A nő
A nő tetőtől talpig élet,
A férfi nagyképű kisértet.
A nőé: mind mely élő és halott
úgy, amint két kézzel megfoghatod!
A férfié: mindenről egy csomó
kétes bölcsesség, nagykönyv zagyva szó.
A férfi _akár bölcs , vagy csizmavarga_
a világot dolgokká széthabarja...
S mig zúg körötte az egyörök áram,
címkék között jár, mint egy patikában.
Hiában száll be földet és eget
mindég semmiségen átüget,
mert hol egység van,
részeket teremt,
és névvel illeti a végtelent.
Lehet kisember ,lehet nagyvezér,
alkot rombol de igazán nem él.
S csak akkor él-vagytán élni látszik-
ha a nő szeméből élet rá sugárzik.
A nő: mindennel pajtás elven.
Csak az aprózó észnek idegen.
A tétlen vizsgálótól összefagy.
mozogj és mozgasd,
s már királya vagy.
Ő lágy sóvárgós, helyzeti erő,
Oly férfit vár kitől mozgásba jő.
Alakja bőre hívást énekel,
Minden hajlása életet lehel.
Mint menny a záport,
bőven osztogatja
de hogyha bárki kétkedőn fogadja,
tovább libeg, s férfi vérig sértve
letottyan cimkéinek bűvkörében.
Valóság eszme, álom és mese
úgy fér hozzá, hogy az ő köntöse.
Mindent mit párja bölcsességbe ránt,
Ő úgy visel mint cinkos pongyolát.
A világot mely észnek idegenség,
bármeddig hántod:
mind őnéki fátyla,
és végső királynői diszruhája
a meztelenség.
/Weöres Sándor/
Utolsó kommentek