit

melyek elfekszik minden kapuimat

.

élettelen homokzsákok gyanánt?... Ó keljetek, mert bénább vagyok én

a bénánál, s vakabb a vaknál, ki legalább

illatáról érzi a rózsát, hűséről a lombot,

s az egész világot a láthatatlan szeretetről.

.

...idézet...de kitől is.......igen, ezt bizony Babits írta...:)