Én nem szeretem magamat - különösen a testemet!
Neked van egy bizonyos elképzelésed arról, hogy milyennek kellene lennie a testednek. De minden ilyen elképzelés csak szenvedéshez vezet. A test mindig olyan, amilyennek lennie kell. Ha valamilyen eszménykép lebeg előtted, akkor szenvedsz. Tehát dobd el az eszményképet.
Ez a tested - ez van, ezt kaptad Istentől. Hát használd... és élvezd! Ha szeretettel vagy iránta, meglátod, ő is változni kezd, mert ha szereted a tested, akkor gondoskodsz róla, és a törődés rengeteg mindent hoz magával. Akkor nem tömöd tele fölösleges étellel, mert nem akarsz neki ártani. Akkor nem éhezteted halálra, mert vigyázol rá. Odafigyelsz az igényeire, a javaslataira - hogy mikor mit szeretne.
Ha szereted és törődsz vele, akkor ráhangolódsz, és akkor a test önmagától rendbe jön.
Ha nem szereted a tested, az sok problémát okozhat - mert akkor egyre közönyösebbé válsz feléje, elhanyagolod, mert ugyan ki törődne az ellenségével? Nem figyelsz rá; inkább semmibe veszed. Nem hallgatod meg az üzeneteit, és azután még inkább meggyűlölöd.
Te vagy az, aki az egész problémát létrehozta. A test nem teremt problémát, csak az elme. Ez az egész csak az elme szüleménye. Az állatok soha nem szenvednek amiatt, hogy mit gondolnak a testükről - még egy víziló sem! Egy sem szenved - ők tökéletesen elégedettek, mert nincs ott az elme, hogy eszményképeket kreáljon. Máskülönben a víziló is folyton a külseje miatt aggódna. De neki semmi gondja ezzel.
Dobd el az ideálokat. Szeresd a tested - az a te tested. Istentől való ajándék. Élvezd és törődj vele! Ha törődsz vele, akkor tornáztatod, enni adsz neki, és engeded eleget aludni. Mindent megteszel érte, mert a tested a hangszered... úgy bánsz vele, mint az autóddal, amit tisztogatsz, és odafigyelsz minden kis zörejére, hogy nem romlott-e el benne valami - ugye így van? A legkisebb karcolást is gondosan kezeled.
Csak gondozd a tested, és tökéletesen szép lesz - máris az! Olyan szép szerkezet és olyan bonyolult; mégis olyan jó hatásfokkal dolgozik, hogy hetven évig is folyamatosan működőképes. Akár alszol, akár ébren vagy, akár tudatában vagy, akár nem, a tested szünet nélkül működik, méghozzá nagyon halkan. Ha nem ápolod, akkor is működik; folyamatos szolgáltatást nyújt. Gondolj hát hálával a testedre.
Változtass a hozzáállásodon, és meglátod, fél év múlva változásokat veszel majd észre a testeden. Ez olyan, mint amikor beleszeretsz egy nőbe, és ő erre szinte azonnal megszépül. Lehet, hogy eddig nem törődött a testével, de most, hogy egy férfi beleszeretett, most igen. Órákig áll a tükör előtt... csak azért, mert valaki szerelmes belé. Ugyanez zajlik le a testeddel: megszereted a tested, és azt veszed észre, hogy a tested megváltozott. A test megérzi a szeretetet, a törődést, azt, hogy szükség van rá.
A test nagyon finom szerkezet... az emberek mégis durván, erőszakosan bánnak vele. Csak változtass a hozzáállásodon, és majd meglátod az eredményt!
Én borzasztó csúnya vagyok, és sokat szenvedek emiatt. Mit tegyek?
A csúnyaságnak semmi köze a testedhez. A szépségnek sincs sok köze a testedhez. A test szépsége vagy csúnyasága nagyon felszínes dolog; a valódi, a lényeg belülről fakad. Ha belülről meg tudsz szépülni, akkor ragyogni fogsz kívül is. Ez már sokszor előfordult: még egy csúnya ember is megszépül, amikor elmélyül a meditációban.
Ezt évről évre megfigyeltem. Amikor megérkeznek ide, akkor teljesen más az arcuk. Amint elkezdenek meditálni, táncolni, énekelni, az arcuk kisimul, megnyugszik. A feszültség megszűnik. Lassacskán eltűnik az arcukba vésődött gyötrelem. Ellazulnak, mint a gyerekek. Az arcuk egy új belső örömöt sugároz.
A testi szépség vagy csúnyaság nem túl fontos. A lényeg a belső. Én megtaníthatom neked, hogy hogyan legyél belülről szép - mert az az igazi szépség. Ha ez megvan, akkor a testi tulajdonságaid nem sokat számítanak. Akkor szemed örömtől csillog, az arcod pedig fényes és sugárzó. A forma anyagtalanná válik. Amikor kecses könnyedség kezd áramolni belőled, a külső forma mellékessé válik - a belsőhöz viszonyítva elveszíti minden jelentőségét, ezért ne aggódj miatta.
Meditálj, szeress, táncolj, énekelj, ünnepelj, és a csúnyaság eltűnik. Vedd észre, hogy van benned valami magasabb rendű, és az alacsonyabb rendű máris feledésbe merül, mert ezek a dolgok mind viszonylagosak, csakis valamihez képest léteznek. Ha tudsz, hozz elő magadból valami magasabb rendűt. Olyan ez, mintha egy kis gyertya égne a szobádban: ha felkapcsolod a villanyt, a kis gyertya fénye jelentéktelenné válik.
Fedezd fel a belső szépségedet - ez könnyebb. A külső szépségeden nem sokat tudok segíteni; én nem vagyok plasztikai sebész. Kereshetsz olyan plasztikai sebészt, aki segít a külsődön, de az nem lesz igazi segítség. Talán egy kicsit hosszabb, formásabb orrot csinál neked, de az nem sokat ér. Ha belülről nem szépülsz, akkor a külső szépséged csak kihangsúlyozza a belső csúnyaságodat, a kettő elválik egymástól.
Fedezd fel a belső szépségedet!
Denise állandóan az arcával volt elfoglalva:
- Jaj de csúnya vagyok - állapította meg a tükörbe nézve -, az orrom görbe, az állam túl kicsi, a fülem eláll, a szemem táskás...
Elkeseredésében elment a plasztikai sebészhez, és arcműtétnek vetette alá magát. Az állát kiigazították, az orra új formát kapott, a füleit átszabták, és a táskákat is eltűntették a szemei alól. Többhavi szenvedés után végre túl volt a tortúrán. Most már tetszeleghetett a barátai előtt, de még mindig duzzogott magában.
Egy nap a barátnője, Joan megkérdezte:
- Nem értem, hogy miért búslakodsz. Hiszen ezzel az arccal olyan vagy, mint egy filmcsillag.
- Tudom - sírta el magát Denise -, de az új arcom nem illik a régi testemhez.
A tengerparton egy nagyon csúnya lány üldögélt. Egyszer csak a hullámok egy palackot sodortak a partra, éppen a lábai elé. Kinyitotta, és a palackból nagy füstfelhő közepette egy óriási szellem jött elő.
- Ötezer éven keresztül raboskodtam ebben a palackban - kiáltott a szellem. - Most jutalmul, mert kiszabadítottál, teljesítem bármely kívánságodat.
A csúnya lány lelkesen kiáltott fel:
- Azt akarom, hogy az alakom olyan legyen, mint Sophia Lorené, az arcom, mint Elizabeth Tayloré, a lábaim pedig, mint Ginger Rogersé!
A szellem alaposan szemügyre vette a lányt, és felsóhajtott:
- Tudod mit, kislány, inkább zárj vissza a palackba.
(Osho:Nők könyve)
Utolsó kommentek