"Ha az Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak egy rongybábu vagyok és még egy kis élettel ajándékozna meg, azt maximálisan kihasználnám. Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok, de meggondolnám azt, amit kimondok. Értéket tulajdonítanék a dolgoknak,nem azért amit érnek, hanem azért amit jelentenek. Kevesebbet aludnék, többet álmodnék, hiszen minden becsukott szemmel töltött percben 60 másodperc fény veszítünk. Akkor járnék, mikor mások megállnak, és akkor ébrednék mikor mások alszanak.

Ha az Isten megajándékozna még egy darab élettel, egyszerű ruhába öltöznék, hanyatt feküdnék a napon, fedetlenül hagyva nemcsak a testemet, de a lelkemet is. A férfiaknak bebizonyítanám, mennyire tévednek, amikor azt hiszik, hogy az öregedés okozza szerelem hiányát, pedig valójában a szerelem hiánya okozza az öregedést. Szárnyakat adnék egy kisgyereknek, de hagynám, hogy magától tanuljon meg repülni. Az öregeknek megtanítanám hogy a halál nem az öregséggel, hanem a feledéssel jön.

Annyi mindent tanultam tőletek emberek...Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik. Megtanultam, hogy amikor egy újszülött először szorítja meg parányi öklével az apja ujját, örökre megragadja azt. Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga lenézni egy másikra, amikor segít neki felállni. Annyi mindent tanulhattam tőletek, de valójában már nem megyek vele sokra, hiszen amikor betesznek abba a ládába, már halott leszek. Mindig mondd azt, amit érzel és tedd azt, amit gondolsz.

Ha tudnám, hogy ma látlak utoljára aludni, erősen átölelnélek és imádkoznék az úrhoz, hogy lelked őre lehessek."

(Gabriel García Márquez búcsúlevele)

....Jól vagyok, csupán annyira elgondolkoztatónak találom ezt az idézetet....olvassátok ti is....remélem találtok benne sok megfontolandót!!!!