A gyermek nevelése

"A gyermeknek talán nincs annyi joga és szabadsága mentesülni a szülői nevelés alól, mint amennyi jogot és szabadságot a szülők is megkövetelnek maguknak? Ez az egyik legalapvetőbb probléma, amivel a szülőknek szembe kell nézniük a mai világban. A jövőnk függ attól, hogy ezt a kérdést hogyan oldjuk meg. Korábban ez nem volt gond. Az emberiség most ért el a felnőtt korba,most ért el egy bizonyos érettséget - és ahogy fejlődünk, úgy kell mindig újabb és újabb problémákkal szembenéznünk.

Ahogy az emberiség fejlődött, idővel lassan kiderült, hogy a rabszolgaságnak milyen sok fajtája létezik. Nyugaton nem is olyan régen jöttek rá, hogy mind közül a gyermekek rabszolgasága a legelterjedtebb. Erre korábban soha nem gondoltak - ezt egyetlen szent irat sem említi. És hát ki gondolná, hogy a gyermek rabszolga? Rabszolgája a szüleinek, akik szeretik , akik feláldozzák magukat érte?! Nevetséges, micsoda képtlenség !Most azonban , ahogy az emberi elme titkai apránként feltárulnak, egyre tisztábban látszik, hogy a mai világban a gyermekeket zsákmányolják ki a legdurvábban - senki mást nem szipolyoznak ki ennyire. Mindez persze a szeretet nevében történik.

Nem azt állítom , hogy a szülők tudatosan használják ki a gyermeküket, tudatosan teszik rabszolgává, tudatosan teszik tönkre, tudatosan butítják és hülyítik őket, nem is azt , hogy puszta kegyetlenségből próbálják őket hinduvá, buddhistává, mohamedánná vagy éppen kereszténnyé nevelni.Nem. De a szülők tudatossága mit sem változtat a helyzeten. A szülők rettenetes dolgokra idomítják a gyermekeiket, ők pedig tehetetlenek: hiszen létük a szülőktől függ. Nem lázadhatnak, nem menekülhetnek el, nem védhetik meg magukat. Még annyira sebezhteők, hogy rendkívül könnyű őket kihasználni.

A gyermekek kondicionálása a legborzasztóbb rabszolgaság ,ami csak létezik a földön. Gyökerestül ki kellene irtani, mert az emberiség csak így válhat valóban szabaddá. A gyermek az emberiség jövője, tehát ha a gyermeket rosszul nevelik, az egész emberiség rossz irányban halad. A gyermek a mag, de ha a magot megmérgezik, megfertőzik - még ha puszta jó szándékból is akár - akkor elvész a remény, hogy szabad egyéniségek élhessenek a világban, ez az álom akkor örökre csak álom marad.

Amiről azt hiszed, hogy az egyéniséged, az pusztán a személyiséged. Azt csupán a szüleid, a társadalom , a papok, a politikusok, a nevelők,azaz környezeted alakította ki benned. A nevelők az óvodától az egyetemig a társadalom érdekeit szolgálják, ők mindannyian a mindenkor hatalom kiszolgálói. Legfőbb céljuk, hogy a gyermeket olyanná formálják, hogy később jól illeszkedjen a társadalomba. Ennek az egésznek az oka pedig a félelem. Attól félnek , hogy ha nem kezdik el beidomítani őket már a legelején, akkor annyira inteligensé és éberré válnak, hogy egész életükre a lázadás lesz majd a jellemző. Lázadókat pedig senki nem akar - mindenki csak engedelmes embereket szeretne látni maga körül.

A szülők az engedelmes gyereket szeretik. De nem szabad ám elfelejteni, hogy a legszófogadóbb gyermekek általában a legbutábbak is! Az engedetlen legtöbbször nagyon is inteleigens- ezt mégsem méltányolják benne, nem fogadják el. A tanárok nem szeretik, a társadalom nem adja meg nekik a tiszteletet - mindenki megveti. Vagy kompromisszumot köt a társadalommal vagy magára vessen.: úgy fogja leélni az életét, mint aki saját ,magában kereste a bajt. Persze , hogy azt érzi majd, hogy nem volt elég jó a szüleinek, hiszen nem tette őket boldoggá.

Gondolj csak bele, vajon Jézus boldoggá tette a szüleit? Gautama Buddha szülei talán elégedettek voltak Buddhával? Jézus és Buddha olyan inteleigensek és olyan lázadók voltak, hogy a szüleik nyilvánvalóan el voltak keseredve.

Minden gyermek olyan sok lehetőséggel és képességgel születik, hogy ha - ahelyett, hogy akadályozzuk - inkább engednénk és segítenénk kifejlődni ezeket a lehetőségeket, akkor számtalan valóban tehetséges egyéniséggel, gyönyörű világban élhetnénk. A tehetségek, a zsenik nem azért vannak olyan kevesen, mert ritkán születnek ilyen emberek, hanem azért mert a társadalom ragadozó karmai elől rettentő nehéz elrejtőzni, és nagyon ritkán fordul elő, hogy egy gyermeknek ez sikerül.

(Folyt.köv.)